Mese a barátságos sárkányvölgyről

Hol volt, hol nem volt egy égig érő hegy, melynek lábánál egy sűrű fenyőerdővel borított névtelen völgyben, csörgedező kis patak húzódott meg, és kedves hangjával a völgyből magához csalogatta a szomjas állatokat. Minden állat a saját kis területén élt, ki a levegőben, a földön vagy a föld alatt, és csak a magához hasonló állatokkal barátkozott, hiszen csak velük értett szó. Az őzike, de még a nagy medve sem értette, hogy az egyik róka mit vonyít a másiknak. A színes madarak pedig magasabb ágakra szálltak, ha vadkanhorkangatást hallottak. Mégis volt egy hely, ahol nap, mint nap találkoztak az állatok, a csilingelve csörgedező kis pataknál. Itt aztán a különböző állathangok összekeveredtek és a patak hangjával egybeolvadtak. A patak oltotta az állatok szomját, és egymás iránti félelmeit, de aztán gyorsan visszatért mindenki oda ahonnan jött. Egymás mellett éltek a völgy állatai, de nem tudtak egymásról semmit, mert nem értették egymás nyelvét.

Történt egyszer, hogy a Nap fényét valami eltakarta a völgylakók elöl. Az állatok ijedten futkároztak, kérdezgették egymást, hogy mi történt, de mivel nem értették egymást, hosszú időbe tellett mire a legkisebb hangyáig is eljutott a híre annak a sárkánynak, aki messzi földről jött és az ő hegycsúcsukra telepedett. Az éltető napsugarak nélkül az állatok elkezdtek fázni és mindenki bebújt a házába. Telt múlt az idő, de a nap csak nem akart előbújni, mert a sárkány nem mozdult a hegyről. Az állatok pedig egyre éhesebbek és nyugtalanabbak lettek, mert a sötétben nem mertek kimenni az erdőbe ennivalót keresgélni. Egy nap aztán már nem bírták tovább és kimerészkedtek a patakhoz inni. Az állatok éppen egyszerre érkezett a kedvenc helyükre és a patakcsörgedezés összemosta az állatok hangját egyetlen kérdéssé:- Hogyan szabadulhatnánk meg a hegycsúcson ülő sárkánytól?

A szellő megsúgta nekik a választ:- Küldjetek követet a sárkányhoz, aki kérje meg őt, hogy egy másik sziklára telepedjen.

De kit küldjünk? Ki ért szót egy sárkánnyal? - sehogy sem tudták eldönteni, mindenféle állat menni akart. Végül úgy határoztak, hogy minden állatfaj képviselteti magát, és a kis hangya vezetésével elindultak az égig érő hegyre. Mikor felértek a hegycsúcsra, a tízfejű sárkány éppen aludt, így egészen közel merészkedtek hozzá, sőt a picike hangya rámászott a sárkány egyik fejére és megcsiklandozta az orrát. A sárkány lustán kinyitotta a szemét, a kis hangya meg azonnal hozzá látott a mondandójához:- Kedves sárkány kérlek szépen, menjen el erről a hegyről, mert a völgyben élő állatok elől eltakarod a Napot.

A sárkány első feje erre felébresztette a második fejét, az a harmadikat, aztán a negyediket, s így tovább, míg végül a tízedik fej is a magasba emelkedett. Ekkor a sárkány első feje lehajolt a picike hangyához és azt súgta neki:- JÓ!

A hangya mosolygott, fel sem tűnt neki, hogy érti, amit a sárkány mond. Persze, hiszen a sárkány a hangya saját nyelvén szólt hozzá. De a többi állat nem értette, hogy mit mondott a sárkány első feje, így ők is rákezdték a mondandójukat. A sárkány második feje a méhnek, a harmadik a pillangónak, a negyedik a kismadárnak, az ötödik a pocoknak, a hatodik a nyúlnak, a hetedik az őznek, a nyolcadika a rókának, a kilencedik vadkannak, a tízedik a medvének mondta azt a saját nyelvén:- JÓ, ELMEGYEK, egy feltétellel, ha megígéritek, hogy jobban figyeltek egymásra.

Hogyan kell azt csinálni? – kérdeztek vissza egyszerre az állatok.

Segítek nektek, hogy megértsétek egymást, hisz én a hosszú utazásaim során sokféle állat nyelvét megismertem, és szívesen átadom nektek ezt a tudásomat. – tárta szét a szárnyát a sárkány, és ígéretéhez híven még aznap átköltözött egy kisebb hegyre, ahol délutánonként az állatok együtt játszottak, és a sárkány segítségével megtanulták egymás nyelvét. Aztán elbúcsúzott tőlük és új tájak felé repült. A völgylakók most már nagy egyetértésben, hálájuk jeléül elnevezték Sárkányvölgynek az otthonukat.

A mesét írta: Fülöpné Debreczeni Csilla
Az illusztrációt készítették: A Pillangó csoportba járó gyerekek
 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.