Az egymásnak ellentmondó tanácsok már a szülőszobán elárasztják a frissen szült és amúgy is bizonytalan anyukát. Ne vedd magad mellé, összenyomod, de legalábbis odaszokik. Vedd magad mellé, jót tesz a tejtermelésnek, és a közelségedre vágyik. Altasd külön szobában, altasd a hálószobában. Talpig sminkben jársz a játszótérre? Biztosan flörtölni akarsz az apukákkal, ahelyett, hogy a gyerekeddel foglalkoznál. Nem sminkelsz a játszótérre? Elveszítetted a nőiességed, ne csodálkozz, ha elhagy a férjed. Hamar visszamentél dolgozni? Minek szülted, én inkább éhen halnék, mint hogy bölcsibe adjam. Még nem mentél vissza dolgozni? Eltartott vagy, a társadalom szégyene, aki az én adómból ül otthon.
A sor napokig folytatható. Az egyetlen dolog, amiben mindenki egyetért, hogy baj van. A baj előidézői pedig nem mások, mint az anyák. (Az egy másik írás témája lehetnek, hogy az apák miért tudják ezt a témát sokkal lazábban kezelni.)
Az anyák, akik „mindent megengednek.” Akik a hisztire megveszik a Túró Rudit (mert nem szeretnék, hogy kínlódásukban hogy az egész bolt őket nézze). Akik a tévé elé ültetik a gyereket, pedig tudják, milyen káros. Akik nem tanítják meg nekik, hogy a játszótéren nem kiabálunk, nem kismotorozunk, mert zavarja a környék lakóit. Elhanyagolod a gyerekedet, agyonszereted a gyerekedet, túlkorlátozod, nem állítasz elé korlátokat, túl sokat dicséred, túl sokat szidod – a lényeg az, üzeni a világ, hogy bárhogyan is próbálkozol, rossz anya vagy.
Pedig egyben biztos vagyok: ha szereted a gyerekedet, igyekszel neki a magad tudása szerint mindent megadni, ha törekszel a fejlődésre, nem lehetsz rossz anya. Nem nevelsz szörnyeteget a gyerekedből pusztán azzal, hogy kérésére a rózsaszín bögréből áttöltöd neki a kékbe tejet. Nem kell szégyenedben elsüllyedni, ha 4 évesen még nem köszön, inkább elbújik. És főleg nem „szereted túl” azzal, ha érdeklődsz a sporteredményei iránt vagy esti mesét olvasol neki.
Ha megfigyeled, az igazán jó szakértők, mint Ranschburg vagy Vekerdy soha nem úgy fogalmazzák meg a tanácsaikat, hogy attól a szülők rosszul érezzék magukat. Együtt gondolkodnak, megfontolandó tanácsokat adnak, de nem ítélkeznek vagy kárhoztatnak a „liberális” gyereknevelési szokásaink miatt. A mindent öt pontban megoldó, lelkiismeret-furdalást gerjesztő megmondóemberek helyett olvassuk inkább őket!
Természetesen vannak rossz anyák. Van, aki magára hagyja a gyerekét, részegen megy érte óvodába vagy éppen úgy megrúgja, hogy leszakad a gyerek lépe. Az ilyenek azonban valószínűleg nem olvassák el az összes szóba jöhető gyereknevelési cikket, és nem furdalja őket folyamatosan a lelkiismeret.
Ahogyan vannak aggasztó trendek is. Valóban félelmetes, hogy egyre több gyerek tölt több időt a számítógépe társaságában, mint a focipályán. Szomorú az is, hogy a szülő egy része semmiféle tiszteletet nem mutat a gyermekével foglalkozó pedagógus iránt.
Ha ilyesmit veszünk észre magunkon vagy a családunkon, próbáljunk meg változtatni, amíg nem késő.
Egyébként pedig – Vekerdy Tamást idézve - legyünk „elég jó szülők!” Nem hibátlanok, nem gépek, csak olyanok, amilyenre a gyerekeinknek szüksége van.
Kép: Leah Kelley / Pexels
.jpg){kind=small}
