A gyereknevelés egyben önnevelés is. Ezt a saját bőrömön azt hiszem, nagyjából a fiam másfél éves kora táján tanultam meg, amikor kiszöktem a konyhába egy kis csokiért, majd neki nem akartam adni belőle, azzal az indokkal, hogy a nassolás egészségtelen... Ez volt az a pillanat, amikor összeállt a kép: csak azt tudom adni neki, ami nekem is van. Hogy a konkrét példánál maradjunk, soha nem fogom tudni rászoktatni az egészséges táplálkozásra akkor, ha én magam közben suttyomban kapkodom be az édességet.

Valami hasonlót állapítottak meg a neves pszichológusok is. Tanácsaik nem kivitelezhetőek egy csapásra, folyamatos fejlődést, tanulást igényelnek, de erre felnőtt korban is minden lehetőségünk megvan. Következzen tehát az útmutató azok számára, akik jó magaviseletű, tisztelettudó, egyszóval jól nevelt gyerekeket szeretnének kiengedni a világba.
 

1. Tölts vele minőségi időt!

Igen, ezt mindenki tudja. De a hétköznapi rohanásban, amikor reggel viszed a suliba, onnan az edzésre, este próbálod elfogadható állapotba hozni a lakást, mellette pedig normális vacsorát főzni a családnak, nem csoda, ha legfeljebb a matekleckéről van időd társalogni vele – és arról se túl szívesen.
Pedig egy rövid, de annál mélyebb beszélgetést mindenki be tud illeszteni a napjába. Kérdezz az élményeiről, hallgasd végig, de ne tarts neki erkölcsi prédikációt! Mesélj esti mesét! Tanuld meg a kedvenc játékát és játszd vele együtt! Beszélgetés közben kifejtő kérdéseket tegyél fel: mi volt a legjobb élménye aznap, mi a legrosszabb, ki volt kedves hozzá, ki undok, stb.

2. Legyél jó példakép!

Minden direkt tanításnál és erkölcsi leckénél többet számít, mit lát a gyerek maga körül. Légy nagylelkű, igazságos, becsületes, türelmes, és biztos lehetsz benne, hogy ezek a jellemvonások az ő személyiségébe is be fognak épülni. Ha hibáztál, ne félj bocsánatot kérni, ha haragszol, kezeld kulturált módon – ezekkel mutatsz példát a gyermeknek arról, hogy ő hogyan viselkedjen hasonló szituációkban.
Tiszteletre is csak úgy tudod nevelni, ha te magad is tisztelsz másokat. Ehhez hozzátartoznak olyan dolgok is, hogy ne a gyerek füle hallatára szidd a férjedet, az anyósodat, a főnöködet és a tanító nénit – sőt, legjobb az lenne, ha megtanulnád nem szidni őket egyáltalán, bár a világ értelemszerűen nem fekete-fehér.

3. Tanítsd önzetlenségre!

Bár a szülők bevallása alapján legtöbbjük nevelési céljai között kiemelt szerepet kap az önzetlenségre való tanítás, az eredmények mégsem feltétlenül igazolják őket. Kezdd fiatal korban: sajnos majdnem minden évben van lehetőség például árvízkárosultakon segíteni, ilyenkor a gyerekkel együtt pakolj össze néhány tárgyat, amit el tudtok küldeni. Meséld el neki, hogy mennyire örülnek majd más gyerekek az ő kinőtt ruháinak, és bátorítsd, hogy a saját játékaiból is ajánljon fel néhány darabot (de ha nem akarja, ne erőltesd!)

Az önzetlenség a mindennapokban is gyakorolható, egyszerű udvariassági formulákkal, az elesett osztálytárs felsegítésével, a tízórai megosztásával. Ne engedd úgy útjára a gyereket reggel, hogy az uzsonnájából ne adjon senkinek (ismertem ilyet...), és ne küldj vele az oviba-iskolába drága játékot, amelyet félteni kell másoktól. Az osztozkodásra egyébként kiváló terep a játszótér, ott már az egész kicsik is megtanulják, hogy nem féltjük egymástól a homokozó lapátot és a rollert, ezt rendszerint a szülők is ügyesen irányítják.
 

4. Tanítsd hálára!

Egy gyereknek tisztában kell lennie azzal, hogy a körülötte élők mennyi jót tesznek vele, és ezt értékelnie kell. A hálára képes emberek egyúttal önzetlenebbek, segítőkészebbek, sőt egészségesebbek és boldogabbak is. Tanítsuk hát meg nekik, hogyan értékeljék mások cselekedeteit!

Mint mindenben, ebben is a példamutatás a legjobb módszer. Ne felejtsd el őszintén megköszönni neki, ha valamiben például a segítségedre volt. De vigyázz, csak a valódi cselekedeteket értékeld! Felesleges különösebben megdicsérni mindennapi feladatok rutinszerű teljesítéséért, ha azonban valamilyen extra dolgot vitt véghez, ne maradjon el az elismerés. Különösen hangsúlyozd ki, hogy számodra mit jelentett a segítsége.

5. Tanítsd meg kitekinteni a világra!

Természetes, hogy a gyereket elsősorban a barátai és az osztálytársai érdeklik, ezzel a felnőttek sincsenek másképp. Fontos azonban tudatosítani bennük, hogy a belső körön kívül is van élet. Foglalkozzanak az osztályba érkezett új gyerekkel éppúgy, mint az általuk nem ismert, de valamilyen szükséget szenvedő emberekkel – akár más országok lakóival is. Beszélgessetek arról, hogy vannak szegény emberek, szegény országok, esetleg beteg gyerekek – senki nem lesz lelki sérült attól, ha ezekkel a dolgokkal tisztába kerül, viszont megtanulja, hogy a világ nem annyiból áll, amennyit maga körül lát.

A gyerekkor feladata, hogy kialakuljon a teljes személyiség. Hiába az iskola és egyéb közösségi terek, erre a folyamatra akkor is a szülői ház van a legnagyobb hatással. Ne foszd meg magad a lehetőségtől, hogy valódi értékes felnőttet tudj formálni a gyerekedből!

Forrás: Making Caring Common Project - Harvard Egyetem
Fotó: Bess-Hamiti / pixabay

betöltés...