A viselkedészavarok nemcsak a családnak jelentenek komoly pszichés terhet, hanem a gyermekek is szenvednek a környezet folyamatos negatív visszajelzéseitől. A témát a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet szakembereinek, Dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta és gyermekterapeuta, valamint Higi Vera pszichológus segítségével jártuk körbe.

Az ADHD tünetei már 5 éves kor előtt jelentkeznek. Sokszor az anyák már a terhességet is úgy jellemzik, hogy ”soha nem pihent a baba a hasamban, állandóan boxolt, rúgkapált.” A későbbi tünetek során is jellemző a fokozott mozgásigény, csecsemőkorban nyugtalanság, alvászavarok jelentkezhetnek, a babákat nehezen lehet megnyugtatni, sokat sírnak, keveset alszanak, ezért számtalan álmatlan éjszakát okoznak szüleiknek. 2-3 éves korba érve a környezet azt tapasztalja, hogy gyermeket egy percre sem lehet magára hagyni, mert örökmozgó, mindennek nekimegy, állandó veszélyes helyzeteket teremt maga körül, emellett nem eszik és nem alszik eleget.

Óvodás korba lépve megmarad a hiperaktivitás, de mellette beilleszkedési problémák is megjelennek, ezért agresszív cselekedetek miatt gyakran kerül perifériára a gyermek. Később az iskolaérettségi vizsgálatoknál a koncentráció és a teljesítmény zavara tűnik elő. Általában az első iskolai évben kerül sor a diagnózis felállítására, mivel a gyermekek képtelenek az órai munkán részt venni, bekiabálnak, felugrálnak, zavarják a többieket a munkában.

A zavar mérséklődik serdülőkorban, de a figyelmetlenség, a kontroll hiánya a magatartásban, illetve az impulzív cselekedetek megmaradnak. Az iskolai megfelelés gyenge, sokszor a negatív énképük miatt deviáns csoportokhoz szegődnek és súlyos esetben, felnőttkorban antiszociális magatartás fejlődhet ki, illetve társadalmi beilleszkedési zavarok is megjelenhetnek.

A figyelemhiány az ADHD egyik legmarkánsabb tünete, vagyis a gyermek nem tud sokáig egy dologgal foglalkozni, nehéz számára a koncentrált figyelem megtartása. Sokszor úgy tűnik, hogy nem figyel arra, amit mondunk neki, nem követi az instrukciókat. A házi feladatokat nem tudja megoldani, képtelen megszervezni a feladatokat, ezért inkább elkerüli azt a helyzetet, ami mentális erőfeszítést jelent, mivel nem bízik magában. Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét, gyakran elfelejti a feladatait, mindent elveszít, nem tud vigyázni a tárgyaira.

Az impluzív, hiperaktív tünetcsoportba izgő-mozgó, állandóan mozgásban lévő gyermekek tartoznak, akiket egy percre sem lehet leállítani.  Egyfolytában jár a kezük-lábuk, az órán felpattannak, nem tudnak végig ülni 45 percet. Belebeszélnek mások mondataiba, bekiabálnak az órán a tanár szavaiba. Gyakran folyamatosan beszélnek, nem lehet őket leállítani, ezért családjuk mellett társaik és pedagógusaik is nehezen tolerálhatják viselkedésüket.

Dr. Süli Ágota hangsúlyozza, hogy a gyermekpszichiátriában a jövő egyik nagy kihívása az ADHD, hiszen számuk egyre nő. „Súlyos esetben gyógyszeres kezelés válhat szükségessé, általában azonban pszichológus és gyógypedagógus összehangolt munkája is jelentősen mérsékelheti a tüneteket” – fejti ki a gyermekterapeuta szakember.

A viselkedészavarok kialakulását számos csoporton, többek között IVF (in vitro fertilizáció, lombik) kezelésben részt vett páciensek gyermekeinél is vizsgálták. Higi Vera szerint az IVF kezelés és a viselkedészavar közötti kapcsolatot vizsgáló kutatások eredményei ellentmondásosak, ezért további vizsgálatok lennének szükségesek. „A viselkedészavarok kialakulásának megelőzésében fontos a keretek tartása, vagyis például egy megszokott bioritmus biztosítása csecsemőkorban, és a későbbiek folyamán is. A kutatások szerint a sok éven át gyermekért küzdő szülők esetében felmerülhet, hogy nehezebben húzzák meg a határt a gyermekük számára. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen sokan olyan hosszú ideig vágytak arra, hogy szülővé váljanak, hogy talán még jobban igyekeznek mindent megadni gyermekük számára, és nehezebben mondanak nemet a kéréseikre. Ezért is fontos a meddőséggel küzdő párok pszichés felkészítése is, hiszen számos olyan harcot kell megvívniuk a gyermekük megfoganásáért, ami a természetes úton szülővé váló párok előtt ismeretlen” - tudhatjuk meg Higi Vera pszichológustól.