Néhány éve nagy sikert aratott Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve. Az író ebben azt tanácsolja, hogy egyszerűsítsük le a gyermekeink körüli világot.

Ezt négy területen tehetjük meg:

• Kevesebb tárgy: A gyereknek ne legyen sok játéka, csak néhány olyan egyszerűbb darab, amelyeket kreatívan fel tud használni. Szintén felesleges a túl sokféle ruha, ha valami megtetszik, nyugodtan vegyünk belőle több darabot.
  Kapcsolódó cikkünk: Ez a kacatok kora: miért unják meg hamar a gyerekek a játékokat?
• Egyszerűbb időbeosztás: Ne legyen a gyerek napja túlzsúfolva különórákkal, a hétvégék pedig folyamatos jövés-menéssel. Az aktív napokat kövesse néhány olyan, amelyeken semmi különöset nem csinálunk.
• Ritmus: A család élete teljen napi- és heti ritmus szerint. A gyermeknek biztonságot ad, ha tudja, melyik nap melyik időpontjában mire számíthat. Néhány évtizede még az étkezéseknek is heti ritmusa volt: a hétfő volt a főzelékes nap, a péntek a tésztás, a vasárnap a húsos. Érdemes lenne ezt a szokást nekünk is bevezetnünk.
  Olvasd el ezt is: Miért fontos a napirend a gyerekek életében?
• A felnőtt világ kiszűrése: Az egyik leginkább sarkalatos pont. Ne engedjük, hogy a saját gondjaink leterheljék a gyermeket. Lehetőség szerint arra is figyeljünk oda, hogy a politikával és a környezetvédelemmel kapcsolatos aggodalmainkat ne a jelenlétében beszéljük meg, az ilyesmi feldolgozása ugyanis szinte lehetetlen feladat elé állít egy kamaszkor előtti gyermeket.

Pál Feri előadásában főleg a legutolsó pontra helyezte a hangsúlyt.

Szorongó szülőnek ugyanis szorongó gyermeke lesz.
Az egyik leginkább figyelemreméltó példa Máté Gáboré, aki a figyelemzavarral küzdő gyermekekkel foglalkozik. Máté zsidó családba született 1944-ben, egy extrém módon megterhelő, tragikus időszakban. Amikor édesanyja egy nap azzal híva fel az orvost, hogy kisfia már két napja megállás nélkül sír, a doktor azt felelte: "Kedves anyuka, a zsidó babák sírnak." Az orvos remekül ismerte fel azt, hogy a családot ért megpróbáltatások a gyermekeket sem hagyják érintetlenül.

Gyakori probléma a szülő-gyerek kapcsolatban, hogy az anya vagy az apa minősít: a gyerek neveletlen, pimasz, szétszórt.
Pedig szinte biztos, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A kamasz szemtelensége mögött az esetek jelentős részében egy túlkorlátozó szülő áll, aki a 16 évesét még mindig 12-nek kezeli, és nem feltételezi róla, hogy el tudja dönteni azt, hogy szüksége van-e esőkabátra például. A tinédzser pedig vágyna az önállóságra, feszegeti a határait, amit a szülő időnként nagyon nehezen visel.

Engedjük tehát a gyereket gyereknek lenni!
Nem több száz darab játékra van szükségük, hanem valódi élményekre. Az a gyerek, aki szaladhat az esőben, beleugrálhat a pocsolyába, boldogabb és kiegyensúlyozottabb annál, mint akinek játékokkal van túltömve a szobája, ugyanakkor nem bíznak benne és féltik a szabad mozgástól. Legyünk ott a gyerek mellett csendben, észrevétlenül, de amennyire csak megoldható, ne terheljük túl a saját problémáinkkal. A nyugodt, ritmusokkal és rítusokkal teli környezetben, kevés tárggyal és programmal, de sok szeretettel körülvett gyermek pedig nagy valószínűséggel önmaga is meg fog nyugodni.

Indexkép: pxhere.com