A kapcsolat nem szülés után kezdődik, hanem sokkal korábban

Ismerek egy lányt, aki annyira vágyott egy kisbabára, hogy a még meg sem fogant babájához is folyamatosan beszélt. Egyfolytában arról ábrándozott, hogy milyen lesz a pici, hogy fog kinézni, mennyire lesz huncut, vajon kire fog leginkább hasonlítani. Aztán amikor várandós lett, azt játszotta, hogy kicsit megnyomta a hasát - a baba erre megbökdöste az ujjait. Utána nyújtózkodni kezdett, s ekkor a kismamán volt a sor, hogy hozzáérjen. Bárki, aki figyelte ezeket a jeleneteket, egyértelműen látta, hogy bizony ők ketten már most meg tudnak élni csodás, örömteli pillanatokat.

Említettem a kolléganőmet is, akitől először hallottam az anya-magzat kapcsolatanalízisről. Nos, az ő terhessége nem volt tervezett. Abban kapott segítséget, hogy elfogadja a helyzetét és ne legyen elutasító kisbabájával szemben, hiszen az kihathat az egész életükre. Egy salzburgi kutató, Rottmann vizsgálata ugyanis bizonyította, hogy azok a babák, akik a terhesség során elutasítottak voltak, életük első 2 napjában apátiába süllyedtek és/vagy folyamatosan sírtak, a szülészeti komplikációk is magasak voltak az ő esetükben, és kapcsolatuk  az édesanyjukkal szintén terhelt volt. Nem kívánt babánál nagyobb eséllyel alakulnak ki önértékelési problémák, csökkent önbizalom, később alkoholizmus, függőségek, különböző mentális problémák, kötődési nehézségek.

A következőkben erről az izgalmas témáról Dobiné Olasz-Papp Nórát, személyközpontú tanácsadót és kapcsolatanalitikust kérdezem.

lucas mendes fotója a Pexels oldaláról

Miért fontos, hogy már várandósság alatt felvegyük a kapcsolatot gyermekünkkel?

Mindkét fél számára pozitív a várandósság alatti kapcsolatfelvétel, hisz a baba megkaphatja azt a fajta figyelmet, odafordulást, melyre nagy szüksége van: nagyon megerősítő úgy világra jönni, ha TUDOM, hogy vártak, szerettek, akartak, és úgy vagyok jó, ahogy vagyok!

Anyai oldalról pedig ez egy tudatos felkészüléssé válik, teret adva a szükséges áthangolódásra a maga fokozatos folyamatában. Szülés közben ráeszmélni, hogy mindjárt anya leszek, némiképp sokkoló. Akár a vajúdás folyamatát is gátolhatja, ha akkor tör ránk mindaz, ami a 9 hónap során teret kért volna. Így érdemes megadni a kellő időt és teret ahhoz, hogy ráüljünk az érzelmi hullámvasútra, szembenézzünk a félelmeinkkel, és kialakulhasson bennünk az anya, integrálni lehessen magunkba az új “szerepünket” a saját ritmusunknak megfelelően.

Jonathan Borba fotója a Pexels oldaláról

Mi határozza meg az anya-magzat kapcsolatot?

Ez egy igen széles, kiterjedt terület, nagyon sok minden befolyásolja az anya-magzat kapcsolatot. Befolyásoló tényező, hogy:

• tervezett és/vagy várt babáról van-e szó,
• hogyan érkezik az anya a várandósságába,
• mennyi stressz és külső inger éri, pl. munka és egyéb tényezők miatt,
• milyen a párkapcsolat.

Ezen felül a trimeszterek jellegzetességei is hathatnak a baba felé fordulás minőségére, hisz erős hányás, szédülés, gyengeség, fáradtság mellett az első három hónapban sokak számára nehéz befelé fordulni, és a magzatról képeket, álmokat szőni.

Ellenben a második trimeszterben már a legtöbb kismama megkönnyebbül, a fizikai tünetek enyhülnek, a pocak látványosan gömbölyödni kezd, de még nem akadályozó mértékben, a magzatmozgások érzékelhetővé válnak lassan, mely segíti a baba érkezésének tudatosítását, kézzel foghatóbbá válik a babavárás realitása, az energiaszint növekedhet, elérkezik a boldogabb, kiegyensúlyozottabb időszak.

A harmadik trimeszterben pedig sok magzatot már nevén szólítanak, a fantáziában már nem “egy”, hanem “A” baba jelenik meg, a lakásban is megjelennek a holmijai, a fészekrakó ösztön eluralkodik az anyán, egyre több a befelé fordulás, megjelenik a szülés is, mint várt és/vagy félelmekkel átszőtt esemény, s ezzel a magzat is, mint újszülött.

Az anya-magzat kapcsolatot nagy mértékben befolyásolhatja, ha az anya számára szabaddá és alapvetéssé válik érzelmei szabad megélése! Ha megtalálhatja “új” önmagát ebben az átalakító erejű folyamatban, melynek során nőből anyává válik. Ez egy érzelmi hullámvasút is, s ha elvárásmentesség és szabad megélés veheti körül az anyát, akkor könnyebben kapcsolódhat magzatához is.

Dominika Roseclay fotója a Pexels oldaláról

A korai élmények bevésődnek a személyiségbe?

A magzat együtt létezik édesanyjával, osztozik étkezésében, mindennapi tevékenységeiben, hatnak rá édesanyja érzelmei. Érzékeli, ha az anya dühös, szomorú, ahogy a boldogsága, vagy épp akár orgazmusa is hat rá.

Idéznék a Lelki köldökzsinór c. könyvből: “A várandós anya lélektani reakciói hozzájárulnak a magzat érzékeléséhez önmagáról és méhen belüli környezetéről, és ezek az észlelések a gyermek felnőtt koráig megmaradnak. A magzat tud önmagáról és az anya az ő jelenlétére adott érzelmi válaszáról. Érzékeli mindkettőt és interakciójukat is.”
 

Mennyire képes egy magzat reagálni az anya érzelmi állapotaira vagy gondolataira?

Abszolút mértékben! Ultrahangos vizsgálatokkal jól megfigyelhetővé és követhetővé vált, milyen fizikai és érzelmi reakciókra képesek a magzatok már a várandósság 6. hetétől. Pl. amniocentézis esetén elhúzódnak a tű elől.

Természetesen vannak a magzatnak önálló érzelmei is, de kétségkívül könnyen azonosul édesanyja érzelmeivel is. Az anya-magzat kapcsolatanalízis során lehetőség van a két fél érzelmeinek különválasztására. Esetleges trauma, nehéz élethelyzet, konfliktusok esetén tudunk segíteni a magzatnak elkülönülni édesanyja érzelmeitől; meg tudjuk nyugtatni, hogy nem miatta érez az anya úgy, ahogy.
 

Már a várandósság alatt megszületik a magzat személyisége? Hogyan kell ezt pontosan elképzelni?

Sokáig úgy vélték, a babák majd megszületésük után kezdenek felvenni sajátos jegyeket, de ma már tudjuk, a magzat is egyedi! Vannak önálló érzelmei, képes érzékelni fájdalmat, örömöt, félelmet, stb. A veleszületett temperamentum képes megmutatkozni a várandósság során is, melyhez intenzívebb hozzáférést biztosíthat az anya-magzat kapcsolatanalízis. Itt lehetőség van a magzat mélyebb megismerésére a folyamat során, ők pedig meg is mutatják magukat szívesen, örömmel és nyitottan fogadják ezt a fajta közeledést.

Iamngakan eka fotója a Pexels oldaláról

Hogyan vegyük fel a kapcsolatot a magzattal? Érdemes ebbe belevonni az apát is?

A kapcsolatfelvétel automatikus és ösztönös is. Hisz az is a kapcsolatteremtés egy módja, mikor fantáziálunk a kisbabánkról, töprengünk, milyen lesz ő maga, kire fog hasonlítani. Mikor berendezzük számára a kuckóját, előkészítjük a ruhácskákat, a gondozásához szükséges holmikat, és belelátjuk őt is.

A magzatmozgások észlelésétől fogva könnyebb is a kapcsolódás, hisz már nem csak remény a létezése és jól léte, hanem szinte kézzelfoghatóvá válik a jelenléte. Ilyenkor próbáljuk kitalálni, hogy helyezkedhet, mely testrészét érinthettük, rúgott-e vagy bokszolt. Innentől kezdve szélesedik a kapcsolatteremtési lehetőségek repertoárja. Választhatunk egy közös zenét, amit minden nap meghallgatunk, figyelve az ő jelzéseire is, hogy mely ritmusok tetszenek vagy épp kevésbé szimpatikusak számára. Nem kötelező a komolyzenére hagyatkoznunk, ha az számunkra kevésbé befogadható, ám tanulmányok szerint a magzatok kifejezetten kedvelik a zene ezen fajtáját. Választhatunk egy rövid mesét is, melyet minden este felolvasunk neki, ahogy kedvelt tevékenység lehet az is, ha elmeséljük, mik történtek velünk aznap.

Josh Willink fotója a Pexels oldaláról

A hintázás, hintaszékezés szintén egy remek közös élmény lehet, mely pozitív hatású a baba fejlődésére nézve is, nem csak mentális szempontból. Közös játék lehet, mikor gyengéden megütögetjük a pocakot, s ha a baba visszajelez rá, akkor hasunk más részén is ütögetünk (finoman!) - erre várhatóan ő ott is visszabökdös.

Énekelhetünk is a babának, akkor is, ha saját hangunkról nem vagyunk jó véleménnyel, hisz minden baba számára a legszebb hang édesanyja hangja. Tévhit, hogy a pocak simogatása koraszülést eredményezne, így éljünk bátran ezzel a boldogsághormonokat felszabadító tevékenységgel, és simogassuk nyugodtan a pocakot, s rajta keresztül a babánkat is. 

Az apákat érdemes bevonni mindenbe az egész várandósság során. Ők egy picit nehezebb helyzetben vannak, hisz számukra nem áll rendelkezésre az a fajta testi és hormonális változás, mint a másállapotban lévő nőnek; de kifejezetten jó hatású, ha jelen lehet ultrahangos vizsgálatoknál, felkészítő tanfolyamokon, ha közösen vásárolhatjuk meg a szükséges eszközöket, s ha együtt szőjük az álmokat, elképzeléseket, milyen is lesz az új közös életünk! Biztassuk, hogy beszéljen a babához, simogassa ő is a pocakot, nem kell attól tartani, hogy esetlennek tűnik! Hagyjuk, hadd fedezze fel, találja meg a saját útját az apává válás folyamatában!

Herney Gómez képe a Pixabay -en

Hogy zajlik egy anya-magzat kapcsolatanalízis? Mikortól érdemes ezt elkezdeni?

Bármikor el lehet kezdeni, akár a nulladik héttől, de érdemes legkésőbb a 20. hét környékéig belevágni, hogy legyen lehetősége kibontakoznia a folyamatnak a maga teljességében. A kapcsolatanalízis ún. első interjús, strukturált beszégetéssel kezdődik, utána kap teret a kapcsolatfelvétel is, mely kellemes, relaxált állapotban történik.

Fontos elem egy várandós nő életében, hogy ő maga hogyan érkezett a világra, tervezett, várt baba volt-e, milyen kimondott, kimondatlan sémákkal rendelkezik a szülést, anyaságot illetően, akár több generációra visszamenőleg. Volt-e vetélése, abortusza, akár több ágra visszavezetően történt-e ilyen a női ágon. Anyai reakcióinkat, nevelési stílusunkat befolyásolhatják a gyermekkorban kapott szülői mintáink is, így ez a vonal is megmutatkozik a folyamat során.

A relaxációk alatt direkt nem hívunk elő semmit, ez nem feltáró terápia! Sokkal inkább egy preventív módszer, mellyel meg lehet ágyazni egy minél kiegyensúlyozottabb várandósságnak, gördülékeny, pozitív szülésélménynek és anyaságnak. Ha megmutatja magát félelem, szorongás, aggódás, leggyakrabban szimbolikus formában, nagyon szépen lehet vele dolgozni, átkeretezni. Így a folyamat során ezek a negatívnak titulált, ám sokszor teljesen normális érzések átlényegülnek, átdolgozódnak és helyet adnak a megkönnyebbülésnek, magabiztosságnak a tudatos hangolódás és felkészülés által, melyben egyre erősebben jelenik meg a bontakozó anyai, szülői kompetencia érzése is.

A folyamat egy közös szülésre-születésre felkészüléssel zárul, mely során az elengedés, a gyakorlati megélések, a születés utáni várható körülmények mind megjelenítésre kerülnek. Remekül fel lehet készülni ezáltal hüvelyi szülésre (otthoni és kórházi szülésre), császármetszésre. A kapcsolatanalízis nagy segítségünkre lehet korán öregedő méhlepény, fenyegető koraszülés, faros- vagy harántfekvés esetén is, természetesen nem helyettesítve az orvosi beavatkozást, kezelést!

Andre Furtado fotója a Pexels oldaláról

Indexkép: Rudy and Peter Skitterians képe a Pixabay-en