Kedves Andrea. A fiam 8 éves. Idegtépő természete van, állandóan parancsolni, irányítani akar, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, rögtön kiabál, verekedik és cirkuszol. Nem hallgat rám egyáltalán, teszi magát süketnek, ha meg rákiabálok, vagy próbálom megbüntetni, akkor agresszív lesz és elkezd csúnyán beszélni, akár nekem is esik. Majd később megbánja a dolgot és bocsánatot kér, de kicsivel később újra kezdi az egészet. Mostanra az iskolában is panasz van rá a rossz magaviseletért és verekedésért, pedig nem buta gyerek, mert fél óra alatt megtanul 3 versszakos verset, matek kitűnő, legjobb tanuló az osztályban, jók a családi körülmények, nem szenved semmilyen hiányban, mikor nyugodt állapotban van, akkor próbálok vele beszélgetni, elmagyarázni hogy mit szabad és mit nem. Mintha megértené, aztán semmit sem csinál úgy, ahogy megígérte. Semmivel sem tudom megbüntetni, mert nem érdekli, ha eltiltom valamitől, se nem marad egy helyen, hiába büntibe rakom. Nem tudom mit tehetnék, úgy tűnik, hogy nincs semmi, amivel hatnék rá. Félek, hogy az idegeivel van probléma, sokan mondták, hogy a császározott gyerekekre, sokáig kihat a narkózis hatása. Nem tudom van e szükség orvosi segítségre, vagy csak egyszerűen hisztis és elkényeztetett a gyerek.,

Üdvözlöm!
4 éves kisfiam pár hete elkezdte "bántani" magát, gyakran üti magát,hogy sirjon,és van hogy el is esik magátol.Van egy 1 éves kisöcsse,és az ovodába is új gyerekek (kicsik) érkeztek,akikre több figyelem kell.Apuka külföldön dolgozik,hetente jár haza-Bár az óvóda kezdés előtt is fenn állt ez a probléma, mégsem tudom hogy kezeljem :( nem forditunk rá kevesebb időt,mint máskor,tesó érkezése előtt,de tudjuk,hogy minden megváltozott,Elmúlik?Hogy kezeljem?Mire figyeljek?

Jonapot kívánok ,én egy aggodo nagymama vagyok , van egy 4 éves kislány unokám, aki már 3 éves korátol jár ovodába és egész éven az oviba semmit ,de semmit nem evett meg ahogy elment reggel ugy hoztuk haza . Hiába beszéltünk neki , bár mit mondhattunk egy idö után megigérte hogy fog enni de semmi .Gondoltuk hogy az éven már talán csak jobb lesz a helyzet a szünidö alatt nem is mertünk az ovodárol beszélni hogy kezdjen teljesen uj évet de sajnos ugyan ott állunk ahol a mult éven .nem tudjuk mi tévök legyünk ha az ovibol hazajön szinte estig eszik olyan éhes . Amugy szeret oviba járni .Röviden ennyi de ez nagyon nagy probléma számunkra ,pedig olyan okos és ez minden elfogultság nélkül irom Van rálátásom mert 14 évig én is ovodában dolgoztam egy 6 éves gyerek szintjén van a tudása . Nagyon várom a segítségét .Elöre is köszönöm

Kedves Doktornő,

7 éves kislányomról van szó, aki most kezdte az első osztályt. Hol is kezdjem... mikor 3 éves volt, el kellet hagynunk a házunkat, mert svájci frank alapú volt és inkább kiköltöztünk, mint, hogy kilakoltassanak. Tehát azóta 5 albérletbe voltunk már; ez a 6. úgy néz ki, hogy ez tényleg hosszú távú lesz. Bölcsis nem volt, az óvodát első évben minden nap sírva élte meg. mikor onnan elköltöztünk azt mondta, hogy soha többé nem akar abba az óvodába vissza menni ( próbáltam faggatni akkoriban, hogy miért sír... azt mondta, hogy meglökte egy kisfiú a mosdóban); az új óvodában pedig mintha kicserélték volna, ELSŐ NAPTÓL vidáman ment. Igaz ő az a típusú gyermek, akinek idő kell, hogy feloldódjon, barátai legyenek. De feloldódott és sok barátja lett, semmi gond nem volt vele az oviba, az óvónénik is azt mondták, hogy nagyon szeretik a gyerekek és mindenkivel szívesen játszik.
Ami a nagy gondunk, hogy ami neki új és ismeretlen az "rossz". Mikor nagyon izgul hányingere van. És bizony most, hogy megkezdődött az iskola minden reggel hányingerrel megy és sírva meg szomorúan..és vidáman jön haza. Ma azt mondta a padtársa, hogy miután a tanítónéni azt mondta, hogy a következő óra angol lesz, sírva fakadt és egész órán sírt, mondván, hogy ő nem akar menni. De vitték és óra közben már nem volt semmi baj. Nagyon fél azt mondja, hogy ha a vonalakat kell majd húzni, mert lehet nem jól csinálja... pedig számol 200-ig is, ismeri 90 %-ba az összes betűt és ír is nyomtatott betűkkel, ja meg olvas is. Úgy volt, hogy megyünk nyáron Németországba...tisztára elkezdett nyáron hisztizni, hogy ő bizony oda nem jön, mert nem érti mit mondanak. Tehát ami új és idegen attól nagyon fél. Tudom, hogy az első iskolai napok, hetek nehezek, de ez ma teljesen ledöbbentett, hogy ilyet mondjon az iskolába, hogy ő nem akar menni órára.
Meg szeretném kérdezni, hogy forduljak szakemberhez, hogy ennyire fél az új dolgoktól, új emberektől?....biztos van lelki oka is; gondolom megviselte a sok költözködés, de együtt vagyunk édesapjával együtt, boldog családban, akit imád és ő is imádja. Még annyi, hogy mióta megszületett együtt vagyunk (még mamánál sem aludt mert messze lakik), apa meg dolgozott, tehát mikor nem volt oviba én voltam vele szinte mindig.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem, de hátha Ön ebben jobban belelát, hogy mi az oka ennek a szorongásnak. Minden nap mondjuk az apjával, hogy nagyon szeretjük és próbáljuk beszéltetni, hogy hátha megkönnyebbülne a kis lelke, de azt mondja minden rendben van. És ha velünk van, tényleg semmi gond nem látszik.
Köszönöm az idejét és válaszát.
Tisztelettel,
Marcsi

Tisztelt doktornő! 7 éves kislányommal az a problémám hogy elcsen dolgokat, apróságok ugyan de ez akkor sem helyes. Tudatában van tettének mert titkolja. Számtalan játéka van. Ami tőlünk telik mindentmegadunk neki. Tanácstalan vagyok. Időleges dologról van szó, és kinövi? Vagy valamijen komoly probléma áll fent? Válaszát előreis köszönöm.

Kedves Andrea!

Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amivel nrm nagyon tudok mit kezdeni! Két gyermekem van (kislányok) az egyik 2 éves, nemsokára 3 lesz, a nagyobbik 12 éves! Az egyik nap azon vettem észre őket, hogy egymáson mozgólódtak, tisztában vagyok vele, hogy van gyermekkori maszturbáció, és arról is hallott, hogy vannak afféle erotikus játékok! Viszont nem tudom mi tévő legyek, a nagyobbikkal szemben! Normális ez, vagy forduljak vele szakorvoshoz?
Válaszát, és segítségét köszönöm!

Jó napot.Nekem van egy 5 éves kisfiam.Sajnos azt vettük észre hogy éjjel ha fel kell nagyon nincs magánál és el megy pisilni de nem a wc be hanem a fürdő ellötti helységben már huzza le nadrágját és oda pisil.meg kérdeztük hogy napközben is elő fordult e már hogy oda pisil és nem a wc be és azt mondta hogy igen mer hogy nem jutot el a wc ig.Szeretnénk tudni hogy ez mitől lehet mer ez kb pár honapja tart.

Végső elkeseredésembe írok mert kisfiam nem akar/ szeretne wc-be kakilni. Nem tudom mi tévő legyek.Kisfiamról 2013 októberében diagnosztizálták autizmussal. Nem tudom hogyan milyen módszerrel szoktassam wc-re a pisiléssel nem volt gondunk soha.Várom mielőbbi válaszát. Üdvözlettel: egy elkeseredett anya

Kedves Doktornő!
Nekünk a beszékeléssel van nagyon sok problémánk.Az óvodából küldenek pszichológushoz, de meg mondom őszintén nem szeretném egyenlőre, csak ha minden kötél szakad.2 évesen lett a lányom szobatiszta. Jelenleg 4 éves és fenék összeszorítva tartja vissza.Az indoka, hogy fáj neki amit el is hiszek, mert nekem is "nagy"lenne ami belőle kijön ilyenkor. Jelenleg 10 hetes terhes vagyok és nem szeretnék a második baba érkezése után is szegénykém szenvedését látni. Kúpot, rostos ételeket-italokat, szép és erőteljesebb szavakat egyaránt használtunk már.Mit lehet még tenni. Kérem segítsen!!

Tisztelt Balogh Andrea!
Elkezdődött az iskola, és ez késztetett levélírásra életemben először.
Fiam 13 éves, magányos és szorongó.
Mi, a szülei is azok vagyunk, de szerencsére egymással és magunkkal szemben is őszinték, meg tudjuk beszélni a dolgokat, figyelünk egymásra. Pszichológus évek alatt mindkettőnkön rengeteget segített, sokat változtunk, de az igazi barátok valahogy elkerülnek bennünket. Nincs akikkel leugranánk a Balatonra, akikkel elmennénk sörözni, vagy csajos vásárlónapot tartanék.
A fiam (tőlünk tanulva) szintén szorongó alkat, próbál barátkozni, barátokat áthívni, de őt nem hívják. Elkerülte őt a haverokkal való kerti sátrazás és még sok minden más nyári élmény, amit most is évnyitókor tudott meg. Kiborult. (Sajnos testvére sincs, akivel játszhatna)
A szülőkkel mi is próbálunk barátkozni, mi szoktuk a szülőtalálkozó partikat szervezni, de mi nem vagyunk meghívottjai egy-egy szülők közti baráti összejövetelnek, kirándulásnak, stb.
Mindketten egyetemet végzettek vagyunk, középvezetőként dolgozunk. Több szempontból okosabbak vagyunk mint sok felsővezető, de persze nem annyira talpraesettek, élelmesek és életrevalók.
Kisfiunk viszont még csak nem is jó tanuló, sportban, rajz és egyéb készségekben sem tudott olyat elérni, ami növelné az önbizalmát. Mindig van valaki aki a kipróbált dologban jobb. Ezért inkább itthon számítógépes játékokat játszik, de informatikában is jobbak nála a többiek.
Magunk miatt már nem annyira aggódunk, ez van... De el vagyok keseredve, hogy mi lesz így a fiammal? Megváltozhat-e egy személyiség úgy, hogy igazi ÖNBIZTONSÁGot szerez, és más lesz a kisugárzása, ami miatt ragadhatnak rá a barátok? Persze, hogy ő is járt pszichológushoz! Mit tehetnénk még?
Köszönöm: Aliz (44 éves aggódó anya)

Kedves Andrea!

Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amivel nrm nagyon tudok mit kezdeni! Két gyermekem van (kislányok) az egyik 2 éves, nemsokára 3 lesz, a nagyobbik 12 éves! Az egyik nap azon vettem észre őket, hogy egymáson mozgólódtak, tisztában vagyok vele, hogy van gyermekkori maszturbáció, és arról is hallott, hogy vannak afféle erotikus játékok! Viszont nem tudom mi tévő legyek, a nagyobbikkal szemben! Normális ez, vagy forduljak vele szakorvoshoz?
Válaszát, és segítségét köszönöm!

Kedves Doktornő!

Olyan kérdésem lenne hogymi okozhatja egy 9 éves gyereknél hogy nem tudja elmondani mert elmondása szerint nem emlékszik rá,hogy mit csinált az iskolában.Hozzátartozik az is hogy a gyerek német iskolába jár, és nem beszél még jól németül.Valamint ha erről kérdezzük csak hallgat,és az iskolában is csendes. Sosem volt mondjuk szószártyár.Előre is köszönöm válaszát.

Udvozlom Andrea!
Novemberben lesz 10 eves a kisfiam. Kb egy honapja panik szeru tuneteket vettem rajta eszre. Nelkulem nem megy sehova , nem alszik el . Az elso ket hetben minden este ugy aludt el hogy fajt a hasa de csak amikor le kellett fekudni.
Nem tudom mi tortenhetett!
Elvittem kinezologushoz azt mondta neki, hogy az egyik kis baratja megerintette mert elvaltak a szulei es az apjahoz kerult a gyerek.
Nalunk nincs ilyen gond, persze szoktunk veszekedni de nem valunk.
Mit tanacsol?
Nagyon feltem ugyanis en panikbetegseggel kuszkodtem tudom milyen erzes es sajnos ezt latom rajta is!
Varom valadzat!
Koszonettel: VAndrea

Kedves Andrea, kislányom 6 éves - és szörnyen féltékeny az apukájára. Fél éve született meg a kistestvére és azóta még inkább - pedig nagyon figyelünk rá, hogy ugyanannyi figyelmet kapjon ő is, mint a testvére. Közöttünk alszik az ágyban - később átrakjuk őt a saját ágyába - próbáltuk őt a saját ágyában altatni, nagyon sírt. Előszőr azt hittem, hogy rám féltékeny - de közben elmondta, hogy engem félt. Jelenlétében nem tudunk összebújni, kezet fogni még egymáshoz érni sem - mert jön és mondja a magáét. Próbáltuk szépen elmagyarázni neki, (hisz már nem olyan pici), hogy az apukának és anyukának kettesben is kell lennie - de nem ment. Nagyszülőkhöz sem megy el úgy, ha mi itthon maradunk. Közös esti programokat sem tudunk csinálni, - párszor megoldottuk, hogy az mondtuk külön megyünk valahova. De most már a nagyszülőkkel sem akar megmaradni. Ez most a kistestvér miatt lenne? Hogy ennyire félt engem? Pedig nagyon sokszor simogatom, szeretgetem, mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek", figyelünk rá nagyon. Már lassan azt érzem, hogy a picivel kevesebb az intimebb helyzet, mint a nagyobbal. Hiába magyarázzuk neki, hogy ez jó állapot egy családban, ha a szülők szeretik egymást és a gyerekeket mindennél jobban - olyan mintha féltené a saját helyét. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit kéne tennem, hogy biztos legyen a szeretetünkben és a férjemmel is tudjunk közös programokat csinálni hiszti nélkül. Köszönöm válaszát

Kedves Andrea!

Olyan problémám lenne,hogy van egy 7 éves kislányom és januárban ott aludt még az édesapjánál és azóta nem akar. Sőt sehol nem alszik ott se a mamájánál se a dédinél se a barátainál.szóval sehol.felhozom neki a témát rögtön potyognak a könnyei hogy nem akarja. A másik hogy külön szobája lett mert könyörgött èrte. 2 hónapig ott is aludt és azóta ott sem hajlandó aludni. Mit tudok tenni. Köszönettel: Sándor Zsuzsanna

Lányom 4 éves és már pár éjszakája bemászott a szülői ágyba ahol persze ott van a 2 éves testvére, de az apa már kiszorul. A kistesó azért került be mert igen rossz alvó volt és így az egész család jobban aludt. A lányom nem aludt velünk soha kicsi babaként is külön ágy és szoba volt. A férjem teljesen kivan már emiatt, a gyerek viszont sír hogy nem alszik külön. Mit lehet tenni? Meddig normális hogy a gyerek a szülő ágyában aludjon? Ki kellene tennem az ágyból és szobából? Milyen módon lehet ezt lelki sérülés nélkül megtenni?

Nagyon köszönöm a választ.

Kedves Doktornő!

Kislányom idén szeptemberben kezdte az ovit. Egy nagyon eleven, érdeklődő, beszédes kislány, aki gyerek közegben viszont megszeppen. Nehezen illeszkedett be az oviba, év végére jutottunk el odáig, hogy már magától is szóba hozza az oviban történteket. Az óvónők sajnos keveset foglalkoznak a gyerekekkel, a gyerekeknek maguknak kell játszaniuk és így sokszor unatkoznak, rosszalkodnak. Kislányom egy nagyon jóindulatú gyerek, rosszul érintette a sok kisördög a csoportban és az óvónők hidegsége, távolságtartása. Van egy másik csoport kedves óvónénivel, akinek a csoportjában a jó értelemben zajlik az élet. Arra gondoltam, hogy szeptembertől átíratnám (ha lehet) ebben a csoportba a kislányomat, mert ott valóban gazdagodna és nem csak harcolnia kellene a maga igazáért minden nap. Nem tudom, mit tegyek, mert tudom, hogy akkor újra hozzá kellene szoknia a másik csoport gyerekeihez, ez megint stresszt jelentene a számára. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy a vadabb csoport való neki, hogy megerősödjön és hozzászokjon a negatív dolgokhoz is és akkor később annál inkább meg tudja majd magát védeni hasonló helyzetekben. Mi a fontosabb, mi válik jobban a hasznára? Válaszát nagyon köszönöm!

Kedves Andrea! Elkeseredésemben fordulok Önhöz! Van egy 5 éves kisfiam akivel az Ovi kezdete óta nem nagyon bírok!A beszoktatásnál nem voltak problémák,sokat betegeskedtünk,aztán jött 4 hét leállás,ezután összevont csoportok és mire kezdődött a szeptember addigra megutálta az ovit is és az óvónénit is!Azóta folyamatosan panaszkodnak rá ,nem viselkedik rendesen,nem fogad szót,állandóan feszegeti a határokat nemcsak a felnőtteknél hanem a gyerekeknél is!Ebéd után nem hajlandó aludni sem otthon, sem az oviban.Panaszkodik hogy az óvónéni mindig szólongatja és az alvós nyusziját is mindig elveszi Tőle.Elég sokáig úgy jártunk oviba hogy sírt és nem akart elengedni.Egy reggel az óvónéni megfogta a síró gyermekemet és rávágta a székre,amit én végig néztem.Amikor beszéltem az óvónénivel,arra hivatkozott hogy teljesen ki vannak már merülve,fáradtak!Ami nagyon aggaszt hogy a fiam elkezdte rágni a körmét,mindig birizgálja a kukiját és 1 hónapja minden éjszaka felébred és hisztizik!Eddig szobatiszta volt éjjel is,mostanában előfordul hogy éjjelente bepisil!Elvittem a nevelési tanácsadóba egy pszihológus nőhöz,de Ő az idegrendszeréről csak annnyit mondott hogy a burok nincs kifejlődve azért ilyen izgága,meg nem áll egy pillanatra sem!Egyébként okos,értelmes mindent megért amit mondunk neki!Dióhéjban ennyi,de tudnék még mesélni!Mindig azon töröm a fejem hogy mit ronthattam el!Segítségét,válaszát előre is köszönöm.Üdvözlettel egy kétségbeesett anyuka.

Kedves Doktornő!

Tanácsot szeretnék kérni Öntől. Kisfiam 4,5 éves, nem nagyon szeret óvodába járni (gyanítom azért, mert én itthon vagyok a 1,5 éves kislányommal és nem szeretne semmiről sem lemaradni). Amikor a legjobb barátja beteg és nem megy oviba, még nehezebb elvinnem őt is. Nagyon össze vannak nőve, ha meglátják egymást, rögtön odaszaladnak egymáshoz és egész nap együtt játszanak. Most nyári szünet van, kisfiam június eleje óta itthon van velem és a kistestvérével. Egyébként is tartottam a szeptembertől, amikor majd újra oviba kell járni, de kiderült az is, hogy a legjobb barátja máshova fog oviba járni (szülők Pesten dolgoznak, beviszik őt is oda). Azon dilemmázom, hogy mikor mondjam meg a kisfiamnak, hogy nem fognak együtt oviba járni. Már most, hogy szokja, vagy ráér majd szeptemberben, ha oda kerül a sor. Valamint a nyári szünet alatt eddig nem nagyon játszottak együtt, de lesz 1 hét, amikor szinte naponta tudnának együtt játszani. Inkább kerüljem a találkozást, hogy "elszokjanak" egymástól vagy ezzel nem tudom befolyásolni azt, hogy mennyire viseli meg az elválás. Valószínűleg kevés alkalom is lesz rá, hogy esetleg év közben/szeptembertől együtt játszanak majd hétvégén.
Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea! Van egy 5 éves lányom és egy 1,5 éves fiam. A kislányom miatt írok, aki 115 centi de csak 16 kg. Nem szeret enni, és arra gyanakszom, hogy ennek most már lelki okai vannak. 3 évesen nagyon sokat be volt gyulladva a mandulája emiatt em tudott enni (valószínű itt kezdődött minden) de ki vették a mandulát és teljesen meggyógyult. Azóta nem beteges. Viszont enni azóta sem akar. Én következetes és kicsit szigorú anyának tartom magam, mert nálunk nincs csipsz és cukor meg üdítő. Csak gyümölcs, zöldség, sok főzelék és víz. Igazán Ő nem is válogatós mert mindenből eszik, de nagyon kicsit, és borzasztó pici falatokba. Ha nagyobb falat kerül a szájába már öklendezik és már mondja is hogy nem kér többet. Sajnos többször veszekedtünk már vele az asztalnál, hogy egyen, de már tényleg nem bírtam türelemmel. Volt hogy játékosan ettünk, volt hogy veszekedéssel, de sehogy sem evett... Nagy ritkán van, hogy ügyesen meg eszik mindent de 1,5 óra!!! alatt. Ha rajta múlna egész nap nem enne semmi csak vizet inna. Már most teljesen elszomorodtam, és ez nem mehet így tovább. Jövőre iskolás lenne, de így nem tudom hogy lehet. Oviba is már elveszik tőle a tányért mert mindenki megette már de ő még csak a 3. falatnál tart. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek. Szeretném itthon megoldani a dolgot, nem egyből pszichológushoz vinni. megoldható házilag Őn szerint?