A csecsemők kényeztetéséről:

„Minden szülő tudja, hogy az éhség, a szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesen, hogy a testi kapcsolat is az! Éppen ezért, amikor a csecsemő nyugtalan, sír, ölbe kívánkozik – holott nem éhes, nem szomjas, nem beteg - , sok szülő úgy véli, nem szabad felvenni, mert kívánsága puszta szeszély, melyet ha kielégít, elkényezteti gyermekét. (…) Ma még talán túlzottnak hangzik az állításom (de nagyon komolyan gondolom): hogy az anya, aki élete első hat hónapjában nem veszi ölbe a gyermekét, éppen olyan megbocsáthatatlan bűnt követ el, mintha éheztetné.”

Kép: Monkey Business Images / shutterstock

A cumiról

„Véleményem szerint a szülő, amikor gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel a fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg!”
 

A testvérek közötti viszályról

„Soha ne teremtsünk mesterséges látszatbékét a testvérek között, és ne hajtogassunk olyan szólamokat, hogy a testvéreknek feltétlenül szeretniük kell egymást. Amikor a gyerekek, akik éppen tele vannak indulattal egymás iránt, anyu villámló tekintetétől motiválva engedelmesen megpuszilják egymást, valójában mindegyik egy kanál vízben fojtaná meg a másikat. A kikényszerített kibékülés konzerválja az ellenérzéseket, és képmutatásra tanít!”

Kép: FrameStockFootages / shutetrstock

A testi fenyítésről

„Ne feledjük, hogy az emberiségnek csaknem 80 százaléka az anyai tenyér révén ismerkedik meg az erőszakkal.”
 

A hisztiző gyerek miatt ítélkező felnőttekről

„Ne feledjék: a hisztiző gyerek látványa csak azok számára szokatlan és elítélendő, akiknek valószínűleg sohasem volt saját gyerekük! Az ő véleményük pedig egyáltalán nem perdöntő.”
 

A félénk gyerekekről

„Napjainkban az olyan gyerekeket szeretjük – gyorsan megjegyzem, hogy a felnőtt világban is az ilyen típusú embereket becsüljük igazán -, akik magas ingerküszöbbel születnek: harsányak, mozgékonyak, szeretik a társaságot, és gyorsan – gyakran kellő megfontolás nélkül – reagálnak. Sok szülő és sok pedagógus próbálkozik azzal – rendszerint sikertelenül -, hogy a „félénk” gyerekeket ilyen aktívakká, mozgékonyakká, „szociábilisakká” nevelje. Pedig ezek az érzékeny gyerekek (…) számos figyelemre méltó, egyértelműen pozitív tulajdonsággal rendelkeznek, melyeket – ahelyett, hogy értékelnénk és fejleszteni próbálnánk – gyakran figyelmen kívül hagyunk.”

Kép: altanaka / shutterstock

Az agresszióról:

„Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.”

Kapcsolódó cikkeink:

• Miért érzik ilyen sokan rossz anyának magukat? - Szorongásaink szülőként
• Jobban alszik a csecsemő, ha hagyjuk sírni? Ismerd meg a Ferber-módszert!
• Így válnak a boldog kismamák türelmetlen, kiabálós anyává
• Egy anya rémisztő este a fulladásveszélyes cumival - hogyan szoktassuk le a kicsit a cumizásról?

Kép: Nicolas Gerey/youtube