Családi karácsony - játékkal

Nem tudom, mi tehetné a karácsonyt karácsonyiabbá attól, hogy a család együtt van. Méghozzá örömből. Tehát nem elég az, hogy egy fedél alá sereglik össze mindenki, nem árt, ha valamilyen társas kapcsolatot is tudunk prezentálni. Méghozzá olyat, ami élményt jelent.

A karácsony ugyanis a meghittségről, bensőségességről szól, ennek alapvető feltétele a családi együttlét. De a bensőségességhez az is kell, hogy valami különleges is legyen a családtagok között - különben ennyi erővel egy pályaudvari váróban összeverődött vadidegenekkel is ugyanazt az élményt kapnám. Vagyis a hangsúly az élményen van.

Családi élményt karácsonykor bármi biztosíthat, ami

• közösen végezhető
• segíti a többiek jobb megismerését
• együttműködést feltételez.

Az az igazság, hogy a közös karácsonyi mozi - a reklámokkal ellentétben - nem igazán szolgálja ezt a célt. Mert együtt vagyunk ugyan, még talán bizonyos jó filmek esetén minőségi időtöltésnek is lehetne nevezni, azonban 3 nagyon fontos kritériumnak biztosan nem tesz eleget:

1. nem ismerem meg általa a többieket jobban és/vagy  más szemszögből
2. nem kell hozzá együttműködés (azt, hogy megegyezéses alapon mindenki csendben marad, hogy más is hallja a filmet, az nem számít ide)
3. nem szükséges hozzá semmilyen aktivitás - sem testi, sem szellemi, az érzelmiről meg már ne is beszéljünk... (még akkor sem, ha szirupos filmet néztünk. Az egymás iránt érzett érzelmeinken ez egy szikrányit sem változtat, hacsak azt nem veszem, hogy a pasik valószínűleg hangoztatni fogják, hogy ők ettől hánynak, a nők meg emiatt érzéketlennek fogják nevezni őket. Ennyit az érzelmi hatásról.)

Mit lehet karácsonykor közösen csinálni?

Lehet persze beszélgetni, de azért vegyük figyelembe, hogy ilyenkor több, minimum kettő, de inkább három generáció szokott összejönni. Elég nehéz olyan beszédtémát találni, ami minden korosztálynak egyformán érdekes és szórakoztató.
Ezért kézenfekvő a válasz: játsszunk!

Jó, de mit?

Bármit, amit az egész család, tehát mindenki játszhat!
Például:

• kártyajátékok - itt nagy előnnyel indulnak a nagyszülők, akik valószínűleg emlékeznek még olyan régebbi játékokra, amelyek ma már kevésbé divatosak, ellenben nagyon jókat lehet velük szórakozni. Ilyen pl. a kanaszta, a römi, vagy éppen a snapszer, ulti is. Meglepődnél rajta, hogy az ulti játékszabályait is milyen hamar megérti egy 8 év körüli gyerek is. A kártyajátékok sokféle készséget, képességet fejlesztenek: a logikus gondolkodást, a stratégiai gondolkodást, az együttműködési készséget, interperszonális intelligenciát, analizáló és szintetizáló képességet, valamint a szabályok szerinti működés és kreatív gondolkodás képességét. Több körös játékok során akár a taktikai képességek is előkerülhetnek. Ezen készségek zömére a pénzügyi tervek készítésekor, vagyis a célmegvalósítás első szakaszában nagy szüksége lesz a gyereknek.
• társasjátékok - hasonló jókat lehet elmondani ezekről is, mint a kártyajátékokról, hiszen tulajdonképpen a kártyajátékok is társasjátékok, csak nem táblán játsszák őket.
• Activity-típusú (kitalálós) játékok - ezekből a társasjátékok között is előfordul nem kevés, de ha jobban belegondolsz a mindenféle eszköz nélkül játszható "Amerikából jöttem, mesterségem címere..." játék is ez a kategória. Ezek azért nagyon jók, mert gyors gondolkodásra késztetnek, és sokkal szabadabb teret engednek a szabad asszociációknak, képzettársításoknak és így a kreatív gondolkodásnak, mint a szabályjátékok fentebb már említett fajtái.
• fekete-fehér, igen-nem - gyanítható, hogy ezt a játékot is sokan ismerik, csak már nagyon régen játszotta bárki is. A lényeg, hogy mindenféle kérdéseket kap a játékos, amire úgy kell válaszolnia, hogy fekete, fehér, igen, vagy nem. Figyelem, könnyűnek tűnik, de egy idő után laposodik a koncentráció, és nagyon könnyen belekezd az ember fia/lánya egy normál, beszélt nyelvi válaszba, amelynek semmi köze sem a fehérhez, sem a feketéhez, sem az igenhez, sem a nemhez. Ez kifejezetten a koncentrációs, azaz a fókuszáló képességünket trenírozza.
• sztori gyártó - ez saját fejlesztés, de nálunk nagyon bevált. :) Szavakat írunk cetlikre. Mindegy, milyet, az a lényeg, hogy sok legyen, és ne legyen közük egymáshoz. Minden cetlire egy szó kerülhet csak. Aztán eldöntjük, hogy hány szót, azaz cetlit lehet majd versenyzőnként húzni. (Nálunk általában 5 szokott lenni.) Mindenki kihúz ennek megfelelő mennyiségű cetlit, azt jól megnézi, és nem mutatja meg senkinek. Aztán mindenki kap 5 percet, hogy a kihúzott szavakból maximum 10 mondatban egy kerek, egész történetet gyártson. Az idő lejárta után lehet előadni a sztorikat - és dőlni a röhögéstől. Nem baj, ha nem valószerű a történet, mert nem ez a cél: a cél az, hogy a kifejező készséget (egyértelmű fogalmazás képessége), a logikai képességeket (ok-okozati összefüggések, logikus sorrend) és a kreativitást tegyük próbára. (Ha dől a nevetéstől az egész család, akkor jó munkát végeztünk, mert a kreativitás egyik formája a humor. De ugyanezt mondhatom el, ha a közönség katarzis élményt él át, mert a kreativitás másik formája a művészeti alkotás. És ha lesz néhány embernek „AHA”-élménye, akkor is ez a helyzet, mert a nagy felismerések is kreatív gondolkodás eredményei.) A feladatot azzal is lehet nehezíteni, hogy nem csak a cetliket húzzák ki a résztvevők, hanem azt is, hogy milyen stílusban kell megírni a történetet. Lehet pl. távirati stílus, romantikus regény, vagy éppen hirdetés a választott. Egy biztos, nagyon jó paródiák születhetnek így.

Általában játéktípusokat ajánlottam, amelyeken belül sokféle játék található. Ezért úgy gondolom, ha erről az "étlapról" válogatsz, karácsony minden estéjére jut majd játék, és vele pénzügyi intelligenciafejlesztés bőven. Az egész családnak.

Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

betöltés...