Miután olvastam a pályázati kiírást elhatároztam magam, hogy mindenképpen leírom nemrégiben átélt élményeimet, mely véleményem szerint megfelel a pályázat címének.
35 éve vagyok ezen a gyönyörű, de ugyanakkor megmérettetésekkel teli pályán és örömmel tölt el, hogy ennyi idő után is talaláok olyan kihívásokat, amelyeket sikeresen áthidalva megvalósíthatok.

Pályafutásom során dolgoztam homogén és kevesebb ideig heterogén csoportban is. Volt idő, amikor az anyák napi köszöntőket az évzaróval egybekötve tartottuk, mert a kor szellemisége így kívánta. Számomra ez kevésbé volt összeegyeztethető egyrészt azért, mert már elmúlt anyák napja, másrészt mai szóval élve különálló projekt.

Kicsit közvetelenebb, fesztelenebb anyák napi játékos mondókákat kezdtem keresni és tervezni. A szervezésben is változtattam, az anyukák a gyermekükkel az ölükben mondókáztak, verseltek, játszottak, ölelgetve, puszilgatva egymást. Ez az interaktív lehetőség elnyerte az anyukák tetszését, s a következőkben, ilyen anyák napi ünnepségeket tartottam.

Úgy gondolom, hogy nyitott vagyok, mindig keresem az új és más utakat. Egyrészt azért, mert én is változom, a körülöttem lévő gyermekek és felnőttek is változnak, a viszonyok is, a környezet, az igények és elvárások is.

A drámapedagógia régóta foglalkoztatott, így autodidakta módon ismerkedtem meg vele és kezdtem alkalmazni munkám során. Egyre fontosabbnak tartottam a mai gyermekek hétköznapjaiba becsempészni ezeket a játékokat. Mindig nagy sikert arattak es aratnak is, de az én feladatom, hogy tudatosan, célnak és a csoport fejlettségi szintjének megfelelően válasszak. Őszintén megvallva vágytam egy innovatív megoldásra, így jött az ötlet, hogy drámajátékokba ágyazott anyák napi délutánt szervezzek. Mind a gyermekeknek, mind az anyukáknak meglepetés volt.

A köszöntést a Szeretetlánccal kezdtük. A játék menete: körben ülve megfogtuk egymás kezét, becsuktuk a szemünket, így elcsendesedve megérkeztünk egy mesebeli rétre. Miután kinyitottuk szemünket üdvözlésképpen megsimogattuk a mellettünk ülőket.
Séta közben megismerkedtünk egymással, úgy, hogy aki szembejött, arra rámosolyogtunk, megsimogattuk, kezet fogtunk. Mindenki tetszőlegesen köszönthette a másikat. Ennek a játéknak a végén Lukács Angéla: Csak egy van... című versét szavalva a gyermekek megkeresték édesanyjukat. Ezt követően a gyerekeket összekevertük és az anyukák csukott szemmel keresték meg őket.

A Somvirág, somvirág... kezdetű dallal képzeletbeli kirándulásra mentünk a mézeskalácsházba. Az erdei utat lehunyt szemmel tettük meg, kézenfogva anya-gyermek, a játékvezető (óvónő) szóbeli irányítását követve például, kidőlt egy fa, jobbra ki kell kerülni vagy gyorsítani kell lépteinket, mert csepereg az eső, ahol is az eső hangját a tenyerek összdörzsölésével imitáltuk.

Miután mindenki keresett magának helyet körbeülve a szőnyegen, egy asszociációs játék következett. Az édesanyák olyan szavakat kellett keressenek, amely szavak a tavasszal kapcsolatosak. Ide kapcsolódott két tavaszi versünk, Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág... és Kiss Dénes: Tuli, tuli, tulipán... című verse.

Következett a Halló, halló... című játék. A játékvezető középre helyzett egy telefont, és a körben ülve nála is volt egy készülék, amelyen tárcsázott, majd külső és belső tulajdonságokat kezdett sorolni. Ezek alapján az az anyuka kellett, hogy felvegye a kagylót, aki ráismert saját gyermekére. Végül Radó Lili: Halló, halló... című versével zártuk ezt a részt.

A délutánt mozgással folytattuk, a Családi perpatvar.... című játék vette kezdetét. Nagy körbe állt mindenki, majd a játékvezető kiosztotta a szerepeket. Három szerep ismétlődött - nagymama, anya, gyerek - egy-egy szó elhangzásakor azonos szereplők helyet cseréltek, a család szóra pedig mindenki helyet cserélt.

Ezt követően a segítségnyújtásról következett egy vers, címe: Mit segítsek anyukám?... melyet anyukák és a gyermekek kérdezz-felelek formában adták elő.
Az egész napot mesekörrel zártuk, természetesen az ajándék és virágátadás sem maradhatott el.

Észrevételem szerint mindenki jókedvvel és mosollyal az arcán távozott. Pozitív élményekkel gazdagodtam, jó érzéssel töltött el, egy új, kicsit másféle anyák napja.

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...