Először is szeretnék bemutatkozni. Nikolics Marianna vagyok és 8 éve aktív óvodapedagógus. Pályafutásom előtt és alatt sok időt töltöttem azzal, hogy olyan módszert hozzak az óvodai élet mindennapjaiba, amely segít a gyermekeknek a zenei harmóniákon keresztül megismerkedni a műfajok sokszínűségével, ötvözve mindezt a hengszeres játékkal. De hogyan lehet azt elképzelni, hogy az aprócska kezek önállóan használjanak bármilyen hangszert zenei előképzettség nélkül? Hiszen a zenetanulás nagyon összetett és nem biztos, hogy minden esetben sikerélménnyel gazdagít. Hozzá kitartás, türelem, fegyelem és bizonyos képességek is szükségesek, melyek a sok kitartó gyakorlással készségekké válnak.

Előre bocsájtom, hogy magát a módszert egy német zenepedagógus Heinrich Ullrich fejlesztette ki azzal a szándékkal,hogy általa enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeket örvendeztessen meg a zenélés örömével. Ennek a módszernek a népszerűsítésére jött létre a Parafónia zenekar, melynek tagjai egytől-egyig szeretetre méltó, ám valamilyen fokú, értelmi fogyatékkal élő gyermekek. Velük egy koncertjükön találkoztam Budapesten és egyben szerelmesévé váltam a módszernek.

A koncert melyen bemutathatták tudásukat 2005. februárjában volt Debrecenben. Közel 300 fő volt kíváncsi a módszerre és a zenekarra. Mivel ennek megszervezésében oroszlán részt vállatam,elhatároztam, hogy nem hagyom veszni azt a tudást, amit tőlük megszereztem. És tudomásom szerint a mai napig nincs olyan pedagógus, aki a módszert a kelet Magyarországi régióban alkalmazná, úgy gondoltam, hogy én leszek az úttörője a módszer terjesztésének és felhasználom a mindennapi munkám során. És persze az is motivált, hogyha fogyatékos gyerekek úgy zenélnek, mint ha egész életükben ezt csinálták volna, akkor milyen eredményeket lehet elérni nomálisan fejlődő gyermekekkel. Az elmúlt 8 évben számtalan óvodás volt a kezeim alatt, akik örömmel vágtak bele a számukra ismeretlen módszer elsajátításába. Maga a módszer roppant egyszerű. Nem követeli meg a tájékozódást a zenei képzés során használt 5 vonalrendszerben, melyeket módosító jelek és további pótvonalak bonyolítanak. Egyszerűen minden hang helyét egy színes korong jelöli, melyet feltüntetünk a hangszereken is. Tehát a hibázási lehetőség minimális! Ha egy gyermek nem is tud megnevezni egy színt, arra biztosan képes,hogy beazonosítsa a kottában lévőt a hangszeren feltüntetettel. A zeneirodalomban pedig nincs olyan mű, mely ne lenne alkalmas arra,hogy akár több szólamban is feldolgozzák színes kotta formájában.

A hangszerek sokszínű világából én a metalofont és a dallamcsengőt választottam, és megesik,hogy úgy alkalmazom,hogy nem kottából játszanak a gyerekek, hanem kézjelek után szólal meg egy-egy csengő hangja intésre. Könnyen elsajátítható az egyszerű kétszólamúság pl.: De jó a dió... című dal segítségével (énekli a csoport közösen) miközben alatta 3 hangból álló kíséret szól (d' s l s) Ezeket természetesen lehet ritmus hangszerekkel gazdagítani,az egyenletes mérő megtartásával (triangulum, ritmusbot, dob, csörgő, taps stb.).

Feltett szándékom, hogy egyszer létrehozzak egy állandó zenekart, "Hang-színek" névvel melynek tagjai lehetnének az óvodásaim is,de miután elballagtak az oviból, néhány évig még visszajárnának a közös éneklés kedvéért. Mert hiszem,hogy a zene az egyetlen olyan eszköz, amely megszelíditi a lelket. Általa nyitottabbak leszünk a külvilágra és kedvesebbek leszünk egymással...
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.