Nyúl mama is kivezényelte kis családját, mert a legfiatalabb nyuszigyerekek még nem is éltek meg húsvétot, így nem tudták, milyen feladat vár rájuk.

A legöregebb, legtapasztaltabb jelenlévő, Nyúl apó figyelmet kért, mire a zajongó ifjúság elhallgatott, és minden szem középre irányult, ahol apó beszélni kezdett.

- A húsvét a mi legfontosabb ünnepünk. A szokásos hétköznapi teendőink mellett, most feladatunk besegíteni az embereknek, akik tőlünk várják, hogy minél szebb, érdekesebb, emlékezetesebb legyen ez a két nap - húsvét vasárnapja és a húsvét hétfő -, főként a gyerekek számára. - A feladatunk komoly és felelősségteljes. Biztosan ismeritek a mondókát, hogy:

Nyuszi ül a fűben,
ülve szundikálva,
nyuszi talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
máris egyet megfogott.

- Hát most szundikálni nem szabad, és remélem, nem is beteg közületek senki, mert munka vár mindnyájunkra. - Ülni viszont lehet, a munka „ülőmunka” lesz. - Mivel festegetni kell, azért kérlek, „ne is ugráljatok”, mert kidől a festék, és elrontjátok a tojások díszítését.

Azután Nyúl apó így folytatta.
- Mint az az elmondottakból bizonyára kiderült, tojást fogunk festeni. Sokat, és minél színesebbeket, minél szebbeket, hogy megörvendeztessük vele a gyerekeket. - A tojások beszerzéséről Tyúk anyó révén már gondoskodtam, így most rögtön meg is kapja mindenki azt a mennyiséget, amit meg kell festenie. - A tojások átvétele után, menjetek oda festékes dobozokhoz, válogassatok közülük. Azután lássatok munkához, és akár versenghettek is, ki tud szebb mintát kitalálni és azt megfesteni a tojáson. - Kezdhetitek az ötletelést, és a tojások díszítését.

És a munka elkezdődött…

A kis és nagy nyuszik örömmel fogtak a dologhoz, amely megmozgatta a fantáziájukat. A festés révén megmutathatták egymásnak, kinek milyen fejlett a szépérzéke, milyen ügyes az ecsetet fogó kis mancsa, egyidejűleg ötletelhettek is. Minden nyuszi más és más mintát álmodott meg a tojásra.

A nap végére - mert az idő sürgetett, már szombat volt, és a tojásokat még ki is kellett szállítani a kertekbe, a bokrok aljába -, mindnyájan elkészültek a festéssel.

Akkor kiállították a díszes tojásokat. Óvatosan persze, hogy össze ne törjenek, az erdei tisztás közepére hordták őket, hogy mindenki megszemlélhesse azokat.

A puha, zöld gyepen ezernyi tojás díszelgett. A szebbnél szebb tojások gyönyörködtették a szemet.

Nyúl apó végigsétált a tojáshalmok mentén, és mindegyik készítőhöz, kis festőhöz volt egy-egy dicsérő szava.

A legjobban azonban akkor lepődött meg, amikor az egyik kis nyuszi átnyújtott neki egy személyre szóló ajándéktojást, amelyre - ha hiszitek, ha nem -, Nyúl apó arcképe volt felismerhetően ráfestve.

Ezen aztán jót mulattak, és persze a nagy dicséret se maradt el az ajándéktojás festőjének, úgyhogy igazán jó hangulatban készülődtek az ünnepre.

Húsvétkor a gyerekek is ugyanezt a jó hangulatot és örömöt érezték, amikor a bokrok alatt, hosszas keresgélés után, ráleltek a nyuszik által ügyesen elrejtett, szebbnél szebbre festett hímestojásokra.

Nyitókép: anncapictures képe a Pixabay -en.