Drága, egyetlen kislányom!

Felnőtt nővé váltál. Vezeted a háztartást, dolgozol, gyereket nevelsz, te vagy a ház úrnője. Egyszerre vagyok elmondhatatlanul büszke, és egyben szomorú is.
Azért vagyok elkeseredve, mert mindent egyedül viszel a hátadon.
Könyörgöm a bocsánatodért, hogy nem ajánlottam fel a segítségemet, amikor a szennyes ruhákkal rohangáltál körülöttem, és nem intéztem el helyetted legalább a mosást, hogy egy kicsit pihenhess. 
Bocsásd meg nekem, hogy sosem álltam ki melletted, és nem szóltam rá a férjedre sem, hogy ő is segíthetne neked. Nem kellene agyonhajszolnod magad... 
De hogy mondhattam volna ilyet, ha egyszer én sem segítettem soha édesanyádnak? Te is tőle láttad, hogy ilyen egy anya élete, és a férjed is egy olyan apától tanult, mint amilyen én vagyok. 
Semmiben nem segít neked - ahogy én sem tettem -, csak elvárjuk, hogy kiszolgáljatok.
Az ő nevében is elnézést kérek tőled. És elnézést kérek az összes olyan férfi nevében is, aki ugyanilyen rossz példát mutat gyermekeinek.

De változtatni sosem késő. Mindent meg fogok tenni ezután, hogy segítsek édesanyádnak. Lehet, hogy nem lesznek ínyencfogások vacsorára, de a mosásban biztos, hogy ezentúl hasznomat veheti majd.

Ideje pótolnom, amit eddig nem tettem meg.

Édesapád

Fotó: http://doily.hu