De mi van a lelki megerősítéssel?

Ma már tudományosan bizonyított dolog, hogy az ember immunrendszerét a lelki tényezők is befolyásolják. Pláne, ha olyan érzékeny teremtményekről beszélünk, mint a gyerekek. Nekik, akik annyira ránk tudnak hangolódni, hogy az olyan érzéseket vagy frusztrációkat is leveszik, amiket mi minden erőnkkel igyekszünk elnyomni, szóval nekik aztán hatványozottan fontos lenne, hogy ne csak a testüket, hanem a lelküket is feltöltsük időről-időre.

Pláne az olyan zűrös időszakokban, mint a szeptemberi iskolakezdés, amikor a szülőknek rengeteg felé kell figyelni (külön órák megszervezése, kismillió dolog befizetése, aláírása, beszerzése, stb.) és elmaradoznak a lusta közös délutáni játékok, a meghitt beszélgetések, a hosszú közös esték. Hiszen beindult a mókuskerék, feküdni kell időben, hogy kelni lehessen időben, hogy teljesíteni lehessen megfelelően.

Pont most kellene nagyon tudatosan odafigyelni, hogy a gyerekek lelki hátizsákja ne ürüljön ki, mert együtt támad a fizikai világ (vírusok, bacilusok) és billen meg a lelki béke (megfelelő mennyiségű és minőségi idő anyával, apával).

Négy gyerekkel a családban, higgyétek el, tudom, milyen nehéz ezt az egyensúlyt megtartani. Sokszor nem is sikerül és nálunk is lebetegszik egy-két gyerek. De mindig törekszem rá, hogy amennyire csak tudom, feltöltsem a képzeletbeli hátizsákjukat. Ezért:

• minden nap úgy alakítom a programot, hogy legalább öt percre kettesben lehessek minden gyerekemmel külön-külön.
• nagyon figyelek rá, hogy sok testi kontaktus alakuljon ki, azaz sokat ölelgetem, simogatom, puszilgatom őket. A legnagyobb fiam kiskamasz már, és még ő is nagyon igényli ezt!
• minden „üresjáratot” kihasználok, hogy beszélgessünk. Az autóban ülve, az esti fürdés alkalmával a kád mellett, vagy ha épp egy-két gyerekkel arra várunk, hogy valamelyik tesó edzésének vége legyen.
• meghallgatom őket. Lehet, hogy ez triviálisan hangzik, de ha teret engedek nekik, hogy kiönthessék azt, ami a szívüket nyomja, hatalmas tehertől szabadítom meg őket. Ítélkezés, véleménynyilvánítás és „majd én megmondom mi a tuti” magatartás nélkül, egyszerűen csak meghallgatom őket.
• bár már majdnem minden gyerekem tud olvasni, ilyenkor néha ők is igénylik, hogy olvassak nekik esti mesét. Ezt sohasem utasítom vissza, mert tudom, milyen fontos kapcsolódási pont ez számára.
• nem csak ők, de én is nagyon szeretem a relax meséket, főleg ilyen zűrös időszakokban, mert annyira jól megnyugtatja és lelazítja őket.
• a hétévégéken mindig játszunk valami közös bajnokságot (sakk, társasjáték, kártya, scrabble, amőba, stb.) vagy együtt főzünk, nagyokat beszélgetünk. Persze az is fontos, hogy egyedül, magukban játszanak, mert ez is a töltődés egyik formája, de tapasztalatom szerint önmagában nem elég.
• végül pedig megpróbálok nagyon empatikus lenni velük. Ha kiakad a fiam azon, hogy reggel korán kell kelni, és suliba kell indulni, akkor nem az az első mondandóm, hogy „ez van ezt kell szeretni”, hanem együttérzek vele, hogy bizony ez nagyon nehéz dolog. Aztán persze elmagyarázom neki miért is van ez, és miért teszi jobban, ha elfogadja. (Bár titkon bízom benne, hogy ha egyszer nagykorában oktatási miniszter lesz, emlékezni fog ezekre a reggelekre és bevezeti a kilenc órai iskolakezdést.) Szóval az együttérzés szerintem önmagában egy nagyon erős fegyver, amit sokszor érdemes bevetni.

Hiszem azt, hogy szülőként sokat tehetünk azért, hogy megerősítsük a gyerekek immunrendszerét, hogy felkészítsük őket az őszi megfázásos időszakra. Ehhez viszont nem csak testi, hanem lelki szinten is tennünk kell. Ami igaz, plusz energiát igényel a szülő részéről, de ha képesek vagyunk hosszú éjszakákon át a lázas gyerek ágya mellett virrasztani, akkor megvan az erő bennünk ahhoz is, hogy a megelőzéshez használjuk fel ezeket az energia-tartalékokat. 

Fotó: doriana_s / FREEIMAGES