Az ellenzők szerint a táblás és kártyajátékok, illetve a hagyományos, nem virtuáltérben, hanem a szabad levegőn, aktív mozgás közben végzett játéktevékenység az, amely a megfelelő módon „huzalozza” az idegkapcsolatokat. Igen, ez így van. A gyermekek pszichomotoros fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás és a játék összekapcsolása, ezzel senki sem vitatkozik.

De a gyereked egészen másként viselkedik például egy MMORPG (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – nagyon sokszereplős online szerepjáték) - játékban és máshogy akkor, ha hagyományos játékokat játszik.

És nem az a legjobb módja annak, hogy kitapasztald, van-e káros hatása a gyerekedre egy számítógépes játéknak, ha leülsz vele a gép elé?

Nem is beszélve arról, hogy ha megfigyelted a gyerekedet, hogyan kommunikál és cselekszik játék közben, megtaníthatod neki azt, hogy a „skilleket” amiket a játékban megtanult, hogyan tudja alkalmazni a való életben.

Ilyen skillek például:

• logikai, olvasási, figyelmi, végrehajtási, szocializációs készségek
• stratégia és taktika
• alkalmazkodó-készség
• pozitív kudarctűrés
• ok-okozati összefüggések felismerése
• csapatmunka
• felelősségtudat és felelősségvállalás önmagáért és másokért
• segítőkészség
• ambíció
• fegyelem

Természetes módon vetődik fel a kérdés: hogyan használhatod fel az internet és a számítógép nyújtotta technológiát a gyermeknevelésben? Mit tanulhatsz Te mindebből?

Hogyan használhatjuk fel a kütyüket a gyereknevelésben?
 

1. Nagyszerű cserealap

Lehet a telefon/tablet például alku tárgya, egy fifty-fifty üzletben - de ehhez tisztázni kell a határokat és azt is, hogy ki és mit visz be az üzletbe.

Egy-két óra nyugodt és zavartalan játékidőért cserébe lehet kérni egy mosogatást, vagy rendrakást, kutyasétáltatást, leckeírást. Bármit. Ez nem zsarolás! A való életben is így működnek a dolgok. Valamit valamiért.

Ezzel nemcsak tiszteletben tartod a gyereked saját ideje feletti rendelkezésének jogát, elvégre partnerként vonod be a döntésbe, de azt is megtanítod neki, hogy mindennek ára és következménye van. Fel tud rá készülni. Nem éri váratlanul a szobájába toppanó, fúria üzemmódra kapcsolt anyu és nem szakítja ki a számára örömöt okozó tevékenységből, hiszen mindketten pontosan ismeritek és betartjátok a határokat, a mit, mennyit és meddig szabályát.
 

2. Te is tanulhatsz belőle

A legtöbb gamer gyerek próbálkozik azzal, hogy bevonja a szüleit a játékterébe, legalábbis az elején. Általában a szülői tiltakozás – a nem értek hozzá, nem érek rá, és a játszunk inkább mást – reakciója az, ami elidegeníti a kölyköket a közös játéktól.

Teljesen természetes, ha tartasz az ilyen játékoktól, elvégre nem azokon szocializálódtál, számodra idegen mind a felület, mind a játéktér, mind a metódus. Mint olyan szülő, aki ezen már átesett, talán jól sejtem, hogy az elutasításod mögött valójában nem az időhiány bújik meg, hanem a félelem. A félelem attól, hogy kiderül, van valami, amihez nem, vagy kevésbé értesz, mint a srácod. Minden szülőnek meg kell tanulnia túllépni a saját büszkeségén.

3. Növelheted az önbizalmát

Valójában egyáltalán nem ciki kézbe venni a kontrollert és megzuhanni, beégni, lebőgni a gyerek előtt. Igen, ki fog nevetni. Sokszor és nagyon. Sőt, valószínűleg be is fog szólni. Emögött viszont nincs rossz szándék, csak a számára mulatságos szituáció indukálja. Ne sértődj meg, inkább nevess vele, önmagadon.
Az önreflexió a felnőttség egyik ismérve, tanítsd ezt meg neki azzal, hogy példát mutatsz. Tapasztalatból mondom, hogy a gyerek ösztönösen támogató-együttműködő attitűdöt vesz fel, és igenis élvezi, ha ő taníthat meg valamit a szüleinek. Ez erősíti az önbizalmát is; egy olyan terepen mutathatja meg a képességeit, ahol ő a jobb, az okosabb és ügyesebb.
 

4. Erősítheti a kapcsolatotokat

Ha leülsz a konzol elé és játszol a srácoddal a saját terepén, a legértékesebbet adod neki, amit csak adhatsz: az idődet.

Jó, persze, ha bármi mást játszotok, azzal is az idődet adod neki, a különbség az, hogy a te feltételeid szerint. Ellenben, ha bemerészkedsz az ő területére, azzal elismered, hogy fontosnak tartod azt, hogy betekintést nyerj az ő világába, hogy érdeklődsz iránta és az iránt, amit ő szeret csinálni, elismered a szakértői státuszát, elfogadod az ő feltételeit.

Szinte minden másban Te irányítasz, engedd meg a srácodnak, hogy legyen egy olyan szegmense az életének, ahol ő a főnök. Meglátod majd, hogy mennyit lendít a kapcsolatotokon. És azt is elhiheted, hogy bár előtted nevet rajtad és a bénázásodon, a barátai előtt viszont nagyon is büszke lesz arra, hogy az ő anyukája-apukája játékos.
 

5. Megismerheted a gyermeked titkait

A számítógépes és konzoljátékok használata közben valószínűleg meg fogsz lepődni. Az intenzív játékélmény és játéktevékenység erős személyiségformáló hatásáról nyilván nem kell szólnom. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a PC- vagy konzoljátékok használata közben egészen másként viselkedik a gyerek, mint a hagyományos játékok közben.

Bizony előfordulhat, hogy a visszahúzódó, csendes gyereked a virtuáltérben igazi vezető, a nagyhangú, domináns kölyköd pedig support, azaz támogató karaktert játszik szívesebben, a szolid, szerény, szemed fénye pedig egy igazi, dúvad tank. A játékban választott-játszott karaktere rávilágít arra, hogyan tekint önmagára, szerinte mi az ő szerepe a családban és az életben, milyen szeretne lenni, vagy éppen ellenkezőleg, arra, hogy mi az, amit kompenzál, mi az, amit a való életben nem tud vagy mer kifejezni, megélni. Használd ezt a lehetőséget arra, hogy olyan oldaláról ismerd meg a gyereked, amit talán másként nem tudsz elérni.

Végeredményben nem az a kérdés, hogy beengeded-e a családodba a számítógépes játékokat, hanem az, hogy hajlandó vagy-e tiltás helyett eszközként tekinteni rájuk?

A legfontosabb szempont azonban, mint minden másban, az egészséges egyensúlyi állapot létrehozása a hagyományos és virtuális játékok között. Alakítsátok ki együtt a szabályrendszereteket. Úgy, mintha a saját játéktereteket alkotnátok meg. Együtt.

Fotó: David Goehring / flickr

betöltés...