Megint egy könyv arról, hogy milyen csapnivaló szülők is vagyunk – gondoltam bosszúsan, aztán amikor kedvenc magyar pszichológusom ajánlását is megláttam alul, a bosszúságból egyből kíváncsiság lett. Beleolvastam, kifizettem, a villamoson kapaszkodva elolvastam az első fejezetet, majd este, amint elült otthon a gyereklárma, hajnalig olvastam tovább, amíg bele nem aludtam.

A Pöttyös könyvek és Winnetou együtt nem hoztak ilyen izgalomba annak idején, pedig amikor felfedeztem az olvasás örömét valahol tízéves korom körül, még a nagymamám beígért nyaklevesei se nagyon tudtak rávenni arra, hogy tegyem le az én szeretett könyveimet, és menjek enni, aludni, segíteni, vagy éppen időben iskolába.

Annyi könyvet olvastam már a gyereknevelésről. Jót, rosszat, volt amelyikben találtam nálunk is használható ötleteket, volt amelyik félbehagyva porosodik azóta is a szekrény tetején.

Ez a könyv, Jan-Uwe Rogge könyve - nálam legalábbis - telitalálat. Mi, mai szülők, ha arról hallunk, hogy korlátozni kell a gyereket, hajlamosak vagyunk rögtön maradi szemléletre, ósdi módszerekre gyanakodni, amik drága csemetéinknek semmiképpen nem válhatnak hasznára ebben a világban. Pedig gyakran, egy-egy játékbolti hisztéria, pimasz megjegyzés, vagy sorozatos esti késés után örömmel fogadnánk azokat a bizonyos korlátokat a gyerekünk körül.

A pszichológus szerző jó alaposan körüljárja a korlát-ügyet. Megmutatja, milyenek az értelmes és értelmetlen korlátok, hogyan keresnek a gyerekek saját maguknak határokat, mire számíthat a közömbös, a következetlen, vagy éppen az erőszakos, agresszív szülő. Kiáll amellett, hogy sem a túlszabályozás, sem az abszolút szabadon engedés nem járható út a kiegyensúlyozott gyerekek nevelésében, mint ahogy a büntetés, a verés, a szigor is csak tovább rontja a javítani kívánt helyzetet.

És bár a könyv elsősorban a gyerekek érdekeit képviseli, emellett feltűnően „anyabarát” is – jogunkként ismeri el azt, hogy hibázhatunk, hogy nem kell tökéletes szülőnek lennünk, nem kell örökös elégedetlenségben élnünk magunkkal, amiért időnként lehetnénk jobbak. A gyereknek nem egy képzeletbeli szuperanya kell, aki mindig fitt, mosolygós, tévedhetetlen, hanem egy kiszámítható társ, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Aki például végső elkeseredésében, vagy pillanatnyi bizonytalanságában levesz egy könyvet a polcról, hogy abból merítsen ötletet és erőt a továbbiakhoz. Ez a könyv pont megfelelő erre a célra.

Kezdő gyerekterelgetők és profi korlátállítók egyaránt örömmel és haszonnal forgathatják!