A verés csak a pillanatnyi helyzeten könnyít, a gyerek egyre kezelhetetlenebbé válik
Fakanállal, szíjjal, papuccsal vagy a kezünkkel. Mindegy is, hogy hogyan, de verünk. Sajnos. És természetesen a csípés, rúgás, harapás, hajhúzás is ebbe a kategóriába tartozik.
”Tilos. Mégis verjük. Verünk – és prédikálunk a verés ellen” – így fogalmazott Vekerdy Tamás, és milyen igaza volt.
Sosem felejtem el azt a játszótéri jelenetet, amikor egy nagymama elkezdte verni az unokáját a homokozóban, mindenki szeme láttára, mert a kisfiú nem akart még hazaindulni. Verte a kezével, mindenhol, ahol csak érte, aztán amikor a homokban feküdt a gyerek, a lábával kezdte rugdosni. Nagyon sajnáltam a kisfiút, és egyben nagyon le is döbbentem.
Aztán egy másik alkalommal a kisfiammal homokvárat építettünk, és odajött hozzánk egy ötéves kislány, hogy csatlakozhat-e. Mindenféléről beszélgettünk, aztán egyszer csak kibökte, hogy ha ő és a testvérei nem alszanak délután, akkor kapnak. Kérdeztem, hogy hogyan szoktak ,,kapni.” Azt felelte, hogy anyától fakanállal, apától a kezével. Nincsenek rá szavak, mit éreztem akkor, amikor ez a gyönyörű kislány az ártatlan szemeivel nézett rám, és ezt mesélte.
Később már a verés sem fog "használni"
Mi történik, ha elkezdjük verni a gyereket? Baj lesz. Nagyon nagy baj.
”A verés esetleg könnyít a pillanatnyi helyzeten. Igen. A szülő a saját pillanatát megkönnyíti – de a saját éveit mértéktelenül megnehezíti vele. A gyerek egyre kezelhetetlenebbé válik, s hamarosan olyan lesz, hogy ,,nem használ neki már a verés se.” És ekkor egy bűvös körbe kerül a család, a szülő, és a gyerek. Egyre több a verés – és minden egyre nehezebb.”
A gyereknek a verés hatására leromlanak a jegyei, rettegésben él, és rettegésében elkezd hazudni, vagy képtelen lesz beilleszkedni, magába fordul, kamaszkorában pedig maga ellen fordíthatja a dühét és akár öngyilkos is lehet.
Shlomaster képe a Pixabay-en
Általában akkor kezdik el megütni először a gyereket, amikor elkezd járni - vagy még korábban, amikor már négykézláb helyet tud változtatni és mindent megfog, mindent kinyit, elteker, szájába vesz, stb. Ez a felfedezős időszak egy teljesen természetes folyamat, éppen ezért a gyereknek szüksége van egy külön kis helyre, a szoba vagy az udvar egyik részében elkerítve, hogy szabadon mozoghasson és felfedezhessen. De nem arra, hogy megverjék!
A gyerek néha nagyon idegesítő, "kiszívja a vérünket" – mondja a szakértő. Hozzáteszi, hogy ráadásul sokszor úgy érezzük, hogy a mi gyerekünk a legkibírhatatlanabb. Mégis meg kell tudni állni, hogy verjünk.
”Ha a gyerek megszokta, hogy verjük, hogy kiabálunk vele - akkor ezzel leszoktatjuk egy nagyon fontos dologról. Arról az érzékenységről, amivel pedig minden gyerek figyel, amivel nagyon hamar felfogja a szülő hangulatát.”
A verést minél korábban abba kell hagyni!
A verést abba kell hagyni. Mégpedig egyik pillanatról a másikra. Az eredmény azonban csak sokkal később lesz szembetűnő, talán hónapok is eltelhetnek, mire a gyerek viselkedése jó irányba változik. Hogy miért?
”A gyerek először meghökken. Meglepetésében talán "jó" lesz egy-két napig. Vagy még tovább. …Aztán egyszer csak - ezer ördög szabadult el! – kibírhatatlanabb, mint valaha! Igen. Ki akarja provokálni a verést. Igazából nem hiszi el, hogy vége lehet – hogy vége lett. Biztonságot akar. Ha mást nem, a verés biztonságát - "ahogy eddig is volt."
ambermb képe a Pixabay-en
Ha ilyenkor meg tudjuk állni, hogy ne üssünk és még csak ne is kiabáljunk vele, akkor egy újabb hosszabb, nyugalmasabb időszak következhet. A gyerek hetek vagy hónapok múlva újra visszaeshet, ezek a nehezebb időszakok mindig hullámokban térnek vissza, és akár 5-6-8 hónap is eltelhet, mire jelentős változás áll be a viselkedésében.
Nem szabad azt hinnünk, hogy ha vége a verésnek, akkor a gyerek majd diadalmaskodik felettünk… Meg kell mondani neki, hogy innentől kezdve nincs verés, és azt is, hogy miért: mert anya/apa/mama/papa stb. tévedett, hibázott és innentől kezdve megpróbál helyesen cselekedni. Hogy a verés hatástalan, sőt, rossz hatású, ami elítélendő. A gyerekek a felnőttek őszinteségére nagyon érzékenyek, így ebből csak erőt meríthetnek.
A verést minél korábban abba kell hagyni. Négyévesen még könnyebb, mint nyolcévesen, nyolcévesen még könnyebb, mint tizenévesen - mondta Vekerdy Tamás pszichológus.
”Kamaszokat verni - ha lehet - még súlyosabb hiba, mint kisgyereket.”
Ha pedig ilyen probléma áll fenn a családban, akkor érdemes minél előbb szakember segítségét kérni.
Olvasd el ezt is:
Indexkép: Pixabay képe a Pexels oldaláról
Idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak c. könyve
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)