Amikor konkrétan rákérdeztem, hogy miből jutottál erre a következtetésre? Megdöbbentő volt a válasz:
„Mert nem csinálja, amit mondok, amikor mondom, egyáltalán nem fogad szót!”

Amikor részletesebben is rátérünk a mindennapi szituációkra, kiderül, hogy a szülők:

• leckéztetnek
• kioktatnak
• megmondják, hogy érezzen a gyerkőc
• mit csináljon
• mit ne csináljon …

Nem kérdez, csak beszél, beszél és beszél! A gyerkőcök pedig az évek alatt megtanulnak kikapcsolni, nem figyelni.
Azonban ha azt szeretnéd, hogy figyeljen rád, akkor először neked kell a gyermekedre figyelned. Neked kell meghallgatnod és meghallanod mondandóját.
De ami még ennél is fontosabb: nem minősíteni kell az elhangzottakat, csak egyszerűen figyelni rá. Válaszolni csak akkor kell, ha volt kérdés!
Gondold végig az elmúlt három napodat, hányszor kérdezted meg a gyerkőcödet úgy, hogy kíváncsi voltál a válaszára? Esetleg a véleményére!
Elhangzottak-e a következő kérdések: Mi történt? Miért történt? És te mit csináltál abban a helyzetben? Hogyan oldottad meg? Elégedett voltál a megoldásoddal?
Ne keverjük össze a helyes kérdéseket azzal, amikor már a kérdésben benne van a vádaskodás:
„Miért nem eszed meg már a reggelit! El akarsz késni, mert annyit piszmogsz!”
Tudom, hogy rohanó világunkban egyre kevesebb idő van a kommunikációra. Megértem.
De ha nem teremtünk rá időt, gyermekünk megtanulja, hogy ne figyeljen rád oda, ne figyeljen a felnőttekre, az óvó nénire, a tanító nénire. A problémák csak gyűlnek, gyűlnek. Te pedig egyre türelmetlenebb leszel, és még többet mondod, mondod a magadét, miközben már alig vagy egyáltalán nem figyel rád a gyerkőc.
Tehát, tetszik vagy sem, magadon kell változtatni, ha azt szeretnéd, hogy gyermeked megváltozzon! Hiszen az eddigi taktikád nem vált be :)
Biztosan több időt vesz igénybe, ha valódi kérdésekkel oldod meg a szituációkat.
De amellett, hogy kellemesebb lesz a légkőr közöttetek, megtanulja, hogy elgondolkozzon a cselekedetein, a megoldásokat keresse. És nem az a legfőbb célunk, hogy logikusan gondolkodó, következetes felnőtt váljon a gyerkőcből?
Hidd el, sokkal szívesebben és gyakrabban vállalják a felelősséget a tettükért, ha nem leckéztetést, hanem odafigyelést éreznek.
Vegyünk két konkrét példát:

• „Megint nem mostad meg a fogad!” helyett „Mit kell csinálni, hogy tiszta legyen a fogad?”
• „Már megint nem vigyáztál és eltörted a ceruzákat!” helyett „Szerinted miért tört el a ceruza?”

Természetesen ez sem fog varázsütésre megváltozni!
Sem Te, sem a Gyerkőc!
De türelemmel, kitartással elérheted, hogy ne csak figyeljen rád a gyermeked, de később adjon is a véleményedre :) Sőt, ki is kérje a véleményedet!
Nem az a cél, hogy az évek múlásával távolodjatok egymástól, hanem, hogy közeledjetek. Ennek pedig ez az egyetlen útja! Akkor is, ha nehezebb :)
Sok munkával, kitartással, türelemmel és sok-sok szeretettel minden lehetséges, mert hiszem, hogy:
„KÉPESEK VAGYTOK RÁ! MEG TUDJÁTOK CSINÁLNI!”

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó

Pribránszki Marianna
Viselkedéspedagógus,Tehetséggondozó
Telefon: +36-30/429-5960
E-mail: info@gyerkocokkelsuttogo.hu
Facebook: Gyerkőcökkel Suttogó
Honlap: www.gyerkocokkelsuttogo.hu 

Kép: Jennifer Moo / Flickr