Farsangi versek
- 2012-01-27
Mentovics Éva versei farsangról, vigalomról, télkergetésről.
|
Lángolj, kisze, vidd a telet! Ahogyan a kisze ég, úgy tűnjön el minden jég! Csorduljon a jégcsap könnye, éltet adjon minden csöppje! Amikor a kisze lángol, fusson a fagy hét határról! Dőljön le az összes hófal, tavasz jöjjön minden jóval: gólyahírrel, napsugárral, szárnyaljon a víg madárdal, csattogjon a gólyakelep… szaladj már tél, ott a helyed, ahol hívnak, ahol várnak, szíves szóval invitálnak. Hadd fogadjuk a víg tavaszt, mely orcánkra mosolyt fakaszt, derűt ígér, víg kacagást - felednénk már a havazást. Csobbanjon a csermely fodra, rügy pattanjon sombokorra! Lila sáfrány, csillagvirág hirdesse, hogy szép a világ. Lángolj, kisze, vidd a telet, bimbózz, tavasz, itt a helyed! Kisze, kisze, szalmabáb, égj el minél hamarább, füsttel írd a kéklő égre: Jöjj el, tavasz, jöjj már végre! (Balatonszőlős, 2010. január 18.) Farsangoljunk! Közeleg a farsang farka, addig vígan legyetek! Ki szeretne maszkba bújni? Magasba a kezeket! Járjuk, míg a lábunk bírja, szökdeljünk a szőnyegen! Ugrás Bálint, Gergő, Panka, Julcsa te is jöjj velem! Medve toppan, macska szökken, táncba fog a boszorka, söprűnyélre felpattanva reppen majd a nyomodba. Ne áruld a petrezselymet, uzsgyi pajtás, lépj ide! Pördülj jobbra, fordulj balra, mint gombóc a prézlibe’. Szökkenjünk hát, ropjuk fürgén, és ha nem nagy áldozat, faljuk fel a porcukorral behavazott fánkokat! (2010. november 28.) Banya-tanya Omladozó, romos tanya, otthont lel ott minden banya. Kietlen, és rideg tájék, hol ember tán sose járt még. Reped, mállik dől a fala, oda tart most minden banya. Körülötte szürke árnyak… teliholdkor odaszállnak. Fellobban a katlan lángja, kezdődik a banyák bálja. Repdesnek a denevérek, felharsan a boszi-ének: - Szépségemé minden érdem, kétszáz évet már megértem. Fejemen a varázskendő, gonosz vagyok, kárörvendő. Padlásomon denevérek… szívességre sose kérj meg! Hogyha mégis erre tévedsz, békatestben tovább élhetsz. Égnek áll a boszik haja, füstölög a banya-tanya. Mire vége van az éjnek, a rút banyák hazatérnek. A hóember búcsúja Csordul a könnye, roskad a válla, tócsában lépked éjjel a bálba. Bánatos arccal búcsúzik egyre, könnyei hullnak lassan a gyepre. Ébred a reggel, pezsdül a pírja, jégcsapok fogynak, sorvadnak sírva. Vége a télnek, éled a kert már, farsangi fánkra cseppen a lekvár. (Balatonszőlős, 2010. január 30.) |
Mennyi fura figura! Ki bújik meg a maszk alatt, ki cammog és brummog ott? Beleremeg a ház fala, az a medve úgy morog. Ki tipeg ott pipiskedve, mint egy kényes királylány? Kinek fátylát ékesíti a szépséges szivárvány? Ki az, kinek kedvessége legendás a környéken? Nincs melege a tigrisnek abban a nagy szőrmében? Ki lehet az álarc mögött az a szöszke kislegény? Nézd, amott tündérlánykát! Varázskönyve kincset ér. Mennyi mókás, kópé alak, mennyi fura figura, varázspálca, banya-seprű, kócos-borzas frizura, sütőlapát, rozsdás kondér, békanyálas fakanál… együtt mulat tündér, banya, de csak amíg tart a bál. (2011. január 30.) Télszalajtó Ki látott már ilyen csuda maskarát? Kinn, a téren lángra kap a szalmabáb, elijeszti majd a telet messzire, ne maradjon hóból, fagyból semmi se. Unjuk már a vacogtató hideget, nem jó, ha az ember folyton didereg. Szaladj tél már, ne lapulj a bokorba’, úgy iszkolj, hogy szél se érjen nyomodba! Könnye hulljon minden egyes jégcsapnak, járdánkat se marcangolja szét a fagy! Nap szikrázzon, emelkedjen magasra, bucskázzon a fényben fürdő patakba’! - Itt a tavasz! - dalolja a kisrigó. - Ibolya bújt ki a földből - millió. Erdők mélyén kivirít a somvirág, napfény horgol a pitypangra bóbitát. Farsangi móka Januári vigalom, februári móka. - Farsangoljuk, gyerekek! - cserregi a csóka. Csörömpöl a főszakács zománcos fedője, megrémül egy oroszlán iszkoljunk előle! Farkas visz egy sültkappant öreg nagyanyónak, Piroska meg a vadász vidáman dalolnak. Sohasem volt, sose lesz a cápának lába, ám amott egy uszonyos bakancsban riszálja. Fánkhegyek az asztalon, közepükben lekvár. Ne akard, hogy unszoljuk, vegyed, vigyed, edd már! Kéményseprőnk maszatos, lekváros a szája. Biztos nem a kéményből csöppenhetett rája. Tömi be a fánkokat egymás után sorra. Vihognak a bohócok: - Porcukros az orra! Cirmos hátú cicuska sajtrudat kínálgat. Egy kisegér cincogva veszi el a tálat. Morogja a komondor, de most mégse bánja, hiszen ő is mulatni jött ide, a bálba. Pirkadatig táncolunk, had szóljon a nóta. Ropjad velünk szaporán! Ez ám a jó móka. (Balatonszőlős, 2009. január 28.) A hóember tavasza Könnycsepp gördül orcájáról, elcsuklik a hangja már. Megsajnálja veréb, cinke, s mindenki, ha arra jár. Elferdült a répaorra, elgurult a cilinder. Ne csodáld, hisz kertek alján már a tavasz csilingel. (Balatonszőlős, 2010. január 30.) |
Előző hír
Széllel szemben - Pihécske kalandja
Következő hír
Hihetetlen, de megesett…
LEGOLVASOTTABB
Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon
A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.
Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon
Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.
Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben
Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.
Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?
Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?
Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt
Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: