Ha kommunikációról van szó, gyakran korlátozzuk a kifejezés értelmezését arra, hogyan közöljük minél érthetőbben és világosabban a mondanivalónkat. Ez egy igen csekély része az általunk értelmezett kommunikáció fogalmának, hiszen elég csak a nem-verbális részre gondolni. De most maradjunk a kimondott szavaknál.

A kommunikációban nagyon fontos szerepe van a kérdéseknek, meg merem kockáztatni, hogy fontosabb, mint a kijelentéseknek. A hallgatás a legjobb módszer a másik fél, jelen esetben gyermekünk megismeréséhez: figyelmünk teljesen az övé. Egy bölcs mondás szerint egy szánk van, viszont két fülünk, így messzebbre jutunk, ha kétszer annyit hallgatjuk a másikat, mint amennyit beszélünk hozzá.

Kérdezni könnyű, jól (jót és jókor) kérdezni viszont legtöbbször bizony kihívás. De mitől is jó egy kérdés? Kezdjük az egyszerűbb, a „jót kérdezni” résszel. Definíció szerint a jó kérdés rövid, lényegre törő és félreérthetetlen. Én még hozzátenném, hogy ha lehet, akkor legyen annyira pozitív, amennyire csak a szituáció engedi.

Hmm… és még ez lenne a dolog egyszerűbb része… Azt viszonylag könnyű felismerni, ha egy kérdés rövid, vagy hosszú, ezzel valószínűleg senkinek nincs nehézsége. A lényegre törő és félreérthetetlen viszont már érdekesebb, főleg, ha kicsit kibontjuk. Sokszor kérdezünk megszokásból, ösztönből úgy, hogy nem igazán azt kérdezzük, ami érdekel minket. A legtipikusabb ilyen séma a kérdés, ami „miért”-tel kezdődik.

„Miért van begipszelve a lábad?”, noha igaziból többnyire az érdekel minket „Mi történt a lábaddal?”

„Miért nem figyelsz soha rám?”, pedig valószínűleg inkább az érdekelne minket „Hogyan tudnám elérni, hogy rám figyelj?”

 
Érdemes egyszerre egyetlen kérdést feltenni. Ha többet zúdítunk a gyermek nyakába – még ha egyébként a tárgyuk azonos is – könnyen összezavarhatjuk, hiszen hirtelen nehézzé válhat, hol is kellene kezdenie a válaszadást. Ennek pedig könnyedén az lehet a következménye, hogy inkább csendben marad.

A kérdések nagyban meghatározzák gondolkodásunkat és ezen keresztül döntéseinket, életünket. Amikor felmerül egy kérdés – dilemma vagy döntési helyzet – akkor agyunk, mint egy számítógép megpróbálja megoldani, megválaszolni azt. Ez a folyamat többnyire tudat alatt zajlik, számunkra szinte észrevétlen. Az eredménye viszont meghatározó lehet. Függően attól, hogy egy kérdést hogyan fogalmazunk meg, agyunk más és más eredményt érhet el a megválaszolási/megoldási folyamatban. Ha azt kérdezem magamtól, mi az oka annak, hogy ennyire peches vagyok, akkor agyam megpróbál erre a kérdésre elfogadható válaszokat találni. És ezzel el is indul egy spirál, hiszen minél több okot találok arra, hogy peches vagyok, annál inkább elfogadható számomra az állapot, annál inkább azt fogom észrevenni, amikor valami szerencsétlen dolog történik velem. Ez tovább erősíti az állapotot.

Ha ugyanebben a helyzetben azt kérdezem magamtól, hogy mit tehetnék, hogy szerencsés legyek, akkor agyam erre fog válaszokat keresni. Erre adott válaszok hatása viszont egészen más lesz, mint az előző esetben. Ez jelenti azt, hogy próbáljunk minél pozitívabb kérdéseket feltenni gyermekünk számára, hogy gondolkodásába ez épülhessen be és a pozitív dolgokra keressen kreatív válaszokat.

Ne feledjük, hogy a kérdés legtöbbször választ kíván. Ha kérdezünk, akkor azzal feladatot adunk a gyermeknek. Ez sokszor jó, hiszen megtornáztathatjuk szürke állományát, viszont könnyen számonkérésbe is átcsaphat, ha amúgy egy kijelentés helyett kérdezünk.

Kérdezzünk úgy, hogy abból olyan tapasztalatokat merítsen, amelyek megerősítik saját értékeiben!

Jó kérdezősködést!