Természetesen sosem a gyerek a „javított kiadás”, az mindig egyedi és megismételhetetlen, és értelmetlen hasonlítani az előzőkhöz vagy az utána születendőkhöz. Mi magunk, tudunk-e önmagunk javított kiadása lenni a második vagy a sokadik gyereknél?

Kevés ember van olyan, aki nem gondolkodik el valami cselekvéssor után, hogyan csinálhatta volna jobban. Ha egynél több gyerekünk van, akkor esélyünk is, hogy kipróbáljuk, tényleg képesek vagyunk-e jobban csinálni, ha már csináltuk legalább egyszer.

Hol van esélyünk változtatni?

Terhesség

Bár nem biztos, hogy mindenben ugyanolyan lesz, mint az előző, talán itt a legkönnyebb bölcs mosollyal javítani, elkerülni a kereskedelem által állított csapdákat, ami felesleges kiadásokra ösztönöz, és biztos kézzel nyúlni olyasmik után, amik talán hiányoztak a múltkor. Magabiztosabb hozzáállással könnyebb leküzdeni a terhességgel járó tájékozódó terepfutást a laborra járástól a terheskönyvi bejegyzéseken át az anyasági ellátások igényléséig. Végülis az alapdolgok szerencsés esetben ugyanolyanok lesznek, és pár kockázat is visszatér – mennyivel könnyebb másodjára rendben tartani a vércukorszintünket például, ha az a fránya terhességi cukorbaj megint nem kerül el bennünket, amire sajnos erős a statisztikai valószínűség.

Szülés és gyermekágy

Eddigre bizonyára szegényebbek leszünk egy rakás illúzióval, de ne sajnáljuk őket, és erőltetni sem érdemes – ha az első alkalommal teljesen felesleges volt a gyertyafény, a masszírozás vagy a zene, vagy lehetetlen volt ilyesmik közepette szülni, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, a végeredmény szempontjából ezek sokadrangú dolgok. Másodjára vagy sokadjára már nyugodtan ballagunk be az ismert egészségügyi intézménybe, vagy ha tehetjük, messzire kerüljük az első esetben kellemetlen élményeket okozó kórházat vagy szülészorvost. De ami a legfontosabb, talán kicsit jobban tisztában vagyunk saját magunkkal, hogyan fogunk viselkedni a fájások alatt, mi esik valójában jól vagy rosszul, bevált-e az apás szülés vagy valamilyen, talán az általánostól eltérő szülési póz.

És talán jobban felkészülünk a váratlan, nem kiszámítható fordulatokra – a korán érkező babára, a sürgősségi császármetszésre, valami kellemetlen utóhatásra, vagy akár arra, hogy első szülésünk tizenkét órája után a második baba két óra alatt cakkpakk a világra jön. A szülés után pedig nem omlunk össze, ha nincs tejünk az első napon, ha az ágyszomszéd gyerekének kerekebb a pofija, és nem adjuk rá fordítva a pelenkát sem.

Gyereknevelés

Itt a legnagyobb a valószínűsége, hogy csak a nagyon amatőr, nagyon kezdő alapállás miatti hibákat tudjuk majd elkerülni másodszor és sokadszor is. Először is, a gyerek nem szoftver vagy műszaki cikk, tehát a felmerülő problémák típusazonosság esetén se lesznek egyformák, sőt, az egyiknél bevált megoldás a másiknál teljes kudarcot hozhat, ami mondjuk egy Opel-szerelőműhelyben kevésbé jellemző, szegény autószerelő ki is tépné a haját, ha minden autónál másként kellene sebességváltót javítani, vagy olajat cserélni.

Elhatározhatjuk persze, hogy türelmesebbek leszünk. Azt is, hogy gondosan megválogatjuk a játékokat, a ruhák alapanyagát, hogy csak mi magunk főzünk neki, vagy mindennap fogunk mondókázni. De csak olyasmit érdemes elhatározni, ami alaptermészetünkkel nem áll szöges ellentétben, mivel különben a bukás akkor is valószínű, ha amúgy a gyerekért mindenre képesek lennénk, életünket és vérünket adnánk érte. Megtanulhatunk persze jobban főzni, szebben énekelni vagy türelemmel viselni olyan hisztiket, amikről régebben a világból kiszaladtunk volna, de teljesen nem tudunk majd kibújni a saját bőrünkből. Elsőszülöttünket nemcsak tapasztalatlanságunk miatt neveltük anno úgy, ahogy.

Te mit változtattál második, sokadik gyerekednél? És sikerrel jártál vele?

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás