Robert Fulghum amerikai író könyve, a Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes két éven át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. A könyv kisgyerekek szájába adva mond ki egyszerű, minden dagályosságtól mentes bölcsességeket, és gondolkodtat el azon: mi az, amit az óvodában megtanultunk, de azóta talán elfelejtettünk?

Mi a következőket tanultuk meg az óvodában: (és igyekszünk azóta sem elfelejteni)

A délutáni csendes pihenő jó dolog

A kiscsoportos általában még tudja. A nagycsoportos már vitatkozna vele. Pedig egyre inkább tudományosan bizonyított, hogy a délutáni szieszta jobbat tesz az egészségnek, mint az ebéd utáni kávé. Jó lenne, ha 6 éves koron túl is lenne erre lehetőségünk.

Bocsánatot kérni és megbocsátani

Az óvodában tanuljuk meg, hogy akkor is elnézést kérünk, ha csak véletlenül bántottuk meg a másikat, és azt is, hogy a bocsánatkérést illik elfogadni. Egy ovis még ritkán tart néhány percnél tovább haragot – kár, hogy ez az időtartam az évek múlásával egyre nő, és néha odáig fajul, hogy legfeljebb a halálos ágyán tudunk megbocsátani a haragosunknak.

Alkalmazkodni a másikhoz

Még egy nagy családban is legfeljebb két-három testvérhez kell alkalmazkodnia a gyereknek, az oviban azonban húsz másikhoz. És ekkor történik meg a csoda: az otthon nehéz természetűnek, hisztisnek megismert kisgyerek bent gond nélkül látja be, hogy nem körülötte forog a világ. Ettől a felismeréstől pedig mintha még boldogabb is lenne, hiszen az alkalmazkodása jutalmául sok-sok játszótársat kap.

Megosztani, amink van

Ahol húsz-harminc gyerek játszik, ott az enyém-tied hamar értelmét veszti. Saját játékot bevinni legfeljebb kivételes alkalmakkor szabad, és olyankor is meg kell engedni a többieknek, hogy játszanak vele; és az is természetes, hogy ha beviszünk egy tepsi süteményt, azzal a csoport összes tagját megkínáljuk.

Segítséget adni és elfogadni

Oviban még olyan egyszerű… Ha valami nem megy, segítséget kérünk, ha valami másnak nem megy, boldogan segítünk. Később mintha mindkettőt elkezdenénk szégyelleni. Pedig mindenkinek egyszerűbb lenne, ha felnőttként sem lennénk a gondjainkkal egyedül.

Idézetek a könyvből:

„A butaság, hatalom és büszkeség együtt életveszélyesek.”

„Ha a pitypang ritka volna és kényes, az emberek boldogan fizetnének 14,95 dollárt egy cserépért, saját kezűleg, üvegházban nevelgetnék őket, pitypangegyleteket alapítanának és így tovább. De a pitypang mindenütt él, semmi szüksége ránk, és azt csinál, amit akar. Ezért aztán gyomnak tituláljuk, s irtjuk, ahol csak érjük.”

„A karácsonynak nincsen semmi köze a valósághoz. És mégis, mégis... ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes, hogy kívül maradjak.”

„Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!”

„Az állatkertben egy kislány ugyanazt a kérdést tette fel a mamájának, amit én: „Mire való a zsiráf?” Anyuka nem tudta. A zsiráf tudja-e vajon, mire való? Egyáltalán érdekli? Gondolkodik-e néha a világban elfoglalt helyéről? A zsiráf nyelve fekete, hetven centiméter hosszú és nincsenek hangszalagjai. A zsiráfnak nincs közölnivalója sem. A zsiráf csak zsiráfkodik.”

„Bámulatos dolog ez a zsírkréta. Némi kőolajalapú viasz, festék, kötőanyag – igazán nem nagy dolog, egészen addig, amíg hozzá nem adjuk a képzeletet.”

Kapcsolódó cikkeink:

• Hogyan tanul tőled a gyerek? - 6 fontos dolog Jocó bácsi tollából, amivel példát mutathatsz
• "Anya, te tudtad, hogy apa is fiú?!" - megmosolyogtató gyerekszáj idézetek az apukákról
• Tanulhatunk a gyerekeinktől
• „Merjünk gyereknek lenni” – Az agresszió kezelése óvodás korban a környezetünk segítségével

Kép: Photographee.eu / shutterstock