SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Nevelni kívülről vagy belülről

Ősz Csaba [cikkei] - 2010-03-01
A szülőknek edzőre van szüksége!

Nevelni kívülről vagy belülről...

Gyakran boszant, ha a környezetemben élők megkérdezik haza érkező iskolás lányomat: "Kaptál ma jegyet?", "És a többieknek milyen lett a felmérő?" Ha a szándék az egyszerű érdeklődés kifejezése volna, semmi gond nem lenne. Inkább mélyen rejlő megfelelni akarást, versenyben maradást, vagy némi büszkeség táplálásának indokait látom. Miért lenne fontosabb egy sablonos értékelés annál, hogy miként élte meg önmagát a tanulás környezetében, vagy éppen milyen új információt gyűjtött az életről?

A szülőknek edzőre van szüksége! Gyermekeink a legrosszabbat is ki tudják hozni belőlünk. Persze iskolába járnak és tanulnak. Még a házit is elvégezhetik, és játszanak - de mit tesznek ezen kívül? Téged tanulmányoznak! Megpróbálják kitalálni, miként formálhatnak. Abban szövetkeznek, hogy befolyásolni tudjanak! Semmi pánik, van segítség.

Nagyon könnyű a régi beidegződések alapján működni. Tudod, ahogy a szüleid tették, amire felesküdtél, hogy sosem történhet nálad olyasmi. Azonban néha rajta kapod magad, úgy viselkedtél, mint apád vagy anyád a rosszabb napokon. Félelmetes, nem?

A félelmeink az eredményes nevelés útjába állnak. Látjuk a hatalmas versenyt, hogy okosak, népszerűek, divatosak, menők legyünk - gyermekeinknek megvesszük a legújabb játékokat. De mégis elégtelenséget érzünk magunkban. Ezért beiratjuk még több külön órára, meg több kütyüt veszünk nekik. Nappal és éjjel aggódunk értük. De mindezek a befektetések nem hoznak igazi kielégülést, nem változik gyermekünk és mi sem érezzük jobban magunkat.

Azért van mindez, mert ösztönösen, reagálva nevelünk. Azt tesszük, amit a kultúra diktál. Amit a szomszéd gyerekek tesznek, azt szeretnénk mi is elkövetni. Indoklásunk abból áll, hogy előnyöket szeretnénk biztosítani, ami csupán több tevékenység. Ezek után sem nyerünk bizonyosságot arról, hogy gyermekeink jobban felkészültek-e az életre vagy sem.

Kihívás a szülőknek elkerülni a külsőségeket és elkezdeni belülről nevelni - ebben kínálok segítséget! Hiszen ki szeretne olyan gyermeket, akinek jó jegyei vannak, de felkészületlen az életre?  Én inkább azt szeretném, ha gyermekem felkészülne arra, hogy a változás eszköze legyen a világban..

Ősz-Püspöki Csaba

További információ: www.lifefocus.hu
 

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja