Kedves Andrea! Kisfiam 6 éves szeptemberben kezdte a sulit,nagyon várta már,az elsö 2 napon rendbe volt minden nem sirt de azota minden reggel sir,fájlalja a hasát ,nem akar suliba menni kérdeztem töle bántotta e vki azt mondta nem,a 3 napon haza kellett hozni mert annyira fájt a hasa,2 bátyja is jár a suliba odaszoktak hozzá menni de akkor is pityereg,Ön szerint mitöl lehet ez? Mikor az oviba bekerült akkor is 1 honapig sirt utánna megszerette ,Tudom hogy az átállás megviseli csak olyan rossz igy probálok kedvet csinálni neki a sulihoz mondogatom neki hogy milyen jó dolog a suli (megtanulsz irni olvasni stb..) Ön szerint mit tegyek? Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Andrea!

A következő problémával fordulok Önhöz.
Kisfiam 28 hónapos, értelmes, mozgékony gyerek. 2 hónapja szobatiszta.
1 éves kora óta jár bölcsibe. Eddig nem volt semmi baj az alvásával.
Pici baba kora óta külön szobában a saját kiságyában aludt el, éjszaka egyszer ébredt meg inni, de utána már aludt is tovább. Este 20 órakor kor feltettem le, majd reggel fél 7-ig aludt,délután pedig ebéd,12-15-ig aludt.
A bajok kb.3 hete kezdődtek.
Nem akar este és délután sem elaludni. Már kitolódott a lefektetés fél 10-re,de még akkor is aktív, le sem lehet nyugtatni.Próbáltam altatni, mesét olvasni, melléfeküdni, semmi sem segít.Éjszak többször felsír, és nehezen lehet visszaaltatni. Délután ugyan ez.
Nem tudom, hogy mi tévő legyek, hol ronthattam el, vagy mi váltotta ki ezt belőle?
Válaszát előre is köszönöm.

Köszönettel:

Krisztina

Tisztelt Andrea!
Kérdésem a következő lenne: 6 éves kislányom minden előzmény nélkül kb. 3hete retteg attól, hogy bezárják a boltokba. Nem néz tv-ben csak lányos mesét, nem ijesztgetjük soha semmivel, véleményem szerint boldog gyerekkorban nő fel, mindenki szeretettel neveli a családban. Másik kérdésem, hogy szerintem nagyon szégyenlős és visszahúzódó. Ez a kornak megfelelő vagy esetleg forduljak vele szakorvoshoz?
Válaszát köszönöm előre is!
Petra

Kedves Andrea!! Van egy 4 éves kisfiam.aki már teljesen szoba tiszta,és most kb egy hete azt vettem észre hogy nem szól időbe ha kakálnia kell!!! És igaz hogy nem nagyon,de az alsónadrágja szokott maszatos lenni!!! Én szinte egésznap beszélek neki hogy szóljon idöbe..amire az a válasz: hogy jo anya,megigérem hogy szolok!!! Mostmár kezdek aggódni!!!Mit tegyek?? Előre is köszönöm válaszát!! További szép napot!!!

Kedves Andrea!
Az alábbi problémával fordulok Önhöz:kisfiam 6.5 éves nagycsoportos lesz, amikor kezdtük az ovit kizárólag mini csoportok indultak az óvodában.A csoportban zömmel nála egy évvel fiatalabb gyerekek járnak ő, és öt-hat társa az "idősebb" korosztály.A kisfiam bölcsődéből érkezett az oviba, mondhatnám egy álom volt számunkra a beilleszkedése az új környezetbe, mindig örömmel ment, mindenkivel barátkozott, halkan megjegyezném az egyik központi arca volt a csoportnak.Nem egészen egy éve kezdődtek a problémák:Már csak 4-5 gyerekkel barátkozik, ez még nem is lenne baj, de más gyerkőcök felé egyáltalán nem nyit, csak kizárólag ezzel a pár gyerekkel játszik.Na most a középső csoport megkezdése után elkezdődtek a belső hatalmi harcok, mindenki főnök akart lenni, és sokszor a kisfiam is (ezt a kigúnyolt kisfiú anyukája panaszolta) elkezdte csúfolni az egyik szemüveges társát a baráti körből.Ezt a kisfiút többször gúnyolták és a tavasszal az óvoda udvarán többen meg is verték, köztük a fiam is.A kisfiú már az óvoda elhagyását fontolgatta.Itt következik a lényeg, mivel más téren de most a fiam a saját bőrén is tapasztalta milyen érzés amikor "betalálnak" valakit:
Azt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy kisfiamnál mozgás kordinációs problémák vannak közel két éve kezdtük el járatni finom motoros tornára, az oviban is jár tornára de még mindig nincs meg az önbizalma a mászókázáshoz mivel nem tartja elég erősnek a fogását ráadásul a labdajátékokban sem jeleskedik.Viszont három-négy éves korában maga volt a vakmerőség akkor olyan mutatványokat megcsinált amibe most nem merne belefogni.Viszont úszásoktatásra is jár a víz az igazi közege ott imád lenni, ott sok a sikerélménye.Szeret futkározni, imádja a könyveket ezen a téren mindenevő, rajzol, színez, gyurmáz sokat kirándulunk vele járjuk az országot, a számítógép is az egyik kedvenc területe persze határok között, egyszóval sokrétű az érdeklődése mint a legtöbb gyereknek ebben a korban.
A "bandájuk" úgynevezett főnöke,eddigi úgynevezett legjobb barátja (ő majdnem egy évvel fiatalabb a kisfiamnál) az oviban viszont most az én fiamat szúrta ki magának éppen e miatt a hiányossága miatt kisfiam elmondása szerint és már többször lebénázta lefélősözte társai előtt.Ezt a kisfiú szüleivel megbeszéltük, maximálisan együttműködőek voltak.Hozzáteszem ezt a fiút is kiközösítették, szóval is bántották a nyáron az oviban a nagyobbak amikor össze voltak vonva a csoportok.
Ennek a kisfiúnak ezek a sértegetések teljesen megszokottak, mivel többször is hívtak minket közös programokra nyáron, de a kisfiam mereven elzárkózik a találkozások elől, azt mondja elég ha a az óvodában zsarnokoskodik ez a fiú , ő szeretne nyugtot magának a szünidőre.A kisfiam is szeretne játékokat kitalálni kezdeményezni, de ez a fiú vette át az egyeduralmat a többiek felett és senkit nem hagy érvényesülni.Már többen otthagyták a csapatot éppen emiatt.Az lenne a kérdésem mit mondjak mit tanácsoljak a kisfiamnak, hogy ne kelljen az iskola előtti évét ebben a számára idegesítő helyzetben töltenie és egy békés nyugodt kiegyensúlyozott éve legyen a suli előtt?
Beszéljünk-e még a szülőkkel részletesebben, esetleg az óvónőkkel vagy esetleg hagyjuk az egészet és terelgessük a gyerkőcöt más irányba.
Hozzáteszem, hogy társasházban lakunk és az ittlakó gyerekekkel akár hat-hét gyerek (nála idősebbek és egykorúak is vannak vegyesen) is összeverbúválódik remekül elvan alig várja a találkozásokat, nem beszélve a hasonló korú szintén fiú unokatestvéréről akivel baráti kapcsolatban van.
Elnézést, ha egy kicsit hosszúra sikerült a levelem.
Köszönöm előre is válaszát!

Üdvözlettel:Zsuzsa

Kedves Doktornő!

Az unokahúgom most lesz 8 éves és 2. osztályos szeptemberben. Az első osztályban jelentkezett nála, hogy amikor dolgozatot írtak, akkor eléggé stresszessé vált és rosszul érezte magát. Ezt szimplán megjátszásnak vettük. Mivel 1 hónap múlva kezdődik az iskola, ezért matematikából korrepetálásra kell járnia. Ezzel egy időben azt tapasztaltuk, hogy különböző időpontokban kb. 2 naponta hányingere van, amitől retteg és 20 percen belül elmúlik. A pánikbetegségre gyanakodtunk, de a gyermekorvos, aki egyben homeopata is, azt mondta, hogy 8 évesnél még nincs pánikbetegség, de bennünket ez nem hagy nyugodni, mert ha még is, akkor idejében kezelni kell. Egyébként kiegyensúlyozott családi légkörben él, viszont a szülők nagyon sokat dolgoznak és nem jut elég idő a kislányra, pedig nagyon igényelné.
Előre is köszönöm a válaszát!
Tisztelettel,
Andrea

Unokám 4,5 éves, 92 cm, 11 kg. Zavartalan terhesség után, időre, 2,90 kg-mal született, a szülés után szembesültünk azzal, hogy nem fejlődött ki a nyelőcsöve, csak egy kis csonk. Inkubátor, nyálelszívás, majd 5 napos korában gyomorszondát kapott, ezen keresztül tápláltuk 8 hónapig, ekkor megműtötték, felhúzták a gyomrát és összevarrták a nyelőcső csonkjával. 2 hónapi kórház , 10 napos altatás-lélegeztetőgépen tartás után, 11 hónaposan 7,65 kg-mal hoztuk haza, ekkor kezdődött csak a szájon át való táplálás. Jelenleg bölcsődébe jár , barátságos, túlságosan is nyugodt - legalábbis kívülről - együttműködő, mondhatnám hogy kifejezetten fegyelmezett. Soha nem kell rászólni bárhol vagyunk. Most kezdi az óvodát szeptemberben. Szellemileg teljesen rendben van, szakértői bizottság szerint is.
A problémánk az, hogy nem igazán fogadja el a darabos ételt, rágni igazából még nem tud, banánt, puha süteményt elnyomkod a nyelvével, de a rágó fogait nem használja. Ha nagyon erőltetjük, nem eszik, vagy sírva fakad, de sohasem hisztizik. Mivel így is nagyon vékony, turmixoljuk az ételt, a bölcsiben is így kapja.
A másik problémánk, hogy a műtét után elkezdett a nyelvével mintegy cumiztatást csinálni, ami azzal jár, hogy sok nyála termelődik, és ezt hol lenyeli, de többnyire kifolyik, nyálkendőt kell használni, naponta többet.
Tavaly októberben - akkor volt 3,5 éves - egy Alapítványba vittük (korábban 2 évig járt a korai fejlesztőbe, és Dévény tornára is) ahol kognitív, logopédiai és torna foglalkozásokat kap heti 3x2 órában, de a bölcsődében is heti 2x 1 órában szakember foglalkozik vele. Most már mondatokban beszél, de nem tisztán, mivel a száját csak 1 évesen kezdte használni (cumit sem fogadott el) az artikulációja fejletlen. A 2014. májusi felmérés szerint, kognitív képessége 5,5 évesnek megfelelő, viszont beszédkészsége csak 3,3 évesnek megfelelő. Meg kell jegyeznem, hogy mondhatni "imád" tanulni, szívesen jár az Alapítványba, a bölcsődében a gyerekekkel nem annyira játszik, de mindenkiről tud mindent, kinek ki a mamája, papája, cipője, jele, inkább ilyen kívülről szemlélődő, de mindent megjegyez, megfigyel, sokszor szinte meg is lepődünk. Ismeri a nagybetűket, egyszerűbb szavakat ki is rak.
Fáradékonyabb mint a korabeli gyerekek, de ez nyilván az alul kalorizáltságából is ered. Sokat alszik, alvása nyugodt, hosszú, délután kb. 3 óra, éjjel 10-12 óra.
Kb. fél éve vettük észre, hogy nemcsak ezt a cumiztatást csinálja a szájával-nyelvével akkor ha nem beszél, hanem enyhén csavargatja a vállát, a kezeit görcsösen összeszorítja, nyomogatja az ujjait egymáshoz. Ez főleg akkor jelentkezik, ha éppen valamit néz, (pl. mesefilmet, vagy mi mesélünk neki) vagy ülünk a buszon, tehát ilyen üresjáratban. Valahogy úgy tűnik, mintha belső feszültség lenne benne, holott ezt kívülről egyáltalán nem lehet észlelni.
Jártunk már vele homeopátiás szakembernél, kineziológusnál, sajnos a legkisebb javulást, változást sem tapasztaltuk.
Aggódunk hogy ez a kényszermozgás(ok) esetleg erősödik, így is súlyánál, magasságánál fogva kilóg a korabeli gyerekek közül, szeretnénk ha legalább ezeket valahogy elhagyná. És még lehetséges hogy más jellegű kényszermozgás is előjöhet, vagy ezek erősödhetnek.
Nem tudhatjuk, hogy hogyan élte meg a műtétet, az utána következő mély altatást, majd az egyéb gyógyszeres kezeléseket (hosszú lázas állapot, stb.) a kórházi bent fekvése alatt,
Kérem szíves segítségét abban, hogy olyan szakemberhez tudjuk vinni, aki ebben a nagyon egyedi, és speciálisan összetett esetben segítségünkre lenne. Köszönöm

Kedves Andrea!

Van egy 8 éves, imádnivaló, értelmes, melegszívű kisfiam. Két éve elváltam, jó a kapcsolatunk az Apukával. A kérdésem a következő. A legtöbb problémánk abból adódik, hogy elképesztően kishitű Szabikám. Amióta a világon van, én töltöm, erősítem, dícsérem, rengeteget beszélgetek vele. Ha új dolog jön az életébe, bárminek a felfedezése, állandóan következik, a nem tudom megcsinálni, én nem vagyok elég ügyes, nem vagyok rá képes, okos, stb...Tanult síelni, 2 napig ment a hiszti, és mosolyogva jött haza. Nagyobbra cseréltük a bringáját, mondom próbálja ki, ő inkább gördeszkázna...:) Persze 20 perc alatt ment neki. Olyan jó képességű gyerek, az elsőt kítűnőre végezte, utána 1 év Ausztria, idegen környezet, nyelv. Beilleszkedett, szerették, büszke vagyok rá (amit hangoztatok is). Azt tudom, hgoy valahol az Apjával való kapcsolata a gyökere az egésznek. Ő állandóan "nevelné", én szeretettel terelgetem. Folyamatosan hibát keres mindenben, nem érzi a gyerek, hogy milyen jól sikerült, értékes kis pasi, mert az apja, állandóan talál valamit, amibe beleköthet. Most éppen az evés van porondon. Pont úgy néz ki mint mi, ennyi idősen. Megnyúlt, kis pilinszka lábú lett, de szerintem van ideje megerősödni. De mostmár utál enni vele a fia. Kb. ennyi. Hogyan tudnék taktikát váltani, hogyan tudnám rávenni, hogy próbáljunk ki sportokat, foglalkozásokat, mi válik be neki, hogy megszeresse??? Ez az én nagy gondom.

Kedves Andrea! A problémám a 7 éves fiammal van. Édesapja két éves korában látta utoljára, azóta én és édesanyám neveltük. Két éve megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki azóta a férjem lett és született egy kisfiunk, aki már 9 hónapos. Nagy fiammal a problémák már egy éve keletkeztek és azóta rosszabb lett. a kistesó születése miatt nem tudunk foglalkozni vele eleget sajnos, így a nagymama vette át ezt a feladatot. de sajnos ő kifejezetten engedékeny. nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy ha rosszat csinál a gyerek, rászólhatok, mert a mama ezt nem intézi. az új apuka volt maga az "isten" kezdetben, de mára teljesen elvesztette a tekintélyét nagyfiam szemében és meg sem hallgatja, kineveti, kigúnyolja, de ugyanúgy engem is. a mama lett a főnök, mi már hiába szólunk bármiért. teljesen kezelhetetlen lett a gyerek, semmit nem tudunk vele megbeszélni, mert nem hallgat végig, sarkon fordul és otthagy minket. Jelzem, ez a mama tulajdonsága, tőle tanulta. a mamával sem lehet beszélni, mert szerinte mi csinálunk mindent rosszul, és ő csak jót akar. mindennapossá váltak a veszekedések a gyerekkel, annyira kifordult önmagából. elköltözni sajnos nem tudunk a mamától, mert egyenlőre nincs rá pénz, viszont beszélni sem tudunk vele, mert ő sem hallgat meg minket. együtt alszanak, és sajnos mostanában már néha be is pisil a nagyfiú. egyfolytában csak azt kéri tőlünk hogy hagyjuk békén. próbáltunk vele játszani, de azt sem tudunk, mert ha nem ő áll nyerésre, akkor egyből idegbajt kap. követelőzik, és ha nem kapja meg amit akar, akkor hisztizik órákon át. Mi próbáljuk betartatni vele a szabályokat, de a mama mást mond, és ha az kedvezőbb, akkor az számít. mit tudunk tenni, hogy ez a helyzet megváltozzon? egyébként nagyon okos értelmes fiú, de jön az iskola és nagyon félek, hogy még nagyobb baj lesz. válaszát előre is köszönöm.....

Kedves Doktornő!

7 éves kisfiam most fogja kezdeni az iskolát, a jelenlegi problémánk már több hónapja fennáll nem szól ha kakilni kell söt akkor sem ha az már a nadrágban van.Amit tudni kell,hogy 3éve váltam el az apukájától aki két hetente látja, akkor is voltak viselkedés gondjai akkor nevelési tanácsadóba jártunk de az akkori probléma megszünt.most ez amivel jelenleg is szemben állunk ez kb.6-7 hónapja van jelen már két hónapja járunk gyermek pszihiátriára de ezzel kapcsolatban semmi elöre jutás nincs.mi okozhatja ezt ? esetleg tanácsot tud e adni merre haladjak tovább hogy eredményre jussak vagy kideritsük mennek okát! várom válaszát.köszönöm

Kedves Andrea,

a kisfiam augusztusban lesz 4 éves! Megkésett beszédfejődésű, beszédfogyatékos diagnózisunk van, a fejlesztése folyamatos. Itthon is és fejlesztőpedagógusok, logopédusok is foglalkoznak vele. Szépen halad a beszédfejődése, de még vannak lemaradások, amiért mi mindent megteszünk hogy később ne induljon majd hátrányból az iskolában.
Egy évet ráhúztunk a bölcsődére és most szeptembertől szeretnénk óvodába menni ahol emelt szintű logopédia is lesz! A szobatisztasággal állunk még hadilábon! Tudja mi a dolga, ha pisilnie kell, azonban nem sokszor figyel erre, vannak periódusok mikor nagyon szépen közreműködik visszatartja, jelzi ha kell neki, de vannak esetek hogy kérdezzük tőle hogy kell e pisilnie egyértelműen mondja hogy nem aztán rá 10 percre bepisil. Vannak alkalmak mikor csak pár csepp vagy egy pici pisi megy be, a többit a wcbe bilibe végzi. Elmondtuk neki többször, szépen, erőteljesen hogy nem szabad bepisilni, azonban őt minta mégsem érdekelné ez! Kakilni sosem kakil be, azt mindig visszatartja és szól ha kell neki! A pisi miért van másként? Miért van hogy időszakosan érdekli, máskor nem! Ha mi odafigyelünk és kb fél óránkként ráültetjük a wc-re vagy a bilire akkor a balesetek is kiküszöbölhetőek, de ez mégsem mehet így sokági! Sajnos a bölcsődétől még erre a kis időre sem kapunk segítséget, ők a legegyszerűbbet választják ráadják a pelenkát! Várom a válaszát és a segítségét! Üdvözlettel: N.Orsolya

Kedves Andrea!
Kislányom 4 éve lesz, 15 hónapos korában visszamentem dolgozni. Ő a dédivel volt itthon, de innentől kezdve mindig mikor nagyon belemerül a játékba - kirakózás, rajzolás, homokozás - morog. Ha rászólunk, akkor abbahagyja, de kis idő után újrakezdi.
Mikor be van dugulva az orra, akkor nem morog. Tavaly nyáron kivették az orr-és garatmanduláját. A fül-orr-gégészünk szerint nem gégészeti probléma. A háziorvosunk szerint csak nyugtatja magát.
Fejlődésben nincs elmaradva.
Mitől lehet ez a morgás?
Válaszát előre is köszönöm.
Erika

Kedves Andrea!
Kislányom 8 éves, második osztályos. Tegnap valószínűleg pánikrohamot kapott egy felmérő dolgozat közben, ahol 5 perces intervallumokban kellett feladatokat megoldani.

A tanító néni elmondása szerint, nagyon belelovalta magát abba, hogy időre kell dolgozni. Egyre jobban kapkodta a levegőt, elfehéredett, rosszul lett.
A kislányom elmondása szerint nagyon izgult és nem kapott levegőt.

Mi a teendő ebben az esetben? Várjunk, hogy lesz-e folytatás. Hogyan beszélgessek Vele erről az egészről?

Próbáltam megnyugtatni, hogy ne izguljon a jegyek miatt, mindent ki lehet javítani, ha valami rosszul sikerült (4-5 tanuló).
És próbáltam elmondani neki, hogy ha hasonló történik vegyen mély levegőt, mondogassa magának, hogy nincs semmi baj, minden rendben van. Ezt jól tettem?
Köszönettel várom válaszát!

Kedves Andrea! Tanácsát szeretném kérni , 4 éves a kisfiam óvódás eddg csak otthon kakilt be , elbújt és úgy végezte a dolgát.Most már 2 alkalommal szóltak az óvódában , hogy az asztaltól felállva közli bekakiltam.Otthon a nagyija kérdésére kell pisilned azt válaszolja nem, és néhány perc múlva szól,hogy bepisilt.Kistestvére lesz novemberben nem ettöl vannak ezek a dolgok? talán már most több figyelmet igényel.Sokat foglalkozunk vele okos jókedvű beszédes kisfiú.Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!
Nagyobbik lányom 4 éves, óvodás. Okos, nyitott, cserfes kislány. Az óvodában hasonló barátai vannak. A kistestvére 2 éves, szintén kislány. Ő még nem beszél folyékonyan, csak alapvető szavakat használ. Kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, bár a kicsi akaratosabb.
Az utóbbi időben nincs egy perc nyugalmunk sem... A nagyobbik folyamatosan beszél, énekel, mondókázik, akkor is, ha éppen rajzol, mosakszik, vagy egyéb játékkal játszik. Természetesen büszkék vagyunk rá, hogy fogékony az újra és tanulékony, viszont tehetetlenek vagyunk az örökös duruzsolásával szemben. Próbáljuk szép szóval elmagyarázni neki és megkérni, arra hogy ne beszéljen annyit, de süket fülekre találunk:( Nem mondható hisztis kislánynak, általában könnyen meggyőzhető, alkalmazkodó természet. Saját szobájában egyedül alszik, viszont elalvás előtt sem tudja lecsillapítani magát. Egy általunk elmondott mese után, körülbelül még 40 percig képes magát mesével szórakoztatni. Ezt mostanában már nem hallgatjuk, hiszen este 9-10 órakor fogytán a türelmünk. Önállóan még nem tud elaludni, általában az anyai testközelség nyugtatja meg. Tervezzük, hogy közös szobába tesszük a gyerekeket, de kicsit félünk, mivel a kicsi elalvási szokásai másak. Ő cumizik és így könnyebben ellazítja magát, bár az anyai jelenlét neki is szükséges.
Kérem, szíves véleményét!
Köszönettel: egy tanácstalan Anyuka

Kedves Andrea!

Kisfiam 3 és fél éves. 2 éves kora előtt nemsokkal költöztünk el édesapjától vele, és az akkor 4 éves kislányommal. Néhány héttel késöbb kislányomat volt férjem "elrabolta" saz oviból. Több hónapig nem láttuk. Még mindig nem él velünk, folyik a bírósági eljárás, de 2 hetente itt van nálunk hétvégén, és a kisfiam is megy az apukájához. Szeret menni, de nekem is nagyon örül, mikor hazajön. A kislányom mindig sir mikor vissza kell vinnem, könyörög, hogy had maradjon itt. Erre a kisfiam kitalálta /vagy nem ő?/ hogy akkor neki biztos apához kell menni, ha a kislányom itt lesz, mert ha nem menne, apa egyedül maradna és sirna. Megnyugtattam, hogy semmit sem kell, de nagyon gyakran elmondja, hogy nem akarja, hogy apának rossz legyen. Este elkezdett félni elalvásnál a sötéttől, ezt áthidaltuk éjjeli fénnyel és van egy babája, amit 1 éves kora óta szorongat éjszaka. Nagyon sokszor kéredzkedik éjjel az ágyunkba, amit nem mindig engedek. Engednem kellene? Sokszor mondja, hogy fél, hogy soha többé nem lát engem. Nem tudom miért, hisz sosem hagytam ott sehol csak úgy, mindig megbeszéltük, ha mennem kellett valahova. Van uj párom, vele jól kijön, inkébb barátként kezeli. A kislányom persze neki is nagyon hiányzik, ő is sir, mikor vissza kell vinni.
Az óvodában a gondozónők elmondása szerint kiegyensúlyozott, bár csak délelött jár, aludni itthon alszik. Azt megemlitették, hogy csak 1-2 barátja van és őket is nagyon nehezen engedi közel magához. (tehát nem szereti ha ölelgetik, puszilgatják) ellentétben itthon, ahol kéri, hogy folyton velem legyen, szeretgessem.
Mi a megoldás? Szüksége lehet pszichológusra?

Kedves Andrea!
A kislányom 13 éves, nagyon szorongó, visszahúzódó, önbizalom hiányos kislány, sajnos az előző és az azt megelőző évben is, kb. ugyanebben az időpontban volt eszméletvesztéssel járó rosszulléte, amire konkrét fizikai magyarázatot nem tudtak nekünk adni. Mindkét rosszullét után alapos kivizsgálásban volt részünk, nagyon megviselte mindkét dolog, de főleg a második ájulás után kezdődtek a bajok! A teljesítménye egyre romlott, félelmei voltak minden kisebb fájdalomtól, gyengeségtől, ez odáig vezetett, hogy már az iskolába indulás is gondot okozott és okoz is a mai napig! Szinte minden tünetet képes produkálni a hasfájástól, a fejfájásig. Többször voltunk pszichológusnál, kisebb-nagyobb sikerrel, sajnos a hozzánk legközelebb eső gyermekpszichológus 30 km-re van, mi dolgozunk, a lányom sajnos egyedül nem mer elindulni busszal ( ez is egy a félelmei közül ). Jelenleg is gondunk van az iskolába járással, több napja nem ment el. Felvettük a kapcsolatot orvossal is. Közben én beadtam egy kérelmet az iskola felé, hogy engedjék meg, hogy a lányom ezt a tanévet magántanulói jogviszonyban fejezhesse be. Erre azt a választ kaptam, hogy mivel nincs róla papirom, hogy a lányom beteg és ez nem is betegség, nem tudják megengedni, igenis küldjem el a lányom iskolába, mert nekem ez a dolgom, ezt nekem kell tudni megoldani! Egyszerűen már odáig eljutottunk, hogy a lányom sírógörcsöt kap, egész testében remeg, úgy tiltakozik az iskola ellen!! Ön szerint mit kéne tennem???

Kedves Andrea,

Alvási problémákkal kapcsolatban kérdeznék - majdnem 5 éves lányunkra vonatkozóan.
Ő az anyával él - nálunk minden 2. hétvégén van.
Az anyja sajnos vele alszik minden éjjel, ezért nálunk az elaltatás és az éjszakai felébredés sokszor gondot okoz az utóbbi idoben. Érdekes módon a 3-3,5 éves kora elotti idoszak gondmentes volt, annak ellenére, hogy otthon az anyjával egy ágyban aludt, nálunk teljesen természetesen elaludt a saját szobájában. A gondok körülbelül egy évvel ezelott kezdodtek és váltakozóan fennállnak.
Néha végigaludja az éjszakát, és reggel ébredésnél szól, hogy ébren van, akkor rögtön megyünk érte.
Néha azonban az elalvás is egy hosszabb folyamat, majd egy óra múlva megébred (külső zajra / saját magától) és sírva kéri, hogy aludhasson velünk. Eddig soha nem sikerült megnyugtatni, és a vége az, hogy az ágyunkba alszik.
Az, hogy átbeszéljük, hogy ő már nagylány, és egyedül is elalszik nem megoldás, mert ha itt sikerül is valalmi haladást elérni, sajnos az otthon töltött huzamosabb idő miatt eltérő szoktatással, kezdhetjük újra az egészet.

Szeretném tudni, hogy mit javasol, hogy mindenki kipihenhesse magát. Köszönettel Judit

Kedves Andrea!
Abban kérném segítségét, hogy 8 éves kislányunk önbizalmát, milyen módon segíthetnénk. (6 hónapja RG edzésre jár, ahol mindenki nagyon dicséri. Lehetőség lenne versenyre mennie, amit először boldogan fogadott, és sokat mesélt róla, hogy milyen lesz majd a verseny. Most viszont (2 héttel a verseny előtt) sír, hogy nem akar versenyre menni, mert fél, hogy elrontja a gyakorlatot, sőt, már edzésre sem hajlandó menni.)
Kell, hogy erőszakosan unszoljuk az edzésre, versenyre, vagy hagyjuk rá, amit szeretne?

Köszönettel:

Ildikó

Kedves Andrea!
Kisfiam 10 éves, barátkozási problémái sose voltak, több éve sportol csapatban, ahol jóban volt szinte mindenkivel. Kiemelkedô a tanulmányaiban, rengeteg versenyen indította a tanítónénije, melyeken sok sikere is volt. Kiemelkedô képességei miatt úgy döntöttünk 8 osztályos gimnáziumba felvételizik. Így döntött egy barátja is az osztályból, aki a sportban csapattársa is, ôna csapatkapitány. Sajnos a felvételi csak az én kisfiamnak lett sikeres, a másik kisfiút nem vették fel. Azóta pokollá teszi a fiam életét. A helyzet odáig fajult, hogy másokat is rávett a kiközösítésre, úgy csinálnak, mintha levegô volna, vagy elfutnak elôle. Régen ôk voltak a barátai! Az iskola már nem tart sokáig és szeptembertôl elmegy a 8 osztályos gimnáziumba, de az edzéseken el kell viselnie a kiközösítést. Nem szeretné abbahagyni a sportot és másik csapat sem megoldható. Nem tudok tanácsot adni neki, hogy hogyan kezelje a helyzetet. Nagyon bántja ôt a dolog. Eddig azt gondoltam, majd idôvel javul ez a dolog, de sajnos egyre rosszabb a helyzet. Az anyukával már beszéltem, a helyzet sajnos még rosszabb lett. Kérem segítsen, hogy oldhatnánk fel ezt a helyzetet?
Köszönöm!