Mégis kinek a gyereke? - több nézőpontból
Hogyan látta az esetet az ügy többi résztvevője?
Az anyuka írása itt olvasható.
2010.
Szakértő szerint az akkori környezetben (2010 őszén) veszélyeztetettek voltak a gyermekek, a szakértő a szülők életmódjának változásában látta a megoldást.
A nagyszülők nagyon lesújtó véleményt alkottak a házaspárról a gyámhatóságnak. Ápolatlannak, piszkosnak látták a fiatalokat is, a környezetüket is, szerintük Betti még főzni sem tudott. A hivatal a gyerekeket is elhanyagoltnak látta, akiket még fürdetni sem szoktak, állítólag csak törlőkendővel törölték a kicsik kezét. Lakóhelyük, a tanya olyan büdös volt, hogy nyáron már nem nagyon mentek be.
A nagypapa elmebetegség kialakulására, konkrétan skizofréniára gyanakodott, szerinte a lányán ennek tünetei jelentkeztek. Lánya, Betti a tanulmányai eredményeit drasztikusan lerontotta, családi kapcsolatait lerombolta, személyes higiéniáját szinte elviselhetetlen mértékben elhanyagolta. Állítása szerint a présházban a lányát hallomások, látomások gyötörték, napokig nem is tudott magáról, étlen-szomjan kóborolt az erdőben, miközben első babáját várta. Ekkor a hatóság megtiltotta, hogy a születendő babát ebbe a házba vigyék majd haza. A nagypapa szerint a lánya ezt zaklatásnak tekintette, amit úgy próbáltak kivédeni, hogy „ámokfutást rendeztek” a férjjel, akin dührohamok törtek ki, többször bánotta várandós feleségét. A nagypapa úgy véli, hogy a fiatalok, gyermekeik visszaszerzése után, el akarják hagyni az Európai Unió területét.
Egy egyetemi iskolatárs véleménye szerint a férj mindent megtett azért, hogy úriemberhez illő módon jelenjen meg az egyetemi előadásokon, sosem volt ápolatlan, mosdatlan. Ő volt a baráti társaság mozgatórugója, humoráért és szava járásáért nagyon szerették őt. Az élet dolgai - különösen az élet értelme - különösen foglalkoztatták a fiatal férjet. A feleséget ez a barát később ismerte meg. Szentbékkállai és öttömösi látogatásai során mindig jókedvűnek és bizakodónak látta a hölgyet, aki leleményes volt, minden problémára talált megoldást, ügyesen tevékenykedett a konyhában is.
A védőnő megállapítása szerint a szülők a gyerekeket rendszeresen vitték orvoshoz, betegek még nem voltak, oltásaikat megkapták, fejlődésük koruknak megfelelő volt. A család ápoltsága, ruházata, mindig elhanyagolt volt... tanyájuk állapota lakhatásra megfelelő lett volna, de 2010. őszére lehetetlen állapot alakult ki.
A gyermekjóléti szolgálat szerint a szülőknek életvezetési tanácsokra, segítségre volt szükségük.
2011.
Pszichiáter és elmegyógyász véleménye szerint az anyuka, Betti tudata tiszta és éber, személyisége érett, semmilyen kóros működés jele nem tapasztalható nála.
A fiatalok új lakóhelyükön felvették a kapcsolatot a családgondozóval, akit tájékoztattak történetükről. A családgondozó látogatást tett a otthonukban, ahol a váratlan megjelenés dacára is rend és tisztaság uralkodott, a kertet is gondozzák, és a szülők megjelenése is rendezett, az anyuka főztje is kifogástalan. Jelenlegi körülményeik, a fiatalok lakása, öltözködése alapján az önkormányzat is arra a megállapításra jutott, hogy a gyermekek itt elhelyezhetők lennének.
Az apai nagymama tájékoztatta a gyámhivatalt nemrég, hogy fia idegállapota, mentalitása megfelelő, anyagilag és lelkileg támogatja őket. Felelősséget vállal, hogy több probléma nem lesz szülői viselkedésükben... Fia egész életében egészséges volt, az öttömösi körülmények tették beteggé, de már elindultak egy megfelelő úton.
Most már hiba lenne megfosztani a fiatalokat a gyerekeiktől, akiket eddig is nagy szeretetben neveltek. Csupán egy gyerekes, kamaszos álomképpel éltek, szemben a világgal, amibe belebuktak... Most, végre rájöttek a fiatalok, vége az ábrándnak.
Eközben az illetékes gyámhivatal megállapította, hogy a szülőknél jelenleg a gyermeknevelés feltételei nem biztosítottak, gyermekeikről felelősséggel gondoskodni nem tudnak. Bár most együttműködőnek tűnnek a szülők, a hivatal nincs arról meggyőződve, hogy a fiatalokban már valóban tudatosult volna, hogy korábbi hozzáállásuk helytelen volt.
(Az édesanya észrevételei alapján javítva. Szerk.)
A cikksorozat további részei:
Mégis kinek a gyereke?
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 1. rész
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 2. rész
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 3. rész
Mégis kinek a gyereke? - szakértői szemmel - 4. rész
Mégis kinek a gyereke? - a Nagymama története
Mégis kinek a gyereke? - az Apuka írása
Családinet hozzászólások:
Először is, számomra az derült ki, hogy a szülők végig együttműködtek a hatóságokkal.
Ha pedig a lakhatásra gondolnak, mindenki úgy él, ahogy nekik tetszik. A gyerekek példásan voltak nevelve, foglalkoztak velük.
A szülők most eget-földet megmozgatnak a gyermekeikért - hát nem ezt tenné bármelyik józan gondokodású szülő??
Kit büntet a hatóság? A szülőket? A gyerekeket? Mindannyian bőven szenvedtek már eleget.
Ezek az emberek nem bűnözők!!! Egy család, akik szét lettek szakítva!
Egy sztár ügyvéd vagy egy emberi jogokért harcoló társaság igazán felkarolhatná az ügyet.
Véleményem szerint az olyan "beismerő" mondatok is csak azért hangoztak el, hogy a másságukat elfogadni képtelen emberek lássák a pozitív hozzáállásukat, ez nem azt jelenti, hogy tovább akarták volna passzolni a gyermekeiket vagy egy percig is kísérleteni akartak volna rajtuk.
Nagyon bátor lépés csak egymásra számítva egy olyan nomád életbe belevágni, mint amit ezt a két fiatal megvalósított saját erőből.
Mozgassatok meg mindent, ombucmant, miniszterelnököt, köztársasági elnököt, tévé és rádiócsatornákat. A TI gyerekeitek!
Személy szerint engem gyakran felháborít az "illetékes" hivatalok közömbössége, hozzáállása. Egymásra mutogatnak, vagy "lélektelenül", elhamarkodottan intézkednek, vagy nem.
Sajnos olvasva a hozzászólásokat, én sem vagyok meggyőződve arról, hogy a picik már visszakerülhetnének a szülőkhöz, de teljes távoltartásuk véglegesítené azt a helyzetet, hogy ismét olyan helyzetbe hozzák magukat, hogy alkalmatlanná váljanak gyermekeik nevelésére.
Kedves Apuka!
Levelét olvasva erős kétségeket ébreszt bennem. Magam ugyan nem vagyok vallásos, ám tisztelem azokat kik úgyis élnek, ahogy hitük, vallásuk előírja számukra. Utalása, hivatkozása Istenre, rendben. Ám hol volt Ön és az anyuka, amikor ebbe a helyzetbe kerültek? Mert ELSŐSORBAN a szülők felelőssége a kis életekről való gondoskodás. Nem kell palota, lehet egyszerű körülmények között is biztosítani a gyermekek egészséges fejlődését.
Azt meg , hogy az anyai nagyszülők látták úgy,hogy magukhoz kell venniük a kicsiket biztonságuk érdekében, ismét csak megerősít abban, hogy nagyon ingatag még az a talaj, amire építenének. Ebben a helyzetben nem lehet úgy gondolkodni, hogy most már visszajöhetnek a gyerekek, mert már hiányoznak.
A gyermek nem játék, amit megúnunk, majd újra elővesszük!
A nagyszülőknek - mindkét részről! -azt tanácsolom, hogy ne egymással marakodjanak, a leg és legfontosabb dolog most gyermekeik és FŐLEG unokáik jövője!!! Ebben fogjanak össze, a hivatalok meg TEGYÉK tisztességesen, lelkiismeretesen feladatukat!!!!!
Szeretnék majd tudni a későbbi fejleményekről, tisztelettel, bíztatással egy nagymama, aki saját morális felelősségének, kötelességének élve támasza gyermekének és ezáltal imádott unokáinak is.
"a hivatal nincs arról meggyőződve, hogy a fiatalokban már valóban tudatosult volna, hogy korábbi hozzáállásuk helytelen volt." - ez mit jelent pontosan?
Nem a gyámhivatl alkototta azt a lesújtó véleményt, amit a cikk eleje idéz, hanem ezt az anyai nagyszülők nyilatkozták a gyámhivatalnak, aki ezt csak jegyzőkönyvezte. A gyámhivatal a lakóhelyünkön nem is járt, hiszen a gyámhivatal szerepe az ügy rendezésében alapvetően "adatgyűjtő és értékelő funkció". Azaz kikérdezi a feleket, védőnőt, gyermekjólétet és ezt követően alkot véleményt határozatában, terepmunkát nem végez. Ez itt fontos. Nem mindegy ki alkotja a fenti véleményt és nem akarjuk a gyámhivatalt ezzel vádolni. Neki lényegi hibája inkább az, hogy nem tudja, szerintünk, megfelelően értékelni a sok különböző információt.
A másik lényegi hiba, ami a cikk végén az illetékességről van. Végig ugyanaz a mórahalmi hatóság (illetve annak felettese a Csongrád megyei) jár el, mert ott kezdődött az ügy. Az illetékesség oda rögzült, noha a gyerekek és nagyszülők Budapesten, mi pedig Erdőkertesen lakunk.
Ezenkívül apróság, de szerintem fontos lehet a tárgyilagos értékeléshez, hogy az öttömösi gyermekjólétis szerint a gyerekeket nagy szeretetben neveltük (túlzottan is).
Másrészt, Erdőkertesen már 3 környezettanulmány, 3 különböző személytől származó értékelés mondott megfelelőséfet ránk.
Betti
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: