Napjainkban a nök kissé óvatosabban vállalnak gyermeket, mint tegyük azt  húsz évvel  ezelött. Nem számít ritkaságnak, hogy egyesek a harmincas éveik elején szánják rá magukat a szülésre. Ennek bizonyára egyénenként változó tényezöi vannak,de általában az érvek között mindenkinél ott szerepel a karrierépítés, a már jól bevállt életformától megvállás félelme és számtalan  kisebb nagyobb ok,amiért a mai nök igyekszenek ezt az idöpontot kissé elodázni az életükben. Talán mindannyiuk érve elég nyomós oknak számít, hiszen gondolom nem is maga a terhesség és a szülés folyamata tartja vissza öket az elhatározástól, hogy anyákká válljanak, hanem az, hogy ki fog vigyázni a gyerekre, ha ö pár hónap múlva vissza szeretne térni a munkájához. Természtesen sokak számára kézenfekvö megoldás a nagymama, vagy a bölcsöde, de ez utóbbi sajnos nem mindenki számára megfelelö, mármint a nyitvatartási idö és sok esetben az anyagi oldala sem. A harmadik lehetöség  az úgynevezett bébiszitter, ami szintén nem mindenki számára elérhetö és megfizethetö.

   A minap olvastam egy német napilapban, hogy Berlinben megnyílt egy egészen különleges óvoda. Úgy gondoltam megéri felkeresni ezt az intézményt, hogy valójában mitöl is lehet egy óvoda különleges? Számomra  azért is érdekes volt a hír, mert a középsö lányom érettségi szakdolgozatára mi is egy ilyen óvoda müködését álmodtuk meg és írtuk le egy vállakozói terv keretein belül.  Még ma is emlékszem, hogy az ötlet nagy tetszést aratott a tervet elbírálók körében is, de azt megjegyezték, hogy egy ilyen intézmény csak is nagy városokban müködhet  nyereségesen. Húzott tehát a kíváncsiság, hogy milyen a valóságban ez az óvoda, amit én egyszer már megálmodtam.

   Nagy szerencsém volt, hogy teljesen váratlanul betoppanva az intézmény vezetöje és egyben tulajdonosa pár perc várakozási idö után tudott rám idöt szakítani és válaszolgatni a kédéseimre, na és természetesen végigvezetett a gyönyörü termeken, amelyekben már javában folyt az élet. Az épület alsó szintjében négy tágas helyiség van,melyeknek falait szép élénk színekre festették  a második felében egy konyha üzemel, összekötve az ebédlövel. Az emeleti rész sok-sok apró kis helyiségböl áll, melynek mindegyikében ott díszeleg egy kiságy és egy kislámpa az éjjeli szekrényen. A hosszú folyosó végében egy tágas fürdöszoba, négy kicsi káddal és pelenkázó asztallal együtt. Még minden új és gyönyörü , mint az az irodahelyiség is, ahová a fiatal hölgy leültet. Elmeséltem neki az én kis történetemet és azt, hogy föleg arra lennék kíváncsi, hogy hogyan született meg benne az ötlet, mi vezette a megvalósításhoz és hogy pár hónapos müködés után hogyan látja az óvoda jövöjét?

Anita mosolygósan és megfontoltan kezdte el mondanivalóját : - Az elhatározás természetesen abból a megfontolásból született, hogy a férjem és az én kapcsolatom elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy gyermeket vállaljunk. Igen ám, de mindketten olyan munkában dolgoztunk, ahol nem volt stabil munkaidö és sokszor elöfordult, hogy a férjem üzleti  tárgyalásai, vacsorái a késö éjszakába nyúlottak, s az is gyakran elöfordult, hogy engem is magával vitt, és bizony nem egyszer az üzleti útjaira is elkísérhettem öt. Tudtuk jól, hogy a gyermekünk érkezésével minderröl le kell majd  mondanunk, mert a közelünkben nem élt sem nagymama, sem nagynéni aki ki tudott volna segíteni az ilyen esetekben. Körüljártam a lakóhelyünkhöz közeli óvodákat is, hogy érdeklödjem affelöl, milyen nyitvatartás szerint müködnek. Nagy megdöbbenésemre  az öt óvoda közül csak egyetlen egyet találtam, ahol egész napos ellátásban részesítik az odajáró gyerekeket. A többi intézmény egy – két  órás déli ebédszünet megszakításával müködött. Nem csoda, hogy az egésznapos óvodába, már a gyermek megszületése elött fel kellett iratkozni. Hosszú éjszakákon azon töprengtem mi lehetne a megoldás és biztos voltam abban, hogy rajtam kívül még sok-sok kismama jár hasonló cipöben. A férjem aztán egyhetes szolgálati útra utazott.  Én pedig az egyedül töltött estéken megterveztem álmaim óvodáját. Természetesen nem csak a nappalokra, de az éjszakákra vonatkozóan is, hiszen semmi képp sem szerettem volna kihagyni a férjemmel  együtt töltött esti programokat ezután sem.  Természetesen itt nem a hét minden napjáról volt szó, hanem csak heti egy-egy  alkalomról. Elöször megterveztem azt, hogy a kicsiket körülbelül három hónapos kortól rá lehet bízni pár órára valakire, tehát ettöl a kortól lehessen bölcsibe hozni a gyereket. Ennek megfelelöen terveztem meg a termeket, ahol a különbözö korú gyermekeket ellátjuk . Az elsö csoportban három hónapos kortól egy éves korig, a második egytöl három évesig és a harmadik pedig háromtól egészen az iskoláskorig. Az emeleti részt pedig gyermekszállóként müködtetjük. Ez annyit jelent, hogy egy-két éjszakára elvállaljuk azon szülök gyermekeit, akiknek olyan elfoglaltságuk van, hogy éjjel nem tudják ellátni a kicsiket. Természetesen saját konyhát vezetünk, ahol  szakember állítja össze a vitamíndús és tápláló ételeket. Ezen kívül van telefonos orvosi szolgálatunk is, hogy ha a nap bármely órájában valamilyen egészségügyi gond adódna az orvosunk tíz perc alatt ideér.

-Nagyon tetszik nekem ez az egész. Azt szeretném azonban még megtudni, hogy pár hónap után, hogyan látja ennek az intézménynek a jövöjét?

-A kezdetekkel nagyon elégedettek vagyunk, hiszen a szülök visszajelzései nagyon pozitívak. A múlt hétvégén pedig már a szállóban is teltház volt. A legközelebbi tervek között az szerepel, hogy pár órás felügyeletet is vállalni fogunk. Ez annyit jelent, hogy ha az anyuka gyermek nélkül szeretne bevásárolni,  fodrászhoz, kozmetikushoz,  vagy éppen orvoshoz menni itthagyhatja csemetéjét. Szeretnénk ezen felül a rendszeresen járó gyerekeknek szakköröket biztosítani, ahol szakemberek foglalkoznának velük heti négy öt órában. Gondolok itt rajz, torna,ének, hogy a gyermekek képességeit fejlesszük, természetesen itt már a nagycsoportos óvodásokra gondolok.A távlati tervek között pedig egy játszóház építése szerepel, de ez még most csak igazán a gondolat szintjén van terveinkben.

-Végül arra kérem mondja el még, hogy ön személy és szülö szerint hogyan értékeli ezt az intézményt.

 -A kislányom hat hónapos és természtesen ö is itt bölcsödés. Úgy látom, hogy mindkettönk részéröl nagy a megelégedés, hiszen így meg tudom öt óvni a sztresszes helyzetektöl, mert például, ha napközben valami elintézni valóm akad jól tudom, hogy biztos kezekben van. Volt már rá példa, hogy az éjszakára is bennhagytuk. Véleményem szerint ez egy biztosabb közeg a gyermek számára, mintha egy vadidegenre bízzuk akár a saját otthonunkban is. Az épület folyosóján mindenki számára hozzáférhetö az árlista és a szolgáltatásaink szinte órákra lebontva, tehát bárki eldöntheti, hogy az intézmény mennyire felel meg a pénztárcájának és az elvárásainak.

   Sok sikert kívánva elköszöntem Anitától és a hazafelé úton magamban összevetettem az általunk megtervezett és a már a valóságban is müködö intézményt és meg kell mondjam a kettö nem sokban kölönbözött egymástól.  Természetesen a látottak és hallottak ellenére tisztában vagyok azzal, hogy a gyermekek számára még egy ilyen intézménnyel sem lehet pótolni az édesanya, a szülök és a család szeretetét. Az érem másik oldala pedig azt mutatja, hogy a világ mai fejlödése szinte megkövetel egy ilyen  korszerü intézményt.Azon vállalkozók, akik most gondolkodnak vajon mibe is fektessék pénzüket talán számukra ezen intézmény megtervezése nem is lenne olyan rossz ötlet. A legnagyobb városokban szerintem biztosan nagy népszerüségre tennének szert és teltházzal müködnének.

Talán erre szokták azt mondani, hogy a labda el van vetve, ha valaki eléri és belerúg annak sok sikert és szerencsét kívánok hozzá. Annyit azért még anyuka és nagymamaként hozzátennék, hogy az én számításaim szerint milliókat nem termelne ez a befektetés, de talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy gyermekeink egészséges, kiegyensúlyozott fejlödéséhez a szülök mai életvitele mellett bizony nagyon is szükség lenne egy ilyen különleges óvodára. Aki vállalja a feladatot nyugodtan megkereshet van még néhány ötletem a tervvel kapcsolatban.