A generációkutatók szerint a világ felgyorsulása miatt a 20. század második fele óta nagyjából 15 évente újfajta nemzedék tűnik fel.

• Az első volt közülük a II. világháború után született Nagy Generáció, amelynek tagjai fenekestül forgatták fel a világot a hatvanas évek végén.
• Az ő gyermekeik az 1965-1979 között született X-generáció, amely elnevezést ők először egyfajta gúnynévként aggatták rájuk: a szülők valahol sérelmezték, hogy míg ők mindenért megküzdöttek, a gyermekeik látszólag csak „beleültek a készbe”, és habozás nélkül vették át az idősebbek értékrendjét. Így lettek ők X, vagy „láthatatlan” nemzedék.
• Ezen a nyomvonalon haladva nevezték el a következő, 1980-1994 között született korosztályt Y-generációnak. Angol nyelvű szakirodalomban gyakran emlegetik őket millenals azaz „ezredfordulós” néven, amellyel arra utalnak, hogy ez a nemzedék az ezredforduló környékén vált felnőtté. Ők még – Tari Annamária szavaival élve – „a könyvespolcok alá születtek”, kamaszkorukban azonban megtanultak otthonosan mozogni a digitális világban is.
• Az 1995-2009 közötti Z generációra ez fokozottabban igaz, ők a mai kamaszok, akik már nem tudnának internet nélkül élni.

A valódi digitális bennszülöttek mégsem ők, hanem a legfiatalabb, 2010-től napvilágot látó korosztály: az alfa-generáció. Őket jórészt az Y-ok nevelik: fogyasztói szemlélettel, „mert megérdemlem” hozzáállással. Ők azok, akiknek már az ultrahangképeit is feltöltötték a büszke szülők a Facebookra, akiknek arról, hogy „Anya a barátnőjével beszélget”, az a kép ugrik be, hogy anyjuk a telefonján nyomkodja a Messengert, és akik érdeklődő kérdéseire édesapjuk azt feleli, hogy „Nézzünk utána a Google-ben.”

Nem csoda, hogy ezek a gyerekek már egészen fiatal korukban a technológia aktív felhasználóivá válnak. Különböző felmérések azt mutatják, hogy az európai óvodások 50-70 százaléka internetezik napi szinten. Egy magyar vizsgálat szerint a 6 évesek 80 százaléka használ rendszeresen valamilyen digitális eszközt, felük pedig mindezt másfél éves kora előtt kezdte. Általában mesét néznek rajta vagy valamilyen szórakoztató játékkal játszanak.

Mindezek a jelenségek már az óvodában éreztetik a hatásukat. A gyermek nyelvi fejlődésére a szülői beszéd van a legjobb hatással: a mégoly fejlesztőnek szánt műsorok is inkább hátráltatják ezt a folyamatot, ha 3 éves kor alatt ültetik eléjük a gyerekeket. A sok mesefilmet néző kicsik nyelvi készségei kimutathatóan elmaradnak az ilyet ritkán vagy egyáltalán nem látó kortársaikéhoz képest. Az érintőképernyő annyira új jelenség, hogy a hatásait egyelőre csak találgatni lehet, de sejthető, hogy bizonyos érzékelési funkciókat megváltoztathat. Mindenképpen érdekes azonban annak a másfél éves kisgyermeknek az esete, aki boldogan játszott memóriajátékot a tableten, ezért édesanyja lehozta neki a padlásról a régi, „klasszikus” változatot. A gyermek dührohamot kapott, mert hiába nyomkodta a kártyák tetejét, azok csak nem akartak felfordulni…

Az újfajta szórakozás a régi játékok eltűnését, és bizonyos alapvető kompetenciák kialakulásának nehézségét is magával hozza. Háttérbe szorulnak a megszokott, együttműködésen és szabálykövetésen alapuló csapat- és társasjátékok, és hangsúlyosabbá válnak az egyedül játszható online játékok. A magányos elfoglaltság térhódításával a gyerekeknek egyre inkább nehézséget okoz a társas életben való eligazodás és a szabályok önkéntes elfogadása.

A matematikai készségek elsajátítását késlelteti, hogy ma már egyre ritkábbak a hagyományos dobókockás játékok és a dominó – a megkérdezett gyermekek fele soha nem játszott ilyennel, és a többiek is csak ritkán. 43 százalékuk számára volt ismeretlen a memóriajáték, pedig az még tableten is elérhető. 63 százalék soha életében nem kártyázott. Ugyanakkor közel 90 százalékuk rendszeresen játszott valamilyen összeépítős játékkal – vélhetően azért, mert a szüleik számára a Lego meghatározó élmény volt, amit mindenképpen szeretnének átörökíteni a gyermekeik számára.

Mindezekkel a jelenségekkel az iskolának is számolnia kell, amikor ezek a gyerekek megkezdik a tanulást. Lehet, hogy a mai 6-8 évesek kicsit másfajta megközelítést igényelnek, mint a régebbi generációk tagjai, lehet, hogy türelmetlenebbek, önállótlanabbak, rövidebb ideig tudnak koncentrálni – de ők is tele vannak tudásszomjjal és nagyon vágynak a szeretetre és az elfogadásra. A pedagógus ma már nem tetszeleghet a mindentudó bölcs szerepében, hiszen az állításait azonnal le lehet ellenőrizni az interneten, de ha szeretettel és megértéssel fordul a gyerekekhez, az eredmény nem marad el. Ezek a gyerek is éppúgy igénylik, hogy tisztelhessék és szerethessék a tanítót, mint az idősebbek – legfeljebb a „tiszteletreméltóságról” van tapasztalataik alapján kicsit más elképzelésük.

Az idő kerekét nem tudjuk visszafordítani. A szüleink mások voltak, mint a nagyszüleink, mi mások voltunk, mint a szüleink, és most a mi gyerekeink is mások. Terelgetésre persze szükségük van, de közben azért próbáljuk meg megérteni a világukat – azt a világot, amelyet mégis csak mi hoztunk létre a számukra.

Indexkép: Pexels