"Két hónapig minden reggel sírva indultunk óvodába" 

Anna kislánya, Sára már 5 éves, vagyis két éve kezdték az ovit. Az anyuka azt mesélil, hogy a beszoktatás egyáltalán nem volt könnyű. 

"Lehet, hogy én is elrontottam, hiszen túl korán adtuk be oviba. Még nem töltötte be a 3 évet. De sajnos nekem muszáj volt visszamennem dolgozni, az ovi pedig abban az évben felvette a kicsiket is, mert sok megüresedett hely volt. 

Alaposan körbejártuk a lehetőségeket és sikerült egy nagyon kedves óvónénit kifognunk, csak jókat hallottunk róla a játszótéri anyukáktól. 

Ennek ellenére nagyon nehéz volt a beszoktatás. Azt persze tudtam, hogy lesz sírás, de azt hittem, hogy csak 1-2 napig fog tartani. Ehhez képest minden reggel úgy keltünk, hogy a kislányom sírt, könyörgött, hogy ne menjünk oviba. 

A beszoktatás hetében megismerkedett a csoportszobával, az óvónénivel és a többi gyerekkel. Amikor ott álltam mellette a szobában, akkor ügyesen játszott, de amint megkértek, hogy menjek egy kicsit távolabb, már keresett a szemével és szaladt oda hozzám sírva, hogy anyaaaaa. 

Harmadik nap már egy órára ott kellett hagyni egyedül. Csütörtökön pedig már ebédig. Persze a közelben maradtam, egész pontosan a folyosón ültem le. 

Elköszöntem tőle és kimentem, mondtam neki, hogy nemsokára jövök érte és mehetünk együtt haza. Kapaszokodott, csimpaszkodott belém, nem akart elengedni. 

Hallottam kintről, hogy ordítja, hogy anyaaaaa. És azt is, ahogy sír, és ahogy az óvónéni és a dadus néni próbálja őt vígasztalni. 

Bevallom, ott nálam is eltört a mécses. Szó szerint az történt, hogy ő bent sírt, én meg kint. 

Aztán a következő héttől már dolgozni kellett mennem, ezért már nem üldögélhettem a folyosón. Reggel mentünk, délután eljöttünk. Bent maradt alvásidőben is. 

Az óvónéni persze próbált engem nyugtatni, azt mondta, hogy minden gyerek más, ezen egyáltalán nem kell aggódni. 

Napközben az óvó néni küldött nekem néhány üzenetet. Lefotózta a kislányomat, hogy milyen szépen játszik és hogy még ebédel is. 

Délután nem aludt a többiekkel, csak forgolódott, de emiatt már nem aggódtam. 

Amikor mentem érte, úgy adták oda a kislányomat, hogy minden rendben volt. 

És tényleg. Az óvodában tényleg minden rendben is volt, de a reggelek szörnyűek voltak. 

Szó szerint két hónapig minden reggel ment a hiszti, hogy maradjunk itthon, ő nem akar menni sehova. Amikor pedig beértünk, minden problémája megszűnt egy pillanat alatt. 

Pár hét kellett neki ahhoz is, hogy tudjon bent aludni, de szerencsére ez is megoldódott. 

Az óvónéni elmondása szerint a gyerek napközben egyszer sem sírt vagy hiányolt. 

Mégsem értettem, hogy reggelente miért megy akkor az a hatalmas cirkusz? Hiszen jól érzi magát bent. Azt hittem, örökké fog tartani. 

Aztán hirtelen, egyik napról a másikra megszűnt, és mintha kicserélték volna a gyerekemet. 

Boldog kis ovis lett belőle. 

Hát, ez a mi történetünk" - zárja sorait Anna, Sára anyukája.
 

Az édesanya tanácsai bölcsi- vagy ovikezdésre

Jó, ha nem először van anya nélkül

Ha a szülő nincs a gyerek mellett, akkor hamar megjelenhet a félelem, hogy a szülei elhagyták és nem is jönnek vissza. 

Ezért is fontos, hogy ne a bölcsi vagy az ovi legyen az első hely, ahol egyedül hagyjuk a gyermekünket. Ha korábban vigyázott rá más is, akkor megtapasztalhatja, hogy milyen érzés a szülők nélkül lenni, ahogy azt is, hogy mindig visszajönnek érte. 

Legyen átmenet, használjuk ki a beszoktatást

A beszoktatás lehetőségével mindenképp éljünk! Ha azonnal bedobjuk a gyerekünket a mélyvízbe, akkor nem biztos, hogy fog tudni boldogulni már elsőre. Kell neki egy kis átmeneti idő, amikor az új helyen, a bölcsiben vagy az oviban a szülőkkel együtt van, és együtt fedezik fel az ottani környezetet, játékokat. 

Legyen rövid és határozott a búcsú

Ha elköszönésre kerül a sor, akkor a szülő legyen határozott és rövid. A hosszas búcsúzkodás csak megnehezíti a helyzetet. Ha a gyereknek nem tetszett, ha nem érezte jól magát, akkor beszélgessünk vele, hogy mi az oka ennek, mitől tart. 
 

Legyünk mi is pozitívak

A gyerekek nagyon hamar átveszik a mi érzéseinket, erős hatással van ez rájuk. Ezért is fontos, hogy mi se szorongjunk, és pozitívan álljunk a bölcsi-, vagy ovikezdéshez. Ezekről az időszakokról mindig pozitívan beszéljünk a gyerekünk előtt is, hogy ezáltal is csökkentsük benne a szorongást. Például: azért is jó ovisnak lenni, mert... 

Kitartást kívánok mindenkinek!

Indexkép: Depositphotos.com