Óvodakezdés egy 3 éves gyerek szemszögéből

Anyukám mostanában nagyon ideges volt. Ráadásul nagyon sok dolga is akadt. Folyton a nagyival voltam, ő meg azt mondta, hogy el kell mennie. Mert már nem lesz otthon velem, mert már dolgoznia kell. Én meg óvodába fogok járni. 

Mindig azt mondtam neki: - Én nem akarok óvodába menni, én veled akarok lenni! Hadd menjek veled a munkahelyedre!

De ő ezt nem engedi meg. Pedig csendben lennék! Tényleg!

Mosolyogva vitt engem vásárolni. Vettünk cipőt, még világít is. Meg benti szandált. Tornapólót és rövidnadrágot. Még tonacipőt is. Megmutatta, milyen lesz az ovis zsákom és a tornazsákom. 

Házikó lesz a jelem. Jobban szerettem volna a napocskát. Házikót még nem tudok rajzolni. De azt mondták, hogy nem baj. 

Korábban lefektettek, azt mondták, holnap nagy napunk lesz. Hogy ez egy mérföldkő, vagy mi. 

Reggel arra sem volt idő, hogy játsszak. Pedig minden reggel szokott olvasni egy mesét az anyukám az ágyban. De ma erre sem volt idő. Az apukám már elment dolgozni, és anya azt mondta, hogy ha beértünk az oviba, ő is dolgozni fog menni. De ne aggódjak, mert délután majd jön értem. És hogy ma még nem, de holnap már bent fogok aludni az oviban. 

- És akkor reggel jövök majd haza? - kérdeztem. Azt mondta, hogy nem. Mert csak ebéd után kell ott aludnom, este már nem. Pedig vitt takarót és kispárnát is nekem. 
 

Mosolygott és azt mondta: szia!

Jöhettem a biciklimmel. Piros és még csengő is van rajta. 

Anyu bejött velem, és megmutatta, melyik az én kisszekrényem. Már láttam egyszer, mert már voltam itt az oviban, de akkor csak egy órát, és anyu is itt volt velem. 

Még a cipőmet sem segített levenni, és a benti szandálomat is egyedül kellett felhúznom. Azt mondta azért, mert én már nagy vagyok. Mert már óvodás vagyok. 

Kijött az óvónéni és én mégegyszer visszanéztem anyura. Mosolygott és azt mondta, szia.

Szia anyu! Anyu! Miért csak annyit mondtál, hogy szia? Miért nem mondtad, hogy ne féljek? Hogy nem lesz semmi baj? Hogy mit játsszak? Hogy hány percet kell itt lennem, mire újra láthatlak? Hogy mit fogsz nekem csinálni vacsorára? Hogy ha hazaviszel, akkor majd megölelsz? 

Szia. Csak ennyit mondott, és nekem be kellett mennem. 

Az óvónéni kedves volt, pedig én nem voltam az vele. Megmutatta a játékokat, le is ültem egy kicsit autózni, és a kiskonyhában is főztem. 

A többi gyerek körülöttem mind játszott. 

Anyu, gyere már értem, annyira hiányzol!

De amikor már kiautóztam magam és mindent megfőztem és megettem, akkor unatkozni kezdtem. Haza akartam menni!

Odamentem az óvónénihez és megkérdeztem, mikor jön anya. Azt mondta, hogy nemsokára. És hogy menjek vissza játszani. Megölelt, de nem olyan volt az ölelésse, mint anyunak. Az én anyukámnak nagyon finom illata van, az óvónéninek meg nem. 

Visszamentem a többiekhez. Épp egy horgászos játékot játszottak. Én is megpróbáltam kifogni a halacskákat. Utána gyümölcsöt hoztak. 

Aztán nem tudom miért, de elkezdtem sírni. Már nagyon hiányzott az anyukám!

Anya! Gyere már értem! Miért hagytál ott engem egy idegen helyen, idegen emberekkel? Ezek az emberek nem a barátaim! A gyerekek sem a barátaim! Nem ismerem őket és az óvónénit sem ismerem! Veled akarok lenni, nem jó nekem itt az oviban! Kérlek, gyere vissza, jó leszek, megígérem!

Szerintem tizenegyszer sírtam, mire végre értem jött az anyukám. Ebéd után le kellett ülnöm egy székre, és ott kellett várnom, amíg értem nem jött az anyukám. Azt mondták, hogy ma nem fogok még bent aludni, csak majd holnap. 

Az óvónéni kinyitotta az ajtót, és megláttam anyu mosolygós arcát. Egyből odaszaladtam hozzá, ő meg átölelt és felemelt. 

Az óvónéni azt mondta, hogy holnap találkozunk. 

De én majd úgyis megbeszélem anyuval, hogy ne kelljen nekem óvodába járnom. Mert én nem is vagyok rossz gyerek. Én anyuval akarok maradni. Anyu, ugye holnap már veled maradhatok? Annyira félek az oviban egyedül!

Azt mondták, hogy holnap is kell menni. És hogy holnap már sokkal jobb lesz.

Reggel esett az eső, ezért kocsival mentünk. Az óvó néni már nagyon várt. Azt mondta, hogy hiányoztam neki.

Amikor elköszöntem anyától, nem is tudtam, hogy ilyen jó programok lesznek ma az oviban. Ma volt az egyik kislány születésnapja, ezért mindenki csinálhatott neki egy ajándékot. Én gyurmából formáztam neki egy labdát. Aztán főztem a kiskonyhában. Odajött hozzám egy másik kislány, és megkérdezte, van-e kedvem játszani vele. Meg is lepődtem, milyen kedves. Ebéd után egyedül mostam meg a fogam, már a fogkrémet is sikerült kinyomni.

Aztán vártam anyát. De azt mondták, hogy csak alvás után jön. Akkor megint elkezdtem sírni. Az óvó néni megölelt és azt mondta, nyugodjak meg, semmi baj. Pedig volt baj!

Aztán lefeküdtem és én is hallgattam a mesét a többiekkel. És alvás után már tényleg jött értem anya. És én megmondtam neki, hogy milyen jó volt a Lilla szülinapja, és hogy még torta is volt meg ajándék. És hogy csak egyszer sírtam és az óvónéni is megdicsért.

Azt hiszem, mégsem olyan rossz dolog ez az ovi. Lehet, hogy holnap is jövök. Azt mondták, holnap igazi ollóval fogunk vágni. Már alig várom!

Indexkép: Depositphotos.com