A szülővé válás folyamata hosszú, kitartó munka eredménye, élethosszon át tartó tudatos és folytonos tanulás. Macerának tűnhet, pedig nem az. Folyamatosan változunk, fejlődünk az életünk során. A napi események, a tapasztalataink, másoktól kapott visszajelzések körvonalazzák önmagunkról alkotott képünket. Mi lenne, ha egy kicsit kevesebb teret kapnának „mások” abban, hogy meghatározd önmagad? Mi lenne, ha Te határoznád meg, hogy milyen szülő vagy? 

Mivel tudatosságod irányítja szülői mivoltodat, átlátható és széleskörű információkra van szükséged, amikből felépítheted szülői szerepedet, tervezhetsz, stratégiát építhetsz, felkészülhetsz egy – egy nehezebb életkori szakaszra.

Mindannyiunk vágya, hogy elmondhassa magáról: Jó anyuka vagyok. Jó apuka vagyok. Gondold át mitől vagy kerek. Mi kell ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ha jóban vagy magaddal és felismered a „zsenialitásodat” - mindenkiben van - könnyedén tudsz jó szülő lenni.

„Nehéz játék az élet, de jó a grafikája” - mondogatja a kamasz fiam. Amikor problémája van kicsit cinikus felhanggal, ha épp sikeres, akkor kicsit öntelten. Mindkét felhanggal hiteles számomra. Céltudatos, következetes, és mindig kész arra, hogy új szempontokat vegyen figyelembe álmai megvalósításához.  Figyelem őt, és tanulok. Anyaságom évei alatt tapasztaltam meg a tudatosságnak azt a szintjét, mely a gyermekeket, a szülőket és az egész családot figyeli és értelmezi.

Ha vezérfonal nélkül élünk és neveljük a gyermekeinket, elég nagy esélyünk van arra, hogy képességeit alacsonyabb szinten kibontakozó fiatalt segítsünk majd a felnőttek világába beilleszkedni. A srácok felnövekedésével üressé válik az életünk, magunkra öltjük a mártír szerepet és elindulunk a XXI. század népbetegsége, a depresszió felé.  Nem javaslom ezt az utat, hisz a grafika lehet színes, mosolygós és kicsit öntelt is.