A beszédmegértés és a beszédprodukció jellemzői életkor szerint:

1 éves korban

Beszédmegértés:

Egyéves kor körül az ún. globális beszédmegértés a jellemző, vagyis a gyermek a beszéd egy részét képes felismerni. A megértést még nagyban segítik a különféle külső tényezők is (pl. beszédszituáció, gesztus, mimika) (Gósy, 1997).

Beszédprodukció:

Körülbelül egyéves korban jelennek meg az első szavak. Jellemző lehet, hogy a gyermekek szótagokat, hangokat hagynak ki az általuk ejtett szavakból, illetve sokszor az első szótagot, vagy az első két hangot „megduplázzák”, pl.: „Peti” helyett „Pepe”, illetve „medve” helyett „meme” szó ejtése. Az első szavak többnyire a következő kategóriákra tartoznak: pl. ételek, testrészek, ruházat, játék, ember, állat. Más szavak cselekvéseket, mozgásokat, napi rutinokat jelölnek meg, illetve vannak olyanok is, amelyek gyakran használatosak a mindennapi társadalmi kapcsolatokban (pl. igen, nem, akar, szia stb.). A szavak 60 százalékának megnevezési funkciója van (főnevek), míg kb. 20 százalékuk cselekvést fejez ki (igék). Emellett más szófajok is előfordulhatnak beszédükben, leginkább melléknevek, számnevek.

A szókincsgyarapodás tempója ekkor még egyenetlen. Az első időszakban nagyon lassú, majd az egyszavas periódus utolsó hónapjaiban hirtelen felgyorsul. Ezt az ún. szókincsobbanás időszakának nevezik a szakirodalomban. A szókincsrobbanás jelenségének meglétét támasztják alá a MacArthur-Bates Communicative Development Inventory, szülői kikérdezésen alapuló korai nyelvi diagnosztikai eszköz angol nyelvterületen végzett vizsgálatainak eredményei is. Az alábbi grafikonon jól látható, hogy a szókincs növekedése átlagosan a 13. hónap tájától kezdve gyorsul fel jelentős mértékben (Fenson et al., 1994).

1. ábra: A szókincs növekedése 8–16 hónapos korig

Tizennyolc hónapos kor tájékán a nyelv igazi fejlődésnek indul. Megkezdődik a mondattani fejlődés is, megjelennek a kétszavas mondatok (pl. Apa el. Anya nincs. Ott kutya.).

2 éves korban

Beszédmegértés:

Kétéves korban az ún. kulcsszó stratégia váltja fel az addigi globális beszédmegértést. Ez azt jelenti, hogy a gyermek egy, vagy néhány szót ért meg az általa hallott közlésből, és ezek alapján következtet az információ többi részére (Gósy, 1997). A passzív szókincsben ebben az életkorban alapvetően a hétköznapi, gyakori kifejezések szerepelnek.

Beszédprodukció:

Az aktív szókincs ekkor már meghaladja akár a 200-300 szót is (Fenson et al., 1993):

2. ábra: A szókincs növekedése 16-tól 30 hónapos korig

Ezzel párhuzamban gyorsan halad a megnyilatkozások átlagos hosszának (MÁH) növekedése is. 

3. ábra: A megnyilatkozások átlagos hosszának növekedése 12-48 hónapos kor között

3 éves korban

Beszédmegértés:

A jelentések ebben az időszakban már elhatárolódnak a szituációktól, valamint a konkrétumoktól, így fokozatosan kialakul az egyre elvonatkoztatottabb beszédmegértés. Háromévesen a gyermekek már bonyolultabb utasításokat is megértenek.

Beszédprodukció:

Hároméves korra a gyermekek nagyrészt elsajátítják a társalgási stratégiai elemeket. A beszédükben a mellérendelő mondatok mellett megjelennek az alárendelő szerkezetek is. Ekkor a gyermek nagy következetességgel tartja be a nyelvtani szabályokat. „A hároméves gyermek tehát nyelvzseni – mestere szinte minden lehetséges nyelvi szerkezetnek, messze többször tartja be a szabályokat, mint ahányszor megsérti őket…” (Pinker, 2006, p. 275.) Az egyik legszembetűnőbb gyermeki hibázás az ún. túláltalánosítás. Emellett gyakran követnek el hibát a rendhagyó alakok használata során is. Ezek a hibák azonban sohasem véletlenszerű tévesztések. A gyermekek nagyon ragaszkodnak a nyelvtanilag előírt szabályszerű alakokhoz, a hibák szépen követik a nyelvtan logikáját. Minden olyan esetben, amikor a gyermek rendhagyó igealakot szeretne használni egy mondatban, ám nem tudja előhívni a megfelelő alakot a memóriájából, a szabályszerű alakkal helyettesíti azt. A harmadik életév végén az alkalmazott mondatok egyre bonyolultabbá válnak, a gyermekek pontosabban használják a ragokat és a végződéseket, megtaláljuk beszédükben az összehasonlító szerkezeteket és a kötőszavas kapcsolatokat. A gyermekek aktív szókincse ekkor körülbelül 1000 szó körüli (Owens 2008, Rothweiler & Kauschke 2007). Ismerik már az alapszíneket és megjelenik az ún. „Miért?” korszak. 

4 éves korban

Beszédmegértés:

A gyermekek négyéves korban már bonyolult, összetett utasításokat is megértenek, pl.: „Vedd ki a kék ceruzát a dobozból és tedd az asztalra!”

Beszédprodukció:

Négyévesen a nyelvtani hibák fokozatosan megszűnnek, a gyermekek egyre több rendhagyó alakot is elsajátítanak, memorizálnak. Ebben az életkorban már minden szófaj előfordul a beszédükben. Az aktív szókincs mérete kb. 2000 szó. (Günther 1991; Owens 2008).

A mondatszerkesztés árnyaltabbá válik. 4,5-5 éves kor körül a gyermek az adott nyelv fonémáit már megfelelően ejti. Amennyiben ekkor még nem jó a hangok ejtése, akkor már beszédhanghibáról beszélünk. A beszédhanghiba érinthet egy és több hangot egyaránt, tünete lehet pl. hangkihagyás, hangok felcserélése, hangok torz ejtése.

Három-négyéves kor táján több esetben is találkozhatunk az ún. nem folyamatos beszéddel, melynek jellemzője, hogy a gyermek mondatrészeket, szavakat, szótagokat ismétel. Ez még nem „igazi dadogás”, de mindenképpen odafigyelést igényel.

5 éves korban

Beszédmegértés:

Az ötéves gyermek megérti a hallott meséket, elmondja a történetek lényegét.

Beszédprodukció:

A mondatok hossza növekszik, gyakran használnak és, hogy, mert kötőszavakat.

Az ötéves gyermek már alkalmaz absztrakt fogalmakat (pl.: szerencse…) és főfogalmakat (p.: bútor, virág…) egyaránt. Elszámlál 10-ig, biztosan ismeri a kiegészítő színeket is. Szívesen kezdeményezi és vezeti is a beszélgetést. Az aktív szókincs folyamatosan bővül, ebben az időszakban, kb. 2000 szóval lesz gazdagabb.

6 éves korban

Beszédmegértés:

A hatéves gyermek megért hosszabb meséket, történeteket, a tartalmukat jól visszaadja.

 

Beszédprodukció:

Hatévesen a hangtani tudatosság egyre fejlettebb, a gyermekek képesek a szavakat szótagokra szegmentálni, adott hangokat a szavakból kiemelni (pl. kezdőhang). Szeretik a nyelvi játékokat; egyre jobban érdeklődnek az írott nyelv iránt; felismernek és leírnak nagybetűket, valamint számokat. Megkezdődik a spontán írásfejlődés. Iskolakezdésre a hatéves gyermekek kb. 5000 szavas aktív szókinccsel rendelkeznek. Az alkalmazott mondatstruktúrák már nagyon hasonlítanak a felnőttek által használtakhoz. Gyakoriak a többszörösen összetett mondatok. A gyermekek beszédében érvényesülnek a nyelvre jellemző szintaktikai szabályok. Megjelennek a felnőttek nyelvhasználatára jellemző pragmatikai sajátosságok, a felnőtteknél jellegzetes legtöbb társalgási készségnek is birtokában vannak.

Összegzés

Az anyanyelv-elsajátítás terén mutatkozó elmaradás közvetett módon hat a gyermek fejlődésének minden területére. Befolyásolja a megismerő tevékenységet, az ismeretszerzés folyamatát, a kognitív-, a szociális- és a személyiségfejlődést egyaránt.

Az anyanyelv elsajátítás esetén ezért az eltérés(ek) korai felismerésének és a beavatkozásnak kiemelkedő fontossága van, mert az elsődleges tünetekre hamarosan másodlagos, majd harmadlagos tünetek is épülhetnek.

Az írott nyelv elsajátítása, az iskolai beválás egyik igen fontos tényezője a gyermek megfelelő nyelvi fejlettsége és nyelvi tudatossága. A gyermekek iskolai pályafutásának sikere szempontjából tehát kiemelkedő jelentősége van a korai fejlesztésnek, mely a bölcsődei és az óvodai környezetben kezdődhet meg. A didaktikusan felépített, jól működő bölcsődei és óvodai programok alkalmasak a nyelvfejlődési elmaradás terápiájának támogatásához és ezáltal jelentős mértékben hozzájárulhatnak a nyelvi hátrányból adódó egyenlőtlenségek csökkentéséhez.

Irodalomjegyzék:

1. Bates, E. – Goodman, J. C. (2001): On the inseparability of grammar and the lexicon: evidence from acquisition. In Tomasello, M. and Bates, E. (eds.) Language Development-The Essential Readings. Oxford: Blackwell
2. Fenson, L. – Dale, P. S. – Reznick, J. S. – Thal, D. – Bates, E. – Hartung, J. P. – Rethick, S. – Reilly, J. S. (1993): MacArthur Communicative Development Inventories; San Diego, CA: Singular Publishing Group;
3. Gósy Mária (1997): Beszéd és óvoda. Bp., Nikol GMK
4. Günther K. B. (1991): Probleme der Diagnostik semantisch-lexikalischer Störungen. In: Grohnfeldt, M. (Hrsg.): Handbuch der Sprachtherapie Band 3: Störungen der Semantik. Berlin: Spiess, 167-195.
5. Owens, R. E. (2008): Language Development. An Introduction. Boston: Pearson.
6. Pinker, S. (1999, 2006): A nyelvi ösztön. Budapest, Typotex Kiadó.
7. Rothweiler, M.; Kauschke, C.(2007): Lexikalischer Erwerb. In: Schöler, H.; Welling, A. (Hrsg.): Handbuch Sonderpädagogik, Band 1. Sonderpädagogik der Sprache. Göttingen: Hogrefe, 42-57.

Illusztráció: James Timothy Peters képe a Pixabay -en.