A kétségbeesett apuka a Facebookon üzent a többi szülőnek.

"Darabokra hullott a szívem… úgy érzem, a fájdalom széthasítja a lelkemet. Ez a szép, fiatal fiú, Jackson állandóan megvető megjegyzéseket kénytelen elviselni, és olyan mértékű tudatlansággal áll szemben, amilyet én még sosem láttam.
Csúnyának, nyomoréknak és szörnynek csúfolják az iskolában. Az öngyilkosságról beszél… pedig még 8 éves sincs! Azt mondja, nincsenek barátai és mindenki utálja őt.
Nap mint nap támadják az iskolában és abba az irányba taszítják, ahol ilyen rettenetes szavakat kell kimondania.
Kérlek, szánj rá egy percet és képzeld el, mi lenne, ha a te gyerekeddel történne ez. Szánj rá egy percet és beszélj a gyerekeiddel mások speciális igényeiről. Beszélj velük az együttérzésről, és a szeretetről embertársaink iránt.
A betegségének a neve Treacher Collins szindróma. Nézz esetleg utána egy kicsit. Rettenetes műtéten kellett átesnie, és még számos másik vár rá a következő években. Hosszan tudnám folytatni, de mindegy is… kérlek, tanítsd meg minderre a gyerekeidet. Kérlek… oszd meg másokkal is. Senkinek nem szabadna mindezt átélnie."

Az apa posztját pár nap alatt közel 80.000-en osztották meg - azóta több iskolatársa is megkereste Jacksont, hogy barátkozzanak vele és megvédjék őt, sőt: több olyan gyermekkel is kapcsolatba kerültek, akik ugyanebben a betegségben szenvednek és a közelükben laknak. A férfi létrehozott egy postafiókot is, ahová bárki írhat pár kedves sort a kisfiúnak (Jackson Bezzant, PO Box 1563, Idaho Falls ID 83403) - írja a LittleThings.

Forrás: Dan Bezzant / Facebook
 

2008-ban 1000 (ötödikes és hetedikes) gyermeket kérdeztek meg Hajdú-Bihar megyében a témáról, s a kutatás során ijesztő adatok láttak napvilágot: eszerint a gyerekek közel 35%-a kerül kapcsolatba valamilyen formában a zaklatási eseményekkel. A gyerekek 15%-a hetente többször szenvedi el bántalmazást, és 27%-uk vesz részt elkövetőként a zaklatásban.¹

Nagyon fontos lenne, hogy minden szülő elbeszélgessen a témáról gyermekeivel: nem háríthatunk minden felelősséget a tanárokra, mondván, ők tudják megakadályozni a helyzetet. A pedagógus ugyanis nem lehet ott minden ilyen helyzetben, előfordulhat, hogy tudomása sincs a zaklatásról - például ha a bántalmazást elszenvedő a szégyen miatt titkolja a történeteket -, így az ő erőfeszítéseik hiábavalóak, ha a gyerekek otthon nem kapják meg a kellő felvilágosítást, ha nem beszélgetnek velük a szüleik is a témáról, vagy ha nem látnak maguk előtt jó példát.

^1: Buda Mariann: Iskolai erőszak, iskolai zaklatás c. írás, Fordulópont 41 tanulmány adatai szerint.