Az agresszió, a harag, a düh fogalmával több pszichológus foglalkozott már, elméleti oldalról nem szeretném részletezni, hiszen Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás és mások részletesen leírták már. Az óvodában régebben is előfordultak veszekedős gyerekek, de hamarabb elfogadták a javaslatainkat és néhány perc után újra játszottak és végezték a feladatokat. Ma sajnos egyre több a „kezelhetetlen”, „rendellenes”, „nehéz” gyermek. Vekerdy Tamástól idézve ezek a gyerekek „ jóformán egy percig sem tudnak megülni a fenekükön, rendkívül nehezen kezelhetők, képtelenek tartósabban odafigyelni valamire, mindenre nagyon hevesen reagálnak, és sokszor meglepően konok viselkedés jellemzi őket”.

Minden csoportban megtalálható ilyen gyermek. Tavaly nagycsoportosokkal foglalkoztunk és nem egy, hanem öt-hat gyermek is a tizennyolcból nehezen kezelhető volt. Év elején egy új gyermek is érkezett a csoportba, aki előzőleg egy másik településen úgymond már „kikészítette” az óvónéniket. Kicsit tartottunk tőle, de egy hónapig nem tapasztaltunk semmi agressziót, negatív viselkedést. Kedves szóval, barátságosan fogadtuk minden nap. Egy nap aztán valamitől ma sem tudom mitől, de megváltozott a gyermek és a többi verekedős, túlmozgékony, kevésbé figyelők közé keveredett. Ettől a naptól egyre több gond tornyosult elénk. Veszekedés, verekedés, csúnya beszéd, makacsság jellemezte. Amikor kedve támadt részt vett a kezdeményezéseken, ha nem akkor elvonult, vagy zavarta a többieket.

Mindent bevetettünk kolleganőmel, hogy javítsunk a helyzeten. Szerencsére előző évben részt vettünk a „Hét szokás” c. továbbképzésen, ahol sok pozitív gondolatot, módszert ismertünk meg. A gyerekeknek a pozitív tulajdonságait naponta többször erősítettük. Mézes cseppel motivációs táblán jutalmaztuk a helyes cselekvéseket, például helyes feladatvégzés, játékpakolás, sikeres puzzle kirakás, illedelmes beszéd, társ segítése, stb. Ha öt darab mézes csepp kigyűlt öntapadós matricát, ha tíz darab akkor Kinder figurát kaptak ajándékba. A gyerekeket igyekeztük nap mint nap pozitív élményhez juttatni. Kevés szabályokkal, de azokat szigorúan betartva, sokat festettünk, barkácsoltunk, meséltünk, énekeltünk. Játék közben ha sérelem ért valakit, vagy mérges lett, bekísértük a „kuckóba”, ahol szivacslabdát (haraglabdát) nyomogathatott, nagyokat üvölthetett és a trambulinon mozoghatott. Ha megnyugodott folytathatta a játékot.

Akinek néha ez sem volt elég, azokkal leültünk és szemébe nézve beszélgettünk, vagy bábozásra hívtuk. A bábok napi szinten a csoport életében fontos szerepet töltöttek be. Gyakran mi óvónők is meséltünk, báboztunk a gyerekeknek és többször maguk is kitaláltak bábjeleneteket és eljátszották, sőt még nézőket is hívtak, a többi gyermek társaikat. Olyan is előfordult, hogy  a gyermek és az óvónő is együtt bábozott. Ilyenkor előjöttek az otthoni és egyéb sérelmek, problémák, amiket könnyen megtudtunk bábozás során és orvosolhattuk.  Egyszerű megbízásokkal is enyhítettük a hiperaktív gyermek helyzetét. Felelősöket is választottunk, például mosdófelelős, játékfelelős, étkezésfelelős. Nekünk is könnyebb, ha úgy kezdjük a mondatot, hogy meg tudom dicsérni Xy-t. Ezután többnyire mindenki megfelelően viselkedett és tette a dolgát.

Különböző mozgás pályát is rendeztünk be a terembe, ahol levezethették a gyermekek a feszültséget. A csoportunkban galéria és csúszda is megtalálható, így a nagymozgás, ami ebben a korban igen fontos, folyamatosan biztosított. A finommozgás fejlődését pedig gyöngyfűzéssel, tépéssel, gyűréssel és egyéb kézműves tevékenységgel segítettük. Természetesen az udvaron is sok játék található, és hetente háromszor hosszabb sétára indultunk, ahol tapasztalatokat és ismereteket gyűjthettünk. Néptánc oktatáson részt vettek a gyerekek, heti egy alkalommal. Néptánc pedagógus ismertette a gyerekeket a népdalokkal, a népi mondókákkal és egyszerű néptáncos motívumokkal. Év végén a szülőknek bemutatót tartottunk. Sajnos ez a gyermek nem vett részt ebben, mindig mást csinált. Ilyenkor vele külön foglalkoztunk, festettünk, rajzoltunk, barkácsoltunk, mert ezeket nagyon szerette.

A játszótéren gyakran minden gyermeket bevontunk és futóversenyt rendeztünk. Előtte ordító óriásokká váltunk: szembe álltak a gyerekek egymással és túl kellett kiabálni a másikat. Ezt nagyon szerették. A mérgük, a dühük, rövid idő után elszállt.  A csoportot többször elvittük báb és élő színházba is. A közös pozitív élmény szintén feszültségoldónak bizonyult. Biciklitúrákat, kirándulásokat is szerveztünk a közeli erdőbe, ami szintén verekedés, veszekedés nélkül telt el. Sajnos nem mindig sikerült a konfliktusokat, veszekedéseket orvosolni, de a „nehéz” gyermekeket is sikerült felkészíteni az iskolára. Sok biztatással, pozitív tulajdonságok kiemelésével, élményekkel, apró megbízásokkal, a valós helyzetek megélésével (állatsimogatás, boltlátogatás, stb.) tudtuk elérni. Az év során drámapedagógiai játékokat is bevezettünk (energiakör, önismereti játékok, bizalomjátékok, szituációs játékok). A csoportszobában a szerepjátékokhoz többféle anyagot, kendőt, kalapot, kellékeket elhelyeztünk, amivel fantáziájuk, képzetük fejlődött.

A sok játék és pozitív megerősítés a kezelhetetlen, agresszív gyermekeket is megszelídítette. A „legnehezebb” gyermek is szeretetre méltó gyermek. Valahol, valaki elrontott valamit, nagyon gyorsan meg kellene találni, hogy mi az és nehézzé teszi a gyermek, a szülő, és a nevelő életét.  Minél több szeretettel fordulunk a gyermek felé annál hamarabb megtaláljuk a hozzá vezető utat. A boldog óvodás és iskolás kort minden gyermek megérdemel. A kellő megértés, tiszteletet pedig minden pedagógust megillet.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...