Különösen elsőszülöttünk esetében jelent dilemmát, hova vonszolja majd be a nehéz iskolatáskát szeptemberben. Az alábbiakban összegezzük a leggyakrabban felmerülő kérdéseket.

Alternatív, vagy hagyományos iskola?

Gyakori dilemma, hogy "sima állami” iskolába írassuk-e be gyerekünket, vagy válasszunk a különféle alternatívákat képviselő alapítványi iskolák közül. Ezen iskolák általában valamilyen eszméket vagy készségeket hangsúlyoznak, amit kiemelnek az oktatás során, amik ha azonosak a családi értékrenddel, jó választást jelenthetnek. Illetve ha úgy tűnik, gyermekünk valamilyen ok miatt (például nehezen oldódás, figyelemproblémák) "elvész” egy nagyobb létszámú osztályban, az általában alacsonyabb létszámú osztályokkal működő, több egyéni figyelmet kínáló alapítványi iskolák segítséget jelenthetnek. Ugyanakkor ezek az iskolák többnyire "fizetősek”, és fontos figyelembe venni, mennyi anyagi terhet bír háztartásunk. A drágább nem biztos, hogy jobb, hosszú távon kell végiggondolni, mely terhek vállalhatók fel. Ha gyermekünk sajátos nevelési igényű, szinte biztos, hogy olyan intézményre lesz szüksége, ami nem túlságosan szabad, ahol a keretek és szabályok jól kialakítottak, pontosan meghatározottak, igaz ez különösen a hiperaktivitással vagy autizmussal küzdő gyerekek esetén. Természetesen emellett elfogadó légkörre, támogató pedagógusra van szükség, de ezen gyermekek számára a "bármikor hátra mehet aludni egyet” nehezen kezelhető lehetőség, inkább bizonytalanságérzést szül.

Tagozat, vagy "sima” osztály?

A következő kérdés szokott lenni, hogy érdemes-e már első osztályban valamilyen specializáció irányában elindítani gyermekünket. A kínálat ezen a területen is széles, bármit lehet emelt óraszámban tanulni a kezdetektől. Ráadásul sok esetben bújtatottan vagy nyíltan a tagozatok jelentik a képességek szerinti bontást, a kéttannyelvű iskolák, tagozatos osztályok felvételiken "felszippantják” a jobb képességű gyerekeket.

Alapvetően azt gondolom, ha egy gyermeknek már ebben az életkorban egyértelműen megnyilvánul a tehetsége egy területen és ez lelkesedéssel is tölti el, érdemes lehet ennek megfelelő intézménybe íratni. De hangsúlyoznám, nemcsak a képesség, hanem a motiváció jelenléte is szükséges. Hiába rajzol gyönyörűen kislányunk, ha egyébként csak a foci érdekli, egyáltalán nem biztos, hogy a művészeti tagozat a neki való hely.

Ugyanakkor ha gyermekünk a magyar nyelvet is az átlagosnál kissé lassabban sajátította el, nem célszerű kéttannyelvű iskolába íratni, akkor sem, ha amúgy okos, és az a környék leginkább dicsért iskolája, és a mai világban különösen fontos idegen nyelveket magas szinten beszélni. Próbáljuk meg reálisan szemlélni gyermekünk képességeit, és mindenképpen olyan intézményt választani, ahol kevésbé fenyegetik a kudarcok. Az első osztály nagy váltás a fiatalok számára, hirtelen napi ötször 45 percen át dolgozni kell, koncentrálni, feladatokat végrehajtani a korábbi jóval játékosabb időkhöz képest. És egyszerre tanulni írni, olvasni, számolni, amik nagyon különböző, önmagukban is komplex képességcsoportokat állítanak kihívás elé. Ha kiderül fél év után, hogy gyermekünknek ez semmiség, nagyon könnyen veszi az akadályt, kereshetünk számára különféle szakköröket, például idegen nyelveken még bőven van ideje megtanulni a munkavállalás előtt. Fő célunk az legyen, hogy olyan oktatási környezetet teremtünk neki, ahol kihívások elé állítják, de sikereket érhet el, így motivációja erősödik, nem törik le azt a korai kudarcok.

Ne iskolát, tanítónénit válasszunk!

Nagyon gyakran kapjuk a jótanácsot, hogy különösen alsó tagozaton nem annyira az iskola számít, hanem az adott tanítónéni, aki a nap nagy részében a gyerekkel van. Ez természetesen igaz is, csak hát nem olyan egyszerű tanítónénit választani… Merthogy mi alapján is tudunk választani? Általában egy szülői értekezlet vagy nyílt óra pár órás benyomása, egy írásos bemutatkozás, esetleg más szülők netes fórumokban megfogalmazott véleménye alapján. Szerencsésebb esetben egy ismerősünk gyereke hozzá járt, ekkor hosszabban tudunk beszélgetni a tapasztalatokról. Mindenesetre arról nagyon nehéz benyomást szereznünk, hogyan fog majd bánni ez a pedagógus a mi konkrét fiunkkal, lányunkkal. Merthogy persze nem minden gyereknek jó ugyanaz a tanítónéni…

Ezzel együtt, ha sikerül személyes benyomást szereznünk valakiről, higgyünk a megérzéseinknek! És igaz ez az iskolaválasztás dilemmájának teljességére! Tájékozódjunk minél többet, szerezzünk objektív információkat, gyűjtsük össze ismerőseink véleményeit, tapasztalatait! A legértékesebbek talán saját és gyermekünk élményei az iskolalátogatásokról és nyílt napokról, a "zsigeri megérzések”, amikor valamitől egy hely, egy személy szimpatikussá válik.

Ebben az évben különös nehézséget jelent, hogy a járványhelyzet miatt személyesen nem lehet bejutni az intézményekbe, ez nehezíti a benyomások beszerzését, de szerencsére sok iskola szervez online fórumot, akár online nyílt órákat is, ami segítséget jelent ebben.

Összességében a döntési folyamatban a kezdeti lelkesedést, kíváncsiságot, utánajárást a kétségbeesés szakasza követheti, amikor úgy érezzük, a sok alternatíva között lehetetlen a legjobbat megtalálni, a sok információból kihámozni a lényeget. De ha picit türelmesek vagyunk, hátradőlünk, "emésztjük” benyomásainkat, biztosan megszületik bennünk egy megérzés, hogy mi lesz a jó hely. Elvégre lehet, hogy az iskolákat nem ismerjük annyira, de a gyerekünket igen, akárcsak saját magunkat, a családunkat, rá fogunk érezni arra, melyik az az iskola, az a tanító, akivel együtt tudunk működni.

Aztán szeptemberben becsengetnek, és belevághatunk valami izgalmas újba, ahol bevethetjük alkalmazkodási képességünket. Tökéletes választás nincs, de abban bízhatunk, hogy megküzdési képességeink, rugalmasságunk, kreativitásunk átsegít minket a változáson.

Ha mégis túl nehéznek érzi a döntés meghozatalát, abban coach szakembereink, gyermeke képességeinek feltérképezésében gyermekpszichológusaink tudnak segítségére lenni:

Mind'n'Tér rendelő szakemberei

fotó: pvproduction-től a  freepik.com-on