Csak rá kell nézni a gyerekre
”Amikor első alkalommal jött hozzánk a gyerekorvos oltásra, körülbelül 1 órás itt tartózkodás után megállapította, hogy ennek a gyereknek milyen nyugodt és kiegyensúlyozott a családi légköre, és azt is hozzátette, hogy éppen ezért nem kell csodálkoznom azon, hogy a baba szinte sosem sír és nyugodtan alszik nappal és éjjel is.” – mondja a 2 éves Lilike anyukája.
”Amikor a 6 hetes kontrollra mentem, megemlítettem a nőgyógyásznak, hogy a babám egész nap megállás nélkül mosolyog. Azt válaszolta rá, hogy ez azért van, mert sokat mosolyognak rá.”
A gyerekünk tökéletes tükör számunkra. Ha az anya boldog és kiegyensúlyozott, az átsugárzik a gyerekére is.
Biztonságos kötődés
Szalai Katalin pszichológus szerint a boldog gyerek a biztonságosan kötődő gyerek. Életünk első 3 évében arra van a legnagyobb szükségünk, hogy a szüleink a rendelkezésünkre álljanak.
”Nem hagyjuk sírni, mert éhes, vagy, mert tele van a pelenka, minden szükségletét igyekszünk maximálisan kielégíteni, ha éhes, megetetjük, ha álmos, elaltatjuk, ha fázik, betakarjuk, stb. Ebben az életkorban a babának a biztonságos kötődésre és a lehető legtöbb testkontaktusra van szüksége.”
A gyereknevelés 4 legfontosabb szabálya
1. Egységes álláspont a szülők között
Szalai Katalin pszichológus szerint szinte lehetetlen, hogy a szülők véleménye mindenben egyezzen és ez természetes is. Mégis fontos, hogy:
- Ha komolyabb dolgokról van szó, akkor előtte egyeztessetek! Mondjuk azt, hogy várj, előbb megbeszélem apával. Nem kell azonnal állást foglalni.
- Lehetnek kivételek, például amikor szülinapja van, kivételesen tovább maradhat fent, de ha megbeszélünk valamit, ahhoz tartsuk magunkat - az nem jó, ha egyszer megengedünk valamit, máskor meg nem.
2. Következetesség
”Minden gyerek keresi a határait, hogy meddig mehet el, még a legbékésebb gyerek is. Ha a gyerek hisztizik, zsarol és a szülő utána enged, akkor az öngól. A gyerek egy rossz viselkedést fog felvenni a céljai eléréséért” – ezért is fontos, hogy következetesek legyünk, mondja a szakértő.
3. Túlzó elvárás, hogy mindig legyünk türelmesek és higgadtak
A pszichológus szerint, ha a gyerek provokál és felidegesíti a szülőt - aki előre szólt, hogy ezzel idegesíti őt és hagyja abba -, akkor teljesen emberi dolog, ha a felnőttben elszakad a cérna és kiabálni kezd.
”Amit szörnyűnek és károsnak tartok, amikor a szülő bűntudatot érez, hogy elordította magát, és bocsánatot kér a gyerektől, hogy ne haragudjon. Az ilyen viselkedés elbizonytalanítja a gyereket.”
Mit tehetünk?
- Mondjuk el a gyereknek, hogy: Nem szeretem, ha kiabálnom kell, segíts, hogy béke legyen, és amikor azt mondom, hogy nem, akkor ne bosszants tovább.
- Egyfajta tárgyalási módszerrel megmutatjuk neki, hogy ez a viselkedés ide vezetett. ”Én is ember vagyok, kihoztál a sodromból.”
- Találjuk meg az arany középutat, ne tegyük az összes bűntudatot a gyerekre és magunkra sem. Nem várható el a szülőtől, hogy indulattalanul tűrje a gyerek provokációját.
4. Szeretettel forduljunk a gyerek felé
Az érzelmi biztonság a legtöbb, amit adhatunk a gyereknek. Fontos kiemelni, hogy a gyerekek nem rosszak. Ha rosszalkodnak, akkor az figyelemre felhívás.
Popper Péter így fogalmaz:
”A felnőttek sokszor nem értik meg, hogy a gyerek számára sokkal fontosabb az a tény, hogy foglalkozzanak vele, mint az, hogy ezt milyen jelleggel teszik, dicsérik-e vagy büntetik. A lényeg a törődés. Ezért az agresszivitás, az engedetlenség kiváló lehetőség arra, hogy a gyerek felhívja magára a felnőttek figyelmét és kikényszerítse a vele való foglalkozást.”
Ha a gyerek csinál valami butaságot, akkor mondjuk azt, hogy téged szeretlek, de amit csináltál, azt nem tűröm el.
- Sose mondjuk, hogy ha ezt csinálod, akkor nem foglak szeretni!
- Sose büntessünk szeretetmegvonással!
460273 képe a Pixabay-en
Indexkép: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)