A probléma igaz nem túl gyakori, de előfordul. Egyrészről ennek kialakulásában nagy szerepet vállal a külföldről beáramló információ a témával kapcsolatban, amelyekből bőségesen tud csemegézni a neten, ezáltal is befolyásolva világnézetét. Másfelől lehetséges, hogy ténylegesen nem érzi magát a saját neméhez tartozónak.

Mégis mikor kell ezzel a dologgal kezdenünk valamit?

Mindenekelőtt éreztessük vele, hogy megértjük őt, de tegyünk fel neki kérdéseket az érzéseiről. Például, miért gondolja ezt magáról? Igaz, a tinédzserek egyik jellemzője, hogy csak a saját kortársaik véleményét fogadják el, azért a szerető, óvó, szülő jelenléte mindig fontos. Ugyanakkor közel sem biztos, hogy arról van szó, hogy ténylegesen másik neműnek érzi magát. Ha gondosan kikérdeztük és nem tapasztalunk válaszaiban, olyan jellegű dolgot, amely egyértelműen jelezné a szexualitását, nemi identitását, akkor keressük meg azokat a háttérben húzódó okokat, amelyek ezt a fajta viselkedést eredményezhetik.

Leggyakrabban arról van szó, hogy a tini keresi a lehetőséget az önmegvalósítására és a szülőről való leválási szakaszában, azokat a pontokat, amellyel kitűnhet az átlagostól. Gondoljunk csak bele, saját kamaszkorunk jellegzetességeire, mindenkinek voltak, ilyen-olyan korszakai. Most eljött az ideje annak, hogy trendi másnak lenni, menő kiállni a másság mellett. Minél jobban hangsúlyozza saját maga érveit a lehetséges mássága mellett, annál jobban lehetünk abban biztosak, hogy otthon kevés az együtt töltött minőségi idő. Hogy a gyermek saját maga elfogadásával küzd, hogy nem érzi jól magát abban a közegben, ahol van. Ezeket az információkat azonban elsősorban a szülőnek kell gyermekétől megtudnia, még ha az sokszor, olyan szúrós is, mint a kaktusz. A kamasz,(és a kisgyermek is) viselkedésével tükröt tart a szülőnek, saját maga elfeledett vagy önmaga előtt is palástolt problémáiról. Ezekkel az elfeledett érzésekkel kell szembesülnie a szülőnek, hogy megértse, mi megy végbe éppen gyermeke lelki világában.

Mikor forduljak szakemberhez?

Amennyiben a gyakori beszélgetés és a rendszeres minőségi együtt töltött idő, nem hoz eredményt, mindenképpen érdemes bevonni szakértő segítségét. Ilyenkor magunkat szülőket kell leginkább monitorozni, hogy abban az esetben, ha a másság valóban fenn áll, elfogadással tudjunk lenni. Segítsen feldolgozni nekünk, elképzeléseink és vágyaink tömkelegén átlátni, és egy új perspektívából tekinteni a gyermekünk jövőjére.

Mi történik, akkor, ha nem együttműködő?

Minden szülőnek, saját magának kell eldöntenie, hogy mennyire érdemes beleavatkoznia a gyermeke szexuális irányultságába, még, akkor is, ha az láthatóan esetleg csak egy divathullám az iskolában, bizonyos haveri körben, vagy éppen egy eszköz arra, hogy ráfigyeljenek. Abban az esetben azonban, ha a szülő erőlködik, például egy pszichológust szeretne bevonni, de a csemete nem szeretné, akkor mérlegre kell tenni, hogy az általunk elképzelt célok (a jövőjével kapcsolatos elképzelések stb.) megérnek-e annyit, hogy a kettejük között a bizalmi kapcsolat elvesszen. Hiszen annál semmi nem lehet fontosabb, minthogy a gyermek a szülőben megbízzon, és a kapcsolatuk bensőséges maradjon.

kép: Sharon McCutcheon képe a Pixabay -en.