„Amikor a gyerekek táborba mennek, egy merőben új élethelyzetben és környezetben találják magukat. Azonnal megkezdődik a csoporthierarchia kialakulása, amiben láthatóvá válik, hogy ki az, aki beáll a dominánsabb gyerekek után a sorba, mert nem fog konfrontálódni és ki az, aki vezető pozícióra akar törni”  - magyarázza a tábori konfliktusok elsődleges okát Kovács Ildikó. Szerinte ha két domináns gyerek találkozik, meg fognak küzdeni egymással, a vezető szerep pedig cserélődhet. Ha a másik ezt nem tudja elfogadni, akkor folyamatos lesz a kettejük közötti feszültség.

„A tábori élet tipikus esete a csúfolódás, ami szóbeli agresszivitásban nyilvánul meg és egyértelmű célja a behódoltatást” – mutat rá a szakértő, aki hangsúlyozza: ezzel is rendkívül komolyan kell foglalkozni, a gyerekek ugyanis életre szóló sebeket szerezhetnek általa. Úgy véli, a gyerekek a konfiktusokban akarva akaratlanul is részt vesznek, hiszen lehetnek külső személők és elszenvedők is, ezekben az esetekben pedig máshogy kell cselekedniük.

„A szülők játszhatnak a gyerekekkel olyat is, hogy különböző szituációs gyakorlatokat végezzenek, és próbáljanak meg az arcról és a testbeszédről olvasni. Ennek segítségével megtanulják felismerni egymás érzéseit, így könnyebben el tudnak majd igazodni a társas kapcsolatokban is” – teszi hozzá Kovács Ildikó. A tipikus példákra a kisiskolás gyermekek jó magyarázatokat és érthető, könnyen kivitelezhető megoldásokat találnak a Kalandos, zűrös hétköznapok – Önvédelem gyerekeknek című mesekönyvben, ugyanakkor néhány egyszerű lépés betartásával sokat tehetnek a nyugodt tábori időszakért.

Mit tegyen a gyerek, ha szóban bántják?

1. lépés: Ha a gyermeknek elég erős az önbizalma, a csúfolódás, piszkálódás, játékból kirekesztő megjegyzések lepereg róla, egész egyszerűen nem fog foglalkozni vele. Az önbizalomépítés egész éves feladat a szülők számára, nem lehet egy tábor előtt erre felkészíteni.
2. lépés: Annak ellenére, hogy a gyermek önbizalmának megerősítése hosszabb folyamat, érdemes átbeszélni a csúfolódás kérdését, több szemszögből is, hiszen például a nevetés és a kinevetés közötti különbséget a gyerekek nem mindig értik meg, vagy ismerik fel. Ilyenkor nyomatékosítsuk: nem rajtad nevetnek, hanem csak egyszerűen jókedvűek a társaid.

Mit tegyen a gyerek, ha azt látja, hogy mást bántanak?

1. lépés: Hangosan szóljon rá az agresszív gyerekre, hogy ne bántsa a másikat! Fontos, hogy ne legyen tétlen szemlélője az esetnek, hiszen attól is rosszul érezhetik magukat a gyerekek, ha nem segítettek a másiknak.
2. lépés: Szóljon a táborban lévő pedagógusoknak! Fontos, hogy tudatosítsuk benne, hogy ez nem árulkodás.
3. lépés: Mesélje el a szülőnek is az esetet, aki külön fel tudja hívni a táborfelügyelő figyelmét a történtekre, hogy a pedagógus is jobban értesülhessen és figyelhessen a hasonló helyzetekre.

Mit tegyen a gyerek, ha fizikálisan bántják?

1. lépés: Először szóban védje meg magát! Határozottan mondja: „Hagyj, békén! Ne nyúlj hozzám!”
2. lépés: Fizikailag is megvédheti magát azzal, ha arrébb lép, eltolja magától agresszív társát, majd jelzi a problémát a pedagógusnak.
3. lépés: Ha lökdösik, rángatják, próbáljon stabil maradni, ha lekerül a földre, azonnal keljen fel, ne maradjon alul.
4. lépés: Ha tudja a gyermek, hogy van a közösségben olyan, aki gyakran agresszív vagy szándékosan bánt másokat, próbálja meg elkerülni, ne játszon a közelében!