Újszerű kihívás ez a szülők számára manapság, amikor a laptop, a tablet, az okostelefonok és egyéb kütyük mindennapjaink szerves részét képezik. Milyen veszélyt rejtenek ezek az eszközök a gyerekek számára? Hogyan szabjunk határt a gyerekeknek, hogy közben mi magunk - rendszeres kütyü-használók - is hitelesek maradjunk? Hogyan neveljük őket jó felhasználóvá?
 

A veszélyekről:

Egy gyereknek – óvodásnak, kisiskolásnak – rengeteg mozgásra, szabad játékra van szüksége fejlődéséhez, ha azonban képernyő elég kerül, az leülteti, megbénítja őt. Gyakran mesélik túlmozgásos, figyelemproblémákkal küzdő gyerekek szülei, hogy a gyermekük tévé elé kerülve szinte átszellemül. Megnyugszik és a tévé órákra magához láncolja. Semmi más nem képes erre, csak a tévé/videójáték/tablet. Na jó, esetleg a legó…
Az elmondott mesével szemben a képernyőn nézett rajzfilm passzívvá teszi a gyereket, nincs szüksége arra, hogy fejében elképzelje a hallott történetet, hiszen azon nyomban színesen, vibrálón megjelenik a szeme előtt. További veszélyként merül fel, ha a gyerek szülő nélkül néz műsorokat, nem akad lehetősége kérdezni, segítséget kérni a látottak feldolgozásában. Az információ tehát kontroll nélkül érkezik a gyermek felé, legyen szó tévéről vagy internetről.  
 

A hitelességről:

Tisztában vagyunk a veszélyekkel és mégis körülnézünk a mindennapokban: Reggel a tévéből hallgatjuk a híreket, laptopon dolgozunk naphosszat, délután a metrón mobilunkon pötyögünk, este pedig a tableten olvassuk el barátaink üzenetét. A gyermek pedig napi rutinunkat látva joggal szeretne mindennek részesévé válni. Hitelességünk szenvedne csorbát tehát, ha mereven elutasítanánk a gyerekek ilyen irányú igényeit. Akkor tud a felnőtt hiteles maradni, ha ésszerű kereteket szabva a gyerekkel, kamasszal közösen alakít ki szabályokat ezen eszközök használatára vonatkozóan.
 

Megvonásról, mint a nevelés eszközéről:

Fontosnak tartom figyelni arra, hogy egy gyerek naponta mennyi időt tölt tévé, számítógép előtt. Ha esős, hideg napokon hosszabban veszi igénybe a kütyüket, nem kell azonnal kétségbe esni. Ha azonban tartósan változnak szokásai ezzel kapcsolatban, érdemes felfigyelni rá.
Mi célt szolgál az egyik vagy másik készülék előtt való hosszas ücsörgés? Hosszasan játszik vagy barátaival tartja a kapcsolatot?
Hogy mennyi a túl sok, természetesen nehéz megmondani. A szokások tartós változása azonban mindig jelzésértékű, lehet, hogy kellemetlen, rossz élmény érte, valami bántja, ezért menedékül a készülékekhez és távolodik el élő kapcsolataitól. Ha a szülő erre tiltással reagál, elszalasztja a lehetőségét annak, hogy fény derüljön a gyermeket ért valós rossz élményekre. 
Úgy tűnik, ideiglenesen orvosolja a gondot, az okokkal azonban nem foglalkozik. A kütyük megvonása egyébként sem jó nevelési eszköz a mindennapokban. Sok szülő tapasztalja, hogy ideiglenesen célt ért a tévé vagy számítógép megvonásával vagy a telefon elvételével, hosszú távon azonban még inkább felértékeli ezen készülékek jelentőségét. Ideális esetben a kütyük csak másodlagos szerepet töltenek be egy gyerek vagy család életében. Ha azonban a videójáték lesz egy jó jegy vagy házimunkában való besegítés jutalma, azzal elsődleges örömforrássá válhat.    
 

A jó felhasználóvá nevelésről:

Minden szülő számára javaslom, hogy egyszer-egyszer üljön oda a gyermek mellé, ha számítógépes játékkal játszik és - lehetőleg ítéletmentesen - próbálja ki azt. Ez a nyitott, érdeklődő és újdonságokra fogékony hozzáállás képes lehet hosszú távon erősíteni a gyermekkel való kapcsolatot és lehetőséget teremt arra, hogy láthatóvá váljon, milyen célt szolgál a gyermek számára az adott tevékenység. Ez nem csupán a számítógépes játékokra érvényes, de más eszközök használatára is vonatkozik.
Fontos, hogy a szülőnek legyen tudása arról (persze koronként eltérő mértékben), hogy mire használja a gyermek a tévét, számítógépet, mobiltelefont. Legyen jelen a szülő, ha a gyereknek kérdése, aggodalma merül fel a látottakkal kapcsolatban. Természetesen nem kell őt kérdezgetni, faggatni, de megfogalmazott kérdéseit komolyan kell venni.

Fontosnak tartom, hogy ezek a készülékek a család kiegészítő, ne pedig elsődleges meghatározó elemei legyenek a mindennapokban. Ha a tévé nincs bekapcsolva a közösen elfogyasztott vacsorák idején, nagyobb a lehetőség arra, hogy a szülő és gyerek is megosztja napi élményeit. További fontos szempont lehet, hogy a gyerekszobában vagy hálószobában ne legyen tévé és ne is tévé előtt aludjon el rendszeresen a gyerek. Ha ez így van, a beszűrődő zajok jelentősen ronthatják az alvás minőségét.

A mai gyerekek már hihetetlenül jól értenek a készülékek használatához. Ha a szülő képes partnerként kezelni gyermekét ebben a kérdésben és kölcsönösen törekedni arra, hogy minél többet tanuljanak meg egymástól ezekről a készülékekről, már sokat tesz a jó felhasználóvá nevelésért. A gyerekek gyakran technikai értelemben értenek jól ezekhez a gépekhez, a szülők pedig arra a sokféleségre világíthatnak rá, hogy mi mindenre jók ezek az eszközök a játékon túl. Ez a partneri viszony pedig lehetőség teremt arra, hogy a veszélyekről és a biztonságos eszközhasználatról is beszéljenek.

A témáról tovább olvashat az alábbi könyvekben:
- Jan-Uwe Rogge (2008): Kell a gyereknek a korlát
- Vekerdy Tamás (2011): Érzelmi biztonság.

Fotó: www.flickr.com

betöltés...