Móra Ferenc azt mondta, a nő addig szép, amíg szeretik. S ez talán így is van. Mi nők, talán néha házsártosak vagyunk és pletykálunk, s igen gyakran veszekszünk kedvesünkkel, elengedhetetlen alappillérei vagyunk egy kapcsolatnak. Ha veszekszünk, a másik érdekében tesszük, vagy talán egy kis önzőségből, mert több szeretetre vágyunk. Talán a férfi olvasók elnézik, ha ezúttal csak a nők erényeit emelem ki, hiszen ez a nap a nőkről szól. S bár a férfiak sokszor értetlenül hallgatják egy-egy megjegyzésünket, s azt mondják a nőket lehetetlen kiismerni, mi tudjuk, hogy ez nem így van. Gyermekként, majd barátnőként, s végül anyaként arra törekszünk, hogy összetartsuk a családot, s valami jót adjunk a világnak; szeretetet, odafigyelést.

Nem félünk kimutatni érzelmeinket, nem cikis, ha átölelünk egy barátnőt, vagy megsimogatjuk kedvesünk arcát. S bár csupán egyetlen napon kapunk elismerést az egész éves fáradozásért (amiért nem is várunk köszönetet, hiszen szeretetből, örömmel tesszük), örömmel tölt el minket, ha csupán egyetlen kedves szóval, vagy egy virággal meglep minket az, akit szeretünk.

Talán keveset tudunk arról, honnan is ered a nőnap szokása, hiszen nemzetközi ünnepről van szó, e napon a világ minden nőjének jár egy-egy kedves szó. 1908-ban, New York sanyarú sorsú varrónői lázadtak fel a rossz bánásmód ellen, s indítottak harcot jogaikért. S bár azóta is tart az egyenjogúságért folytatott harc, egy csodálatos ünneppel gazdagodtunk; egy nap, amely csak a nőké.

Weöres Sándor

A nő

"A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó..."

Fotó: Sponchia/pixabay