Elballagó tanárok

Soha nem látott pedagógusi felmondási hullám veheti kezdetét ezen az idei fülledt nyáron. Egy hónapja már, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének fővárosi és megyei irodáiban a tanárok letétbe helyezhetik a felmondásukat, és a felmondások egyre csak gyűlnek a fiókokban, mostanra meghaladják a kétezres számot.

A nyár még sok hasonló elhatározást érlelhet meg, mielőtt ősszel kinyílnak az iskolák kapui. Sokan épp a státusztörvény életbe lépésétől teszik függővé azt a döntést, mely nemcsak az iskolájuk, hanem a pálya elhagyását is magába foglalja majd.

Csendes és méltóságteli állásfoglalásként néhány iskolában idén júniusban nemcsak a szokásos diákokat búcsúztató tablók jelentek meg, hanem az iskolából távozó pedagógusok fényképeivel illusztrált búcsútablók is. A budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium tizenhét tanára is közös tablóképet tett közzé a közösségi médiában, hogy felhívják a figyelmet a változtatások valódi megkezdésére. „Vannak, akiket kirúgtak, és vannak, akik maguk döntöttek a távozás mellett” - írták a kép mellé.
 

A budakalászi Szentistántelepi Általános Iskola tanárainak egy búcsúzó csoportja szintén tablóval fejezte ki a véleményét, pont annyi finom eleganciával, amennyit a helyzet megkívánt. Ők ezzel is tanítanak. Mindannyiunkat.

A felmondásokról szóló döntések történetét és mindezek szülői oldalát a tanári társadalom a Miután felmondtam weboldalon gyűjti. Szívhez szóló élethelyzetek és dilemmák kelnek életre a felületről, és láttatnak az olvasóval olyan konfliktushelyzeteket, melyekből csakis veszteségek és fájdalmak árán lehet kilépni. Úgy tűnik, már nincs lehetőség win-win helyzetre…

„Gyászolom a tanárságom” – írja az egyik volt pedagógus, aki tizenöt évvel a háta mögött unta meg a kilátástalan szélmalomharcot, és úgy lépett ki egy budapesti gimnázium kapuján, hogy sem a gyerekekkel, sem a szülőkkel nem volt problémája, hanem azt elégelte meg, hogy sem a társadalom nem áll melléjük, sem ők nem tudnak kiállni magukért.

Egy óvodapedagógus vérző szívvel mondott fel hosszú hónapok megfontolása után, de azzal szembesülve, hogy vagy a szíve törik össze, vagy a gerince… Az idegenforgalom felé forduló óvodapedagógus már most hiányolja a csillogó gyerekszemeket, és a kíváncsi kérdéseket, de úgy érzi, hogy nem tehetett másképpen.

A két év tanítás után felálló fiatal tanár a tanítást egy toxikus kapcsolathoz hasonlította, mely időnként felemeli, máskor meg eltapossa, miközben függővé teszi. Ő fiatal pályakezdőként azért mondott búcsút az álmának, mert a státusztörvény árnyékában egyszerűen nem látta biztosítottnak a minimális megélhetését. Tette ezt úgy, hogy jól érezte magát az iskolai közösségben, és a vezetője mindennapi küzdelmét is tisztelte.

Egy tizenkilenc éve történelem-magyar szakosként dolgozó tanár azért mondott fel, mert „megvalósította fiatalkori álmát”: kétkezi munkát végez, fél évet dolgozik, majd fél évig segélyen él, és így is annyit keres, mintha végigtanította volna az évet. Ő úgy látta, hogy a diákok rendkívül túlterheltek, felesleges információkkal tömik a fejüket, ugyanakkor a tudásanyag mégis világszűkítő és irányba állító, vagyis nem képezhetnek szabad gondolkodókat.

Az ország egyik legrangosabb gimnáziumát elhagyó, tizenöt éve ott tanító angoltanár az utóbbi években úgy érezte, hogy a közoktatás levegője egyre fojtogatóbbá válik, és ezen a kockás ing viselése sem tudott változtatni.

Mikor hat kollégáját polgári engedetlenség miatt elbocsájtották, úgy élte meg a helyzetet, hogy nem tudja feldolgozni a veszteséget, és azt sem, hogy a tanári kar nem tudott összeállni és egyként reagálni a történetre. Úgy érezte, cinkossá válik, ha nem lép ki a bántalmazó helyzetből.

A pedagógusok egy része rettenetes egzisztenciális válságot él meg ezen a nyáron. A közoktatás helyzetét sokan közülük úgy látják, mint egy süllyedő hajót, ahol a mentést úgy igyekszik biztosítani a hatalom, hogy pontozza a menekítő tanárokat az alapján, hogy mennyire áldozzák fel magukat a fulladozó gyerekekért, illetve mennyire mélyen tudnak hallgatni a süllyedő tákolmányról.

A pedagógusok pedig arra vágynak, hogy egy új, biztonságos hajón utazhassanak, és vihessék magukkal a világkörüli útra a gyerekeket.

Korábban bemutattuk a tervezett státusztörvény legvitatottabb pontjait, közérthetően is összegeztük a tervezett változtatásokat, valamint azt is összefoglaltuk, mire számíthatunk szülőként, ha elfogadják a státusztörvényt.

Olvasd el ezt is: 

• Közel 18 órán át vitáztak a képviselők a státusztörvényről
• Státusztörvény: érdemi egyeztetés nélkül, a szülői szempontok figyelmen kívül hagyásával nyújtották be a törvénytervezetet
• Fidesz-magyar szótárt állított össze a státusztörvényhez a Szülői Hang Közösség

Indexkép: Berta Beáta / Facebook