Szegeden a Király-König Péter Zeneiskolában 34 éve tanítok a zenei előkészítő osztályokban 5-6 éves gyermekeket, akik ezt követően kezdik meg hangszeres tanulmányaikat, és gyakran egészen 18 éves korukig zenélnek nálunk, így nyomon követhetem személyiségfejlődésük páratlan ívét, építhetek visszajelzéseikre, továbbá szüleik és kollégáim tapasztalatait is figyelembe vehetem az órák tervezésénél, alkalmazkodva a változó igényekhez, körülményekhez.

A Kodály-módszer és a különleges magyar zeneoktatási rendszer nagy érdeklődésre tart számot világszerte, hozzám is gyakran jöttek-jönnek külföldről órákat látogatni, akiktől persze én is sokat tanulok. A képen finn vendégeink, a Turku-i Zeneiskola igazgatója és tanárai láthatók, akikkel tíz évig dolgoztunk közös projektünkön.

Napjainkban már közismert, hazai és külföldi kutatások eredményei által alátámasztott tény, hogy a rendszeresen muzsikáló gyermekek matematikában és szövegértésben, továbbá más területeken is szignifikánsan jobban teljesítenek, mint zeneoktatásban nem részesülő társaik.

Ezen tapasztalatok, hatások nyomán érlelődött meg bennem, hogy a gyerekek kreativitására kellene még inkább építenem, felkeltve, fenntartva a hangszertanulási kedvet, megnyitva így az utat a hosszabb távú komplex személyiségfejlesztés lehetősége előtt: figyelem, koncentráció, emlékezet, logikai gondolkodás, térorientáció, ritmus-, mozgás-, és kifejezőkészség, szókincs, beszédtechnika, az érzelmi nevelés területén pedig: élménybefogadás, -átélés, -megosztás,-reprodukálás igénye, érzelmi biztonság, egymás tisztelete, ösztönök irányítása, negatívból pozitív irányba csatornázása.

A tiszta éneklésen, tapsoláson, körjátékokon, hangszeres zenehallgatáson túl nagy súlyt helyezek az élményalapú kreatív tevékenységekre, interaktív játékokra. 

Módszereim közül néhány:
 

• improvizálás: Kodály-dallamokra közösen találnak ki szövegeket, amiket aztán boldogan dalolnak. Csak icipici segítség kell ehhez, gyakran még az sem. A kedvencem: „Eszter néni várva vár, muzsikája csengve száll, hívogat a fuvola, jó a zeneiskola.” Zenei identitás-növelő hatása elmondhatatlan, a zeneiskolához közeledve hangosan éneklik, olykor a szülők is! – Tanév közben gyakran csatlakoznak gyermekek a csoporthoz, számukra mindig közösen alkotunk egy dalocskát amivel fogadjuk Őt, megkönnyítve ily módon a beilleszkedését.
• becsengetés-varázslat: ezt teljesen a gyerekek találták ki: óra elején eljátszom egy rövid dallamot vagy trillát fuvolán, ez elvarázsolja őket igazi zenemanókká, óra végén pedig ugyanez fordítva történik, hogy hétköznapi ovisként távozhassanak szüleikkel. Minden csoport hozzátesz valamit, változtat ezen is.
• ritmustelefon: egymás mögé állnak, a sor végén álló kisgyermek kitalál egy kétütemes ritmust, majd továbbadja az előtte állónak és így tovább, az első gyerek „megkapva” az üzenetet eltapsolja, vagy szökdeli azt ritmusnévvel kísérve.
• ritmusdominó: mivel a kicsik csak néhány értéket ismernek, ezért színekkel teszem változatosabbá ezt a játékot
• „hangos” mese: a kicsik maguk találják ki a történetet kedvük szerint, lényeg, hogy minden mondatban legyen valamilyen hang, amit utánoznak a testükkel, vagy a rendelkezésre álló eszközökkel, pl. ceruzák, pad, füzet. Elképesztően gazdag hangzásvilág jellemzi e történeteket, hihetetlenül találékonyak a gyerekek: lódobogás, sáros patakparton lépkedés, fűrészelés, békabrekegés, kardok csattogása, stb.
• utazó ritmusok: 4 kétütemes ritmust írok az évszaknak, ünnepkörnek megfelelő tárgyakra: falevél, szaloncukor, adventi gyertya, lampion, virág, amiket a legjobban szeretnek. Eltapsoljuk, majd minden hangoztatás után letörlök egy ütemet. Ezután a ritmusok „felszállnak” a vonatra, vitorlásra, hőlégballonra stb. azaz emlékezetből leírják (egy ütem-egy jármű). Először kártyákkal gyakoroljuk, utána már jól megy a rajzos feladat is.
• metronóm játék: a metronómot ők állítják be tetszés szerinti tempóra, bátran-boldogan éneklik a szélsőséges tempókban is a dalokat. Örömmel próbálgatják, egy-egy dalhoz melyik tempó illik jobban.
• állatmentés viharban: a gyerekek zúgó erdővé formálódnak, karjaik a fák ágaiként hajladoznak a szélben. Egy bátor jelentkezőnek sállal bekötjük a szemét, aki kihozza a szakadékba esett kiskutyust, a halk nyüszítés ad csupán támpontot a kereséshez.
• szinkópa-csokorkészítés: ilyen ritmusú szavakat keresünk, ha kész a csokor, mindenki lerajzolja a számára legkedvesebb tárgyakat.
• különböző hangszerek megismerése, megszólaltatása, egy kis dal eljátszása tanári segítséggel. Kollégáim bejönnek az órákra, a gyerekek kezébe adják a hangszert, akik így megélhetik ezt a csodát, hogyan rezeg a húr az ujjacskájuk alatt, testük-lelkük részt vesz a megismerő folyamatban, így megalapozott döntést tudnak hozni a hangszerválasztás életre szóló kérdésében.
• hangszőnyeg: a szolmizációs hangokat megjelenítő színes köröket letesszük a parkettára és a csoport éneklésével együtt ügyesen ugranak a megfelelő hangra. (A Twister társasjáték szőnyegéhez hasonlítható.) Többféle variáció lehetséges. Tapasztalatom szerint kicsiknél sokkal hatékonyabb így kezdeni, ezt követi a korongok használata.
• violin-kulcs állatkák: a violin-kulcs írását is nagy mozgásokkal indítjuk: először a parkettán „futják le”, majd az ujjukkal követik nagyban, végül A/4-es lapokra írt formát rajzolnak át vastag ceruzával vagy zsírkrétával újra és újra. Ezután kedvükre alkotnak belőle valamilyen állatot. Nagyon szeretik, alig győzöm írni a kulcsokat.
• Hamiska: a konfliktuskezelésben játszik fontos szerepet ez a képzeletbeli huncut kis manó, aki olykor eldug valamit, esetleg összekeveri a dolgokat, belefirkál valaki füzetébe. Ilyenkor rögtön mondjuk: „Óóó, Hamiska megint csintalankodik, semmi baj, majd előkerül nemsokára az a ceruza,” stb. Ezzel az egyszerű kis csellel, humorral feloldódik a feszültség, nincs hibáztatás, ítélkezés, legközelebb jobban figyelünk Hamiskára, hogy ne zavarja boldog játékunkat.

A növendékek természetesen eltérő dalkinccsel érkeznek hozzám, ezért mindig kitalálok valamit arra az esetre, ha egy-két kisgyerek már ismerné a tanult éneket, hogy számukra is legyen valami újdonság: ritmushangszeren játszik kíséretet, vagy a zongorán egy hangot mérőütésnek, esetleg d-s-d-s-t -kedve szerint. Mindenki a saját tempójában halad, semmi nem kötelező.

A növendékek a zenetanulás további éveiben is nagyszerűen kamatoztatják az előkészítőben megszerzett kreatív attitűdjüket, és persze az élet más területein is kamatoztatják azt. Viszik magukkal, felnőttként pedig visszatérnek: hozzák gyermekeiket is zenét tanulni.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...