Sok szülő számol be arról, hogy gyerekével kellemetlen és kényelmetlen a testről, testiségről és a szexualitásról való kommunikáció. Ugyanígy nehézséget jelent, ha olyat lát a gyerekénél, ami valamilyen módon a szexualitáshoz kapcsolható, de nem tudja, hogy ezt hogyan kell kezelni, hogyan kell jól kezelni, hogy ne okozzon megszégyenülést, zavartságot a gyerekében.

Miért olyan nehéz beszélni erről a témáról?

Sokszor nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Van, amiért szólni kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Nehéz belőni, hogy melyik korosztálynál mi az, ami átlagosnak mondható, és mi a jelentése. Nem beszélve arról, hogy abban, hogy miként viszonyulunk az ilyen jellegű kérdésekhez, nagyban benne van a saját neveltetésünk, vagyis az, hogy a szocializációnk során miként voltak kezelve a testiséghez kapcsolódó kérdések. Itt érdemes megjegyezni, hogy szülőként is fontos önismereti kérdés, hogy mitől okoz zavartságot nálunk a téma? Mennyiben szól ez a saját élményeinkről?

A kisgyermekek hamar felfedezik a testük örömszerző tulajdonságait

A megfigyelések azt mutatják, hogy a csecsemők és a kisgyerekek (3-6 évesek) nagyon hamar felismerik saját testük, kiváltképp nemi szerveik örömszerző tulajdonságát. Megérintik magukat, megtapasztalják az ehhez kapcsolódó kellemes érzéseket, és kezükkel időről időre visszatérnek a kellemes érzést okozó testtájakhoz.

Amikor egy kisebb gyerek megérinti önmagát, annak van egy örömszerzési komponense, de nem rendelkezik a maszturbálás felnőtt értelemben használt szexuális tartalmával.

A kisgyerekek megérintik önmagunkat pelenkacsere, fürdés vagy akár játék közben, és megállapítják, hogy az érintés jó érzésekkel jár, nincsen bennük szégyenérzet ezzel kapcsolatban, és szexuális tartalmat sem társítanak hozzá. Amikor például orvosos játék közben a 4-5 éves gyermek a másik szoknyája alá néz, hogy mi van ott, az a természetes kíváncsiságról és nem szexualitásról szól.

Semmiképp sem szabad leszidni, megszégyeníteni miatta

Olyan is van, hogy a gyerekek megérintik egymást, megvizsgálják egymás testrészeit, és nagyrészben ez sem szexualitás alapú, hanem szintén a kíváncsiságról, az explorációról szól, ami a tipikus fejlődés része. Nagyon fontos, hogy sose szidjuk le gyerekünket, ha ilyet látunk, mert ezzel azt az érzetet keltjük benne, hogy a teste és az ahhoz kapcsolódó érzések szégyellnivalók.

Gyakori az is, hogy ez az örömszerzés feszültségoldást szolgál. Előfordulhat ez olykor-olykor egy hosszú óvodai nap után, de ugyanígy megjelenhet, mint a szorongás jelzője, egyfajta önnyugtató tevékenységként. Ezutóbbi esetben, ha nagyon gyakorivá és tartóssá válik, akkor érdemes szakember segítségét kérni, de semmiképp sem szabad a gyereket megszidni, megszégyeníteni miatta.

Szintén gyakori jelenség, hogy mivel a kisgyerekek még nem rendelkeznek a felnőttek szemérmességgel, akár nagyközönség előtt, oviban, a közértben vagy a családi vacsorán nyúlnak be a bugyijukba, alsónadrágjukba. A szülők persze rendszerint megdöbbennek, hiszen felnőttként nem érintjük meg a nemi szervünket nyilvános helyen, például a bolt kellős közepén.

Meddig normális - és mikor utalhat szexuális abúzusra?

Mikor kell arra gondolnunk, hogy a látott vagy hallott dolgok túlmennek a normalitáson és esetleg szexuális abúzusra utalnak?

• Ha a gyereknél a korához nem illő szexualizált szóhasználat és viselkedés jelenik meg
• Ha pl. nemi aktust imitál játék közben
• Ha fokozott, az életkorhoz nem illeszkedő módon érdeklődik a szexualitás iránt
• Olyan eseményekről számol be, melyek felvetik a szexuális abúzust

Milyen esetben kell rászólni miatta a gyerekre?

Fontos kérdés, hogy attól még, hogy egy viselkedés természetes, kell-e mondjuk hagyni a bolt közepén vagy a vacsora alatt?

Nem. Attól még, hogy tudjuk, hogy egy viselkedés tipikus, normális, kíváncsiság és játék alapú, el kell magyarázni, hogy vannak bizonyos körülmények, ahova ez nem való. Meg kell érteniük, hogy önmagunk intim területeinek érintése nem való nyilvános helyre, nem tartozik másra, és kiemelendő, hogy semmilyen körülmények között nem engedélyezett más számára. Viszont fontos azt is aláhúzni, hogy nem önmaga megérintésével van a gond! Megteheti ezt a saját kis privát szférájában.

Egyszerűen és világosan kell fogalmazni egy kisgyereknek

„A bugyiba nyúlkálni nem szoktunk nyilvános helyen. Látod, apa és anya sem csinál ilyesmit.”

„Neked sem szabad fogdosni más nemi szervét (fütyijét, punciját), és ugyanúgy másnak sem szabad fogdosni a tiédet. A nagyobb gyerekek és a felnőttek is tudják, hogy nem szabad ilyesmit csinálni, és nyugodtan elmondhatod nekem, ha ilyesmi történik. Soha nem kerülsz bajba amiatt, hogy ilyesmit elmesélsz nekem.”

És nem kell ilyenkor elmesélnünk a gyerekeknek, hogy mit jelent a szexuális abúzus fogalma vagy kik a pedofilok, elég csak annyit tudniuk, hogy ez nem oké, és hogy szólhatnak nekünk bármilyen körülmények között. 

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz a 7köznapi pszichológia Facebook oldalához!

Cikk forrása: 7koznapi.blog.hu 
Kép: Depositphotos.com