Leginkább hiánypótlóként szoktak hivatkozni arra az ismeretterjesztő munkára, amit Pszichológus Pasi alkotói néven évek óta végzek. Eddig cikkek, videók, iskolai előadások formájában tettem ezt, majd tavaly megjelent a Digitális Nevelés: útikalauz az internet videójátékok és okoskütyük útvesztőjéhez c. könyvem, amit - ha kérik -  idén továbbra is minden oktatási intézménynek ajándékba adok e-book formájában. Ám úgy éreztem, hogy az iskolák mellett a szülők számára is jól jönne valami extra segítség, ezért idén új szintre léptünk.

Generációs szakadék

Évek óta megfigyelhető jelenség, hogy míg a napról napra érkező technikai újdonságok fényében az idősebb generáció tagjai napról napra egyre inkább lemaradtak, addig a fiatalabb generáció képviselői napról napra egyre inkább magukra maradtak a digitális dzsungelben, és nem ritkán annak farkastörvényei szerint mauglisodtak, egymással digitális „legyek urát” játszottak. A Digitális Nevelés egyik legfontosabb alaptörvénye, hogy nem szabad magukra hagyni a gyerekeket a digitális vadonban. A szülőnek jelen kell lennie itt is. Ezt azonban könnyebb mondani, mint kivitelezni. Az a része a szülőknek, aki megpróbálja, sokszor maga is eltéved, összezavarodik, belegabalyodik a megannyi kérdésbe.

Mikor, hogyan, mennyit lehet? Miért (nem)??

A gyermekükkel törődő szülőket egy egész sor kérdés emészti: nézhet-e mesét? Mikor kaphat okostelefont? Mennyit játszhat? Oldalakat tölthetnénk meg csak a kérdésekkel. Mivel teszek jobbat: ha tiltom és megpróbálom képernyőmentesen nevelni a gyerekem vagy ha hagyom, nehogy valami hátrányt szenvedjen kortársaihoz képest? Aztán ha őszinték magukkal, eljutnak az elkerülhetetlen felismeréshez, hogy nem rendelkeznek kellő ismerettel, gyermekkori neveltetésük nem készítette fel őket erre a feladatra. A problémák zöme abból ered, hogy a mai szülőknek ma egy egész sor olyan kihívással kell szembenéznie, amivel felmenőinknek nem kellett. Nincs rá minta.

Frissíteni kell a szülői szoftvert

Ha fellapozzuk a történelemkönyveket vagy megfigyeljük a természeti népeket, jól látható, hogy amíg a technológia nem lépett be ilyen szinten az emberi életbe, jól működött, hogy generációról generációra örökítették a szükséges tudást. Legyen szó vadászatról vagy földművelésről, ezek évszázadokon át vajmi keveset változtak. Ehhez képes ma pár évente megváltozik az egész életünk, lásd, számítógép, internet, okostelefonok, Facebook stb. Ennek következményeképp a régi metódus már nem működik.

Egyszerűen arról van szó, hogy ma már nem lehet azzal a repertoárral (tudás-eszköztárral) egészséges boldog gyereket nevelni, amivel minket neveltek.

Gondoljunk csak bele: senki se használna ma már számítógépén Windows 95-öt. A nevelésben mégis olyan szülői operációs rendszert akarnak használni sokan, ami ennél is régebbi. Csoda, hogy akadozik, gondok vannak vele? Felelős szülőként venni kell a lapot, és bizony időről időre frissíteni kell a fejünkben lévő „szülői szoftvert”.

Ám míg egy számítógép frissítéséhez viszonylag könnyű ma egy informatikában kellőképpen járatos embert találni, a digitális nevelésben valóban járatos szakember ma ritka mint a fehér holló. Külön nehezíti a történetet, hogy itt nem egy egyszeri eseményről van szó, ráadásul a szülőknek a saját digitális szokásaikkal legalább annyira foglalkoznia kell, mint a gyermekével.

Telefonból fel(se)nézve nem lehet hitelesen kevesebb xboxozásra felszólítani a gyereket.

Ezt ne csináld, azt ne csináld

Egy felelősségteljes szülőnek ma így párhuzamosan kell foglalkoznia magával, saját digitális szokásaival, bővíteni a digitális világgal kapcsolatos ismereteit, és a gyereke számára megfelelő kereteket, hátteret biztosítani, felkészítve őt a digitális világ veszélyeire, esetleg visszahozni őt kicsit elvadult maugli állapotából. Megértem, hogy ez nagy falat, amibe sokaknak beletörik a foga. Sokan kiégnek, feladják, vagy önostorozásba kezdenek, ahogy a netről próbálják meg összevadászni, hogy mit is kéne csinálniuk. „Ezt ne csináld”, „azt ne csináld” olvassák a gyakran egymásnak is ellentmondó cikkeket. A folyamat vége csak az lehet, hogy megállapítják magukról, hogy „elrontottam”, „rossz szülő vagyok”, és kétségek közt hánykolódva folytatják, vagy feladják.

Egyedül nem megy, szükség van némi segítségre, tisztánlátásra, támogatásra, megerősítésre. Ezért indítottam el a Digitáils Nevelés Szülői Klubot. Ez egy zárt online közösség, egy amolyan szülői akadémia, önfejlesztő kör vagy elit szülői klub, aminek elsődleges célja, hogy hétről hétre a Digitális Nevelés (internet, videó játékok, kütyük stb.) kihívásaiban támogassa a szülőket, akiknek kérdéseik vannak vagy fejlődni szeretnének ebben. Legyen akár kicsi vagy nagy, egy vagy több gyereke valakinek, de még akkor is, ha csak készül erre a szerepre és érdeklődik, szívesen látjuk itt, sőt személy szerint emelem a kalapom mindenki előtt, aki időt, energiát szán arra, hogy fejlődjön.

A klub az alábbi linken tekinthető meg:

https://www.facebook.com/groups/554829729531940

A klub az alábbi kérdőív kitöltése után féláron próbálható ki:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSe7T37IBKs7cwWb4iXD8R3t4fyCX51UjdTn7o7V2Xoun342Xg/viewform

betöltés...