Mi óvodapedagógusok a csoportunkba gyakran készítünk közös társasjátékot a gyerekekkel, szabályokat rajzolunk le hozzá, kialakítjuk a külső formáját, megjelenését. A gyerekek szívesen játszanak, versengenek az elkészült alkotásokkal.

Gyakran megfogalmazódik a kérdés bennünk, hogy miért van az, hogy otthon elfeledésbe kerül, vagy csak ritkán adódik idő e fajta játékok elővételére?

Hogyan tudnánk egy kicsit visszacsalogatni gyerekkorunk játékát a családokba? Egy esős napon játszott társasjáték a családdal kiváló mulatság, vidám percek pillanatai. A közös családi társasozással egész életre szóló hagyományt teremthetünk; a sok-sok nevetéssel, és a játék általi fejlődéssel együtt töltött idő emlékei felbecsülhetetlen értékűek.

Egy kis kreativitással, óvónői furfanggal sok minden elérhető, főleg ha a szülők is bíznak a pedagógusokban, megfogadják tanácsaikat, ötleteiket.

Nekem így sikerült:

A Csillagvár Óvoda Kölcsey Ferenc úti telephelye Hajdúböszörmény külterületén, egy csendes zöldövezetes környezetben található. Udvarunk tágas, és szerencsére fákkal tarkított. Ősszel a gyerekek nagyon szeretnek segíteni falevelet seperni, gyűjteni, és ami a leglényegesebb diót szedni. Sok kerül a kabát zsebébe, de azért meg is kóstolják segítségünkkel.

Ebből a sok összegyűjtött dióból adódott a DIÓ-s projektünk.

De milyen társasjátékot készítsünk?

Nagyon sok féle elgondolásuk volt a gyerekeknek, de abban egyetértettek, hogy bábu helyett most a DIÓ legyen, amivel lépni lehet a kijelölt helyre. És ekkor jött az ötlet (ebben a helyzetben tőlem származott), hogy tervezzék meg előre otthon, kreatívosodjon együtt anya-apa, és majd az oviban elkészítjük.  A gyerekek tapssal fogadták, hiszen egy teljesen újnak számító, izgalmas munkába foghatnak.

Délután kiírtam az üzenő falra a szülőnek, milyen új otthoni „házi feladattal” mennek haza a gyerekek. Sok kérdés adódott: „mekkora legyen, hányan játszhatják, teljesen elkészítsék” stb”?

Megmondom őszintén nem sok társasjátékra számítottam, de kellemesen csalódtam, amikor másnap reggel már megjelentek az első alkotások.

• dióval gurítható, gyűjtögetős, számos társasjáték, amit a fiuk festettek be (ahova begurul a dió, annyi diót lehet kivenni a tálból. Az győz, aki a legtöbbet gyűjti)

• lépcsős, dióval lépegetős, amit díszítettek az oviban a gyerekek (le lehet esni a lépcsőn, akkor azon a helyen kell folytatni a játékot, ahova leesett a dió)
• Kártyás, feladatokat teljesítendő (ez teljesen készen hozták): (Ha dióra lép a dióval, akkor kártyát kell kihúzni, és a rajta lévő feladatot teljesítni)
• 4 dióval játszható, ki ér hamarabb a tálba! A színes faleveleket a lányok aprólékosan ragasztották fel: (4 pálya van, a diókkal kell lepni, amennyit dobunk, ha a mosolygós, vagy szomorú arcra lépünk kimaradunk, vagy dobhatunk még egyet)

• egész őszi erdőt megjelenítő, amit mi színeztünk ki. (Aranyosak voltak a szülők, leírták a hátoldalra a szabályt is! )

 Ezen kívül még sok érdekes, kreatív játék érkezett be.

De mi is a lényeg:

• a családok együtt dolgoztak, kreatívosodtak. A szülők újraélték, felfedezték ismét a társasjáték örömét,
• a gyerekek büszkék voltak a családjukra, hiszen közösen hozták létre a játékot,
• a gyerekek tovább fejlesztették, díszítették a behozott munkákat. Közösen munkálkodtak egy-egy játékon. A barátok segítettek egymás alkotásán, véleményeket mondtak róla.
• a játékkiállítás megszervezése, elrendezése büszkésséggel töltötte el őket.
• A társasjátékokat hazavitték, vagy cserélgették. Kipróbálták egymás játékát otthon.

Volt több kreatív óvodás, akik játékidőben is társasjátékokat terveztek. Vonalzót, tollat, kartonlapot, természetes anyagokat használtak fel (falevél, kavicsok stb.) elkészítésükben.

Amíg gyerekek játszanak a társasjáték közben, fejlődik:

• együttműködés, kezdeményező képességük
• kudarctűrő képességük.
• önbizalom fejlesztés:.
• értelemi fejlődés:
• kreativitás:
• szociális készségek gyakorlása:

Úgy gondolom, sikerült egy kicsit (remélem hosszabb távon) visszacsempézni a családok életébe a társasjáték örömét. Felfedezték együtt a benne rejlő lehetőségeket, de ami a legfontosabb együtt játszottak, játszanak kicsik és nagyok.

Tudom, sokan olvassák a Családinet rovatait, írásait. Bízom benne, sok családhoz eljut ennek az írásnak az üzenete.

„A gyermek világra nyitott lény. A simogatásra simogatással, a jó kedvre jó kedvvel, tevékenységre tevékenységgel felel”
(Mérei Ferenc)
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.