Horvátországban még 20-25 évvel ezelőtt háború zajlott és volt olyan időszak is, amikor az oktatási rendszerük nem működött. Azonban a mai időkben új paradigma látszódik kirajzolódni a horvát iskola előtti azaz az óvodai nevelésben, oktatásban.

Az óvodai programjának hivatalos neve: „Zakon o predškolskom odgoju i naobrazbi” (fordítás: Törvény az iskola előtti nevelésről és oktatásról), 2014. januárjában jelent meg a végleges formájában, és a dokumentum foglalkozik a gyermek komplex fejlesztésével, oktatásával és a gyermekek kompetenciájának fejlődésével. Mint értéket felsorolja a tudást, toleranciát, identitást, felelősséget, autonómiát és a kreativitást.  Az óvoda a gyermek kreatív gondolati feldolgozására különböző lehetőségeket biztosít. Ösztönzi a gyermekek divergens gondolkodását mindenféle tevékenységben, a tanulási területeken, és a kommunikációban. Lássunk erre néhány példát.

Horvátországban az óvodákban igyekeznek minden helyiséget kihasználni, még a folyóson is elhelyeznek játékokat, kialakítanak játéksarkokat. A megfelelően kialakított sarkokban, ahogy ők hívják őket „centar”-ban is játszhatnak a gyerekek. Elegendő és különböző fajtájú  eszközöket helyeznek ki az óvónők. A sokféle eszközök kihelyezése a gyerekekre olyan hatást vált ki, hogy felfedezze és megoldja a feladatot, problémát.
 

Az óvónők sok természetes alapanyaggal készülnek a foglalkozásokra, kezdeményezésekre, a játékra. A csoportszobák bővelkednek a strukturált és strukturálatlan anyagokban, amelyek azért érdekesek, mert könnyen ösztönzőleg hatnak a gyerekekre. A cél az, hogy saját maga fedezze fel és csodálkozzon rá a dolgokra amelyek őt körülveszik, azért mert a gyermekek különösen érzékeny a környezet információira, azokat maga módján értelmezi. 

Horvátországban már az óvodában  játékosan a gyerekek előtt vannak a betűk és a számok. Így egy 6 éves már ismeri a számokat, betűket, de természetesen nem elvárás, hogy olvassanak. Az óvónő kreativitásától függ, hogy milyen játék során mutatja be a betűket, számokat, amelyek a nap minden szakában jól látható helyen vannak kihelyezve a csoportban. Az óvónők saját készítésű játékokat prezentálnak a gyerekek számára.
 

A pedagógusok nem direkt módon tanítják meg a gyereket az írásra, hanem játékosan, hiszen tudjuk, hogy a gyermek a játék során, észrevétlenül tanul. A polcokon kihelyezet hosszabb- rövidebb papír hengerek, papír kartonok különböző színben, sok fajta alakú tészták, műanyag dobozok, hengerek, műanyag kupakok vannak kihelyezve a polcra. A gyerekek a saját fantáziájuk alapján készíthették el a játékukat és a tevékenység közben is több információhoz juthattak. Az összegyűjtött anyagokból egy „tapintós fal”-at is lehet készíteni, így  a játék során finommotorikájuk, érzékelő képességük is fejlődik.

Horvátországban, ahol elegendő hely van a csoportszobában, ott egy otthonhoz hasonló sarkot alakítanak ki, ahol kanapékat, kis foteleket, ágyakat, szivacsokat esetleg játékcsapot és zuhanyzót is elhelyeznek. Így a sarok sok aspektusból hasonlít az otthonra, ami biztonságot, kényelmes érzést, hovatartozást biztosít a gyermek számára.

Az óvónők úgy vélik, hogy szükség van arra, hogy jobban megismerjék a gyerekeket, az ő aktív, kíváncsi, intelligens lényüket, mert csak így fognak tudni minőségi nevelést, oktatást végezni. Azért tartják fontosnak a játékos tevékenységet, mert a gyermeket pont ez fogja ráirányítani a probléma-megoldó, azaz divergens gondolkodásra.  Ebben a tekintetben beszélhetünk kreativitásról és annak fejlesztéséről. 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...