Ez a második munkahelyem, egy 8 csoportos állami intézményből érkeztem ebbe a kicsi, családias, otthonos légkörű 4 csoportos óvodába. Számomra nagyon fontos, hogy az idejáró gyermekek egy nyugodt, otthonos és biztonságot nyújtó csoportba járhassanak.

Ennek a légkörnek a megteremtését már év elején a be-és visszaszoktatásnál meg kell alapozni. Csoportom vegyes életkorú gyermekekből áll, idén szeptemberben 6 kiscsoportos, 8 középsős és 8 nagycsoportos gyermek kezdte velünk az évet.
Így az életkorok és nemek eloszlása igen kedvező a csoportunkban. Vegyes csoport lévén, kiemelkedően fontos a közösséggé nevelés, hiszen fontos, hogy a kicsik-nagyok merjenek egymás felé nyitni. Ezért az évet rengeteg ismerkedős - csapatépítő játékkal kezdtük. Ezekből a játékokból mutatnék be párat:

Jel memoria

Már a nyáron megrajzoltam a gyerekek jeléből álló Bárány csoport memoriát. Ez a játék minden gyermeknek a szívéhez nőtt, hiszen Ő is részese a játéknak. A kicsikkel még felfordítva keressük meg a jelek párját, a nagyobbak már rendes memoriaként használják. Ez a játék segített minket év elején a nevek és jelek megtanulásában, a gyermekek életkoronkénti csoportosításában, és egyéb szempontok alapján való csoportosításban (fiúk-lányok, hajszín, szemszín).
A lányok közül többen játszanak ezzel a játékkal párba állítósat, ilyenkor a jeleket sorakoztatják fel, mintha a csoport sorakozna, mindenki mellé állítanak egy párt. Kitűnő szortírozó játéka lett a csoportnak.

Montessori féle csend kör

Részt vehettünk kollégáimmal egy Montessori képzésen. Az itt tanultakból a csendkört és a járásgyakorlatokat tudtam év elején, az ismerkedéses időszakba legjobban alkalmazni.
A szabad játék után, az ima előtt a szőnyegen kezdjük el ezeket a játékokat. Csoportomban halk, nyugodt zenére rámolunk. Ez a zene szól a csendkör alatt is. Mikor a gyermekek elpakoltak, leülnek egy nagy körbe a szőnyeg szélén. Mikor már mindenki ül, akkor kezdődik a varázslat.
Megkérem a gyerekeket, hogy aki elég bátornak érzi magát, csukja be a szemét. Pár pillanatig így pihenünk, majd megkérek valakit, hogy sétáljon körbe és simogassa meg mindenkinek a fejét/vállát/arcát (variációk még: elindítok egy simítást, add tovább a szomszédodnak, kendővel simítsd meg, ha kézen fogva ülünk, szorítsd meg finoman a kezét) és ha érezted a jelet, kinyithatod a szemedet.
Sokszor játszottunk még „Köszönős” játékot is, amikor két gyermek nevét mondtam, ők bementek a kör közepére és adott módon köszöntötték egymás (kézfogás, arc simítás, ölelés, kar simogatás).
Jó volt látni, hogy a félénk gyermekek napról napra, hogy engednek fel társaik érintésére.

Ezek a játékok nagyon jó alkalmak voltak arra, hogy a napközben történt konfliktusokat egy baráti érintéssel lezárjuk, vagy az egyoldalú barátságokat megerősítsük, új gyermekek felé nyissanak a gyerekek, a nagyok szelídséget tanuljanak a kicsik felé, közben pedig az újak a neveket is jobban megtanulták.
Mivel én mondtam a neveket, így a kezemben volt mindig a lehetőség az érzelmi szálak erősítésére, alakítására. Mikor már senkinek sem okozott gondot társának megérintése, akkor kezdtük el a hátsimítós játékot.
Egy irányba fordulva ülünk körbe, és az előttünk ülő hátát simogatjuk, adott minta szerint. Mindig megmutatom először a levegőben, hogy mit kell csinálni. Ebben a játékban az a jó, hogy egy idő után megfordulunk, és akit eddig simogattunk, az visszaadhatja a simítást.
A gyerekek hamar rájöttek arra, hogy csak olyat érdemes csinálni társuknak, amit utána ő is szívesen elvisel, mert mindig fordul a kocka.
Ezután következik a járásgyakorlat. Ilyenkor egy kis szőnyegen kell a gyerekeknek végigsétálni egy adott feladatot végezve (oldaltartásban a kéz, kendő a kézben, gesztenye a marokban, stb.) majd egy gyereket választania, aki folytatja utána a feladatot. Ezeknél a feladatoknál a gyerekek általában a barátjukat választják maguk után. Így ilyenkor nyomon lehet követni a csoporton belüli kapcsolatokat.

Csoportszoba dekorálása

A gyerekekkel elkészítettük a jelüket gyurmából. Ezt haza lehetett vinni. Majd elkezdtük tudatosítani, hogy mi mind a Bárány csoportba tartozunk. Mindenki készített egy csipkepapír báránykát, aminek a hasára rárajzolta a jelét (ekkor is használtuk a jel memoriát, aki bizonytalan volt a jelének lerajzolásában, támaszként nézhette a jelét).
A kiscsoportosoknak természetesen segítettem, én rajzoltam és ők színezték a jelüket. Ezek a báránykák kikerültek a galériánk oldalára, hogy mindenki, aki belép, a csoportunkba láthassa, kik járnak hozzánk. Ezeket a bárányokat a gyerekek sokáig örömmel nézték, volt, aki minden nap megnézte, és kijelentette, hogy „Én is ott vagyok!”. Később ezek a báránykák az öltözőnket díszítették. Az, hogy mindenki készíthetett egy saját bárányt, ami később egy nagy egésznek lett a része, a gyerekeket büszkeséggel töltötte el. Így érezhették, hogy mindenki aktív, fontos tagja a Bárány csoportnak.

A remek évkezdésnek köszönhetően minden kis báránykám beilleszkedett a csoportba, mindenki tudja egymás nevét-jelét, a korcsoportokat. És a legfontosabb, hogy mindenki örömmel és büszkén jár nap - mint nap a Bárány csoportba.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.