A legtöbben távmunkát kerestek, mire néhányan válaszul állásajánlatokat küldtek. Ezek többsége Wellness termékek forgalmazására irányult, de akadt néhány marketinges és üzletkötő ajánlat is.  A távmunkát keresők többsége az ajánlatokra heves tiltakozással reagált, mert a házalós, hálózatépítő és általában a „mászkálós” munkák számukra nem egyenlők a távmunkával. De miért lehet, hogy hazánkban a munkakeresők többsége a távmunkát az otthonról végezhető, kézzel fogható munkával azonosítja?

Egyik alapvető tényező, hogy ma hazánkban nem tanítják a távmunkát, s ez mind a munkavállaló, mind a távmunkásokat foglalkoztatni próbáló munkaadó esetében csalódáshoz vezethet. Mivel maga a távmunka definíciója sem ismert, sokan az egyes munkaajánlatok hallatán azonnal átverésre gondolnak. Egyes leírások szerint távmunkásnak számít az, aki hetente legalább három napon át nem munkahelyén, hanem más, küldő helyszínen végzi munkáját. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a munkavállaló otthonában dolgozhat, sok esetben a munkáltató irodát bérel alkalmazottai számára, hogy otthonukhoz közel dolgozhassanak.

Ennek tükrében nem csupán a toll-összeszerelés, vagy az egyre népszerűbb adatrögzítési munkák, hanem az üzletkötés, és marketinges munkák is a távmunkák körébe sorolhatók. Persze az esetek többségében maga a munkáltató támogatja az otthonról történő munkavégzést, s elvárásai között szerepel, hogy a munkavállaló rendelkezzen a szükséges technikai eszközökkel, ez ugyanis számára további költségmegtakarítást tesz lehetővé.

A fórumon olvasottak alapján a munkaközvetítők sem jelentenek hatékony segítséget a munkaajánlatok felkutatásában. Amellett, hogy tagsági díjat kell fizetni, a munkavállaló nem egyénre szóló ajánlatot kap, ráadásul mire hozzájut egy-egy munkaajánlathoz, valószínűleg más már jelentkezett rá. Ráadásul a legtöbb munkavállaló nem rendelkezik speciálisan távmunkában végezhető szakmák ismeretével. Egyre több programozói, mérnöki, könyvelői és távoktatói állás kínálkozik az Interneten, ám a hagyományos bedolgozás szinte teljes megszűnésével hátrányba kerültek a kevésbé (vagy nem megfelelő szakterületen) képzett munkavállalók.