Ez ugyanis egy egyoldalú és gyarló emberi tulajdonságból fakad. Megalázhatunk úgy egy embert, hogy közben tisztában vagyunk azzal, hogy ő nem fog válaszolni arra.

Ez történik legtöbbször a gyerekek, vagy a valamiért hallgatásra ítélt felnőtt személyek esetében. Ők ilyenkor rendszerint sírva fakadnak, vagy bután mosolyognak, és óvakodnak a velünk való összetűzéstől. Vannak azonban olyan megismétlődő megaláztatások, melyeknek vége sajnos, sok esetben az öngyilkosság vagy elmebaj.

A megalázás rányomja bélyegét egész életünkre, még akkor is, ha netalán erős egyéniségünk van. Beleég a tudatunkba, és bármennyire is szeretnénk, nem tudunk megszabadulni tőle.

A megalázás elleni egyetlen fegyver a rá adott válasz!

Még abban az esetben is, ha függünk a minket megalázó személytől, feltétlenül meg kell védenünk magunkat, válaszolva a megalázásra. Ugyanis aki ezt teszi velünk, feltett szándéka, hogy megingassa önbizalmunkat, saját erőnkbe vetett hitünket, hirdetve ez által az ő felsőbbrendűségét.

Azt azonban ne feledjük, hogy akik erre vetemednek, azok általában gyáva és félős emberek, és ha ellenállást tapasztalnak azonnal hátralépnek. De talán a legjobb tanács mindenki számára a következő: „Te tudod, hogy ki is vagy valójában, és hogy más mit mondd rólad, az nem mérvadó!”

Kapcsolódó cikkeink:

• Mondjunk nemet az erőszakra! Ne legyen a nők és a lányok elleni erőszak a mindennapok része
• "Öngyilkosságon gondolkozik a 8 éves fiam" - egy apa fájdalmas üzenete a többi szülő számára
• Börtönbüntetésre ítélték a barátját öngyilkosságra buzdító fiatal lányt az Egyesült Államokban
• Csúfolják a gyerekemet

Forrás: filantropikum.com 
Kép: Alexas_Fotos / pixabay