A régi tanmese szerint egy férj egyszer azzal állított haza, hogy beszerzett egy másik feleséget. „Ugye, milyen jó lesz? – kérdezte az asszonyt. – Végre lesz, akivel beszélgethetsz egész nap, és aki segít neked a háztartásban. Most már ő is a család része, szeretned kell nagyon, de ne izgulj, téged továbbra is ugyanúgy szeretlek, mint őt.”
Csoda, hogy az asszony, finoman szólva, nem fogadta kitörő örömmel a jövevényt?

A trónfosztott elsőszülött

Hasonlóan érzi magát az a 2-3 éves gyerek is, akihez hirtelen kistestvér érkezett. Talán nem olyan váratlanul történt, mint a fenti történetben, talán beszélgettek róla sokat korábban, bevonták az előkészületekbe – a sokk azonban akkora, hogy erre nem lehet felkészülni.

A gyerek, aki eddig a szülei szeme fénye volt, az egyetlen, akinek senkivel nem kellett a szereteten osztozkodnia, most hirtelen elveszíti ezt a pozícióját. A kicsi lefoglalja anyja legtöbb idejét, nem szabad miatta hangoskodni, mert alszik, órákig szoptatják, és még bántani sem szabad, mert pici, gyenge és szeretni kell.

Az ilyenkor fellépő féltékenység és düh teljesen természetes jelenség. A féltékeny kisgyermek teste megfeszül, keze ökölbe szorul, az arcán düh és elszántság tükröződik. Nagyon oda kell figyelni, hogy egy pillanatra se maradjon kettesben a kicsivel, mert komoly kárt tehet benne, ha például ráfekszik vagy hozzávág valamit.

Előfordul, hogy a nagy látszólag szereti a kicsit, a viselkedése ennek ellenére megváltozik. Mindennaposak ebben a helyzetben az evés- és alvászavarok, a szülők és a kortársak felé megnyilvánuló agresszió. Ez utóbbit soha nem szabad hagyni, mert bár megszokott, de mindenképp problémás viselkedés!
 

Joga van az érzéseihez

Horányi Eszter gyermekpszichológus szerint fontos, hogy a tetteket elválasszuk a cselekedetektől. A gyereknek joga van az érzéseihez, bármilyenek legyenek is azok. Ha bosszantja a kicsi, és ő ezért megcsapja, a konkrét cselekedetet kell bírálni. Azt mondhatjuk, hogy „Nem szabad megütni a másikat”, az olyan mondatokat azonban, hogy „Ne legyél rá dühös, még olyan kicsi!” inkább kerüljük.

Sok testvérkapcsolat fullad az állandó rivalizálásba és az ennek folyamán kialakuló egyenlősdibe. Persze igyekeznünk kell kiegyensúlyozott viszonyt kialakítani a testvérek között, de ez nem vezethet oda, hogy stopperral kell mérni, ki mennyi időt tölt Anya ölében, vagy hogy ha valamelyiküknek veszünk valamit, muszáj legyen a másiknak is. Túró Rudiból nyugodtan kaphatnak mindketten, de ha az egyikük kinőtte a cipőjét, nem kell a másiknak is újat venni, csak azért, hogy elkerüljük a konfliktust.
 

Néha legyen minden úgy, mint azelőtt!

A nagy dühös. Ez természetes. Vágyik vissza az elveszett Édenbe, és azt hiszi, ha megszabadul a kicsitől, minden újra olyan lesz, mint azelőtt. És bár meg nem szabadulhatunk tőle, azért tehetünk pár dolgot, hogy ne higgye, végleg elveszítette a szeretetünket:

• Igyekezzünk minél kevésbé felborítani a napi ritmusát! Az újszülött még könnyen alkalmazkodik. Bár olykor-olykor minden családban előfordul, próbáljunk minél ritkábban olyan helyzetbe kerülni, hogy a baba miatt nem megyünk le például a játszótérre.
• Soha ne mondjuk, hogy „Te már nagy vagy”, legalábbis ne olyan szövegkörnyzeteben, amikor valamilyen viselkedést várunk el tőle. Ő nem nagy. Ugyanakkora, mint volt. Csupán az elvárások változtak meg körülötte.
• Töltsünk vele minden nap egy kis időt kettesben. Lehet ez egy kis ölben simogatás, közös játék a baba alvásidejében, esetleg közös séta. Bármi, ami közben csak rá figyelünk.
• Néha nagyon nehéz, de próbáljunk meg empatikusak lenni vele szemben. Talán ez az első komoly próbatétel, amit le kell győznie. Bármilyen nehéz is néha nekünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy neki még sokkal nehezebb.

Kapcsolódó cikkeink:

• Testvérek féltékenység nélkül
• Testvérféltékenység - Hogyan tudja a szülő lefektetni a kiegyensúlyozott testvérviszony alapjait?
• 5 nevelési hiba, melyek elmélyítik a testvérféltékenységet
• Felejtsük végre el, hogy önzők az egykék!

Kép: Free-Photos / pixabay