Amikor a kislányunk megszületett, akkor sokat beszélgettünk arról a férjemmel, hogyan fogjuk őt nevelni. Mivel gyakorlati tapasztalatunk nem volt, ezért próbáltuk elképzelni, hogy milyen lesz majd, amikor már figyel ránk, amikor ránk mosolyog, amikor mászni kezd, és amikor már önállóan is tud jönni menni.

Az első pár napban még olyan hosszúnak tűnt az együtt töltött idő. Apa itthon volt szabadságon, miénk volt az egész nap, figyelhettük ahogy alszik, ahogy csuklik álmában, és ahogy nyöszörög, amikor megéhezik. Aztán letelt ez a pár nap, és a páromnak vissza kellett mennie dolgozni. Már csak esténként tudott velünk lenni. Eleinte azt gondoltuk, hogy milyen jó lesz a hétvége, mert ott újra a miénk lesz az egész nap. Aztán elkezdtünk gondolkodni. Valahogy ösztönösen érezni kezdtük, hogy nem szabad csak a hétvégékre koncentrálnunk. Éreztük azt, hogy nagyon hosszú idő telik el a hétvégék között, ezért elkezdtünk olyan apró szokásokat bevezetni, amelyek segítségével a hétköznapokban is tudott időt tölteni a kislányunkkal.

Akkor még nem is sejtettük, hogy amit mi kitaláltunk, azt a szakirodalom minőségi időtöltésnek nevezi, és óriási jelentősége van a gyermekek életében.

Mi lehet minőségi idő egy kisgyermek számára?

Bármi, amikor azt érzi, hogy a száz százalékban rá figyelsz. Nem szól melletted a tv, rádió vagy nincs a kezed ügyében a mobiltelefonod. Tehát nagyon fontos, hogy nem csak fizikailag vagy a gyermeked mellett, hanem érzelmileg és gondolatilag is csak rá figyelsz. Nem azon agyalsz, miközben hozzád beszél, hogy a munkahelyeden milyen undok volt a főnököd, nem azon rágódsz, hogy mikor írod össze a bevásárlólistát, hanem csak ülsz, figyelsz és hallgatod, hogy mit szeretne mondani neked.

Ez nem olyan könnyű ám, mint ahogy elsőre hangzik. De nem is nehéz. Amikor a férjemmel elhatároztuk, hogy minden nap bevezetünk olyan apró kis szokásokat, amik csak az övé és a gyerekeké, akkor olyanokra gondoltunk, hogy minden fürdés után ő viszi be a hátán a lányokat az ágyukba. Ezt imádták és alig várták, hogy jöjjön a nagy és erős apukájuk, akinek a hátán utazva még a lefekvéshez készülődés is egy élmény. Ehhez eleinte mi ragaszkodtunk, később már a lányok. Tudták, hogy akkor és ott csak ők a fontosak, rájuk figyelünk.

Ugyanilyen fontos volt számunkra, hogy napi egy étkezést mindig közösen töltsünk. Ez általában a vacsora volt, mert ilyenkor volt itthon apa. A közös vacsora nálunk azt jelentette, hogy nem nyomkodjuk közben a telefonunkat, nem szól a tévé sem, hanem csak egymásra figyelünk. A mai napig sikerült ezt a szokást megtartanunk, amire nagyon büszke vagyok, mert a lányok ma már 10 és 13 évesek, úgyhogy már nem csak nekünk kell a mobil eszközöket nélkülözni.

Minőségi idő ezen kívül sok mindent jelenthet. Ezt leginkább ti tudjátok, mert ti ismeritek a családotok mindennapjait és a gyermeketek tulajdonságait. Minőségi idő lehet például:

• közös sport, ami lehet egy rendszeres séta is akár
• esti mese elalvás előtt
• kertészkedés, kisebbekkel virágok locsolása
• vacsora előkészítése
• megnézünk egy részt közösen a kedvenc meséjéből (úgy, hogy tényleg a mesét nézzük és nem olvasunk közben valami mást)
• házi kedvenc gondozása, például mindig közösen készítitek el neki a vacsorát

Tényleg teljesen rátok van bízva, hogy alakítjátok ki a közös szokásokat. A lényeg, hogy ne érezzétek kötelezőnek. Ne olyan feladat legyen, amit a gyermekek rossz szájízzel végeznek, hanem olyan, amit ők is élveznek. Ha nincs több időtök, akkor napi 10 perc is rengeteget számít a gyermeknek. 10 perc reggel és az egész napja sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, hiszen az érzelmi tartályai feltöltődnek, és ebből erőt tud meríteni a nap folyamán. Ha este van időtök, akkor biztos lehetsz benne, hogy boldogan alszik el.

Bármilyen hihetetlen is, de a minőségi közös idő nem csupán a gyermek számára fontos. Mi szülők is sokat nyerünk vele, hiszen ezen tevékenységek során megismerhetjük a gyermekünk belső gondolatait vagy félelmeit, bepillantást nyerhetünk gyermeki lényük kis zugaiba. Ezen felül pedig ők is megismernek bennünket. Megmutathatjuk nekik, hogy milyenek vagyunk valójában, mesélhetünk nekik arról, hogy nekünk milyen értékek fontosak, hogy telnek a napjaink, mit jelent munkába járni, mi az ami bánt bennünket, mit szerettünk kiskorunkban, és mennyire örülünk, hogy ő van nekünk. Ezek a percek örökre elraktározódnak bennük is és bennünk is. Milyen jó lesz majd gondolatban újra előhívni, és egy-egy nehéz élethelyzetben erőt meríteni belőlük.

Kép forrása: Tatiana Syrikova fotója a Pexels oldaláról